The Doors története 

Megjelent: 2005. október 07. péntek 12:00
Szerző: o-porat
    Cikkek 

A Doors (angolul The Doors) az 1960-as és a korai 1970-es évek egyik legfontosabb amerikai zenekara volt. A zenekar történetét, és a lemezeik információit olvashatjátok a továbbra kattintva!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A kezdetek: 1965-1966

Az együttes 1965-ben alakult meg, miután Jim Morrison és Ray Manzarek - két UCLA filmiskolás diák - találkoztak Los Angelesben (California, USA). Morrison előadta Manzareknek néhány költeményét és dalszövegét, köztük a Moonlight Drive címűt is. Manzarek már tagja volt a Rick And The Ravens együttesnek, míg Krieger és Densmore a Psychedelic Rangers-ben játszott, de már ismerték Manzarek-et közös meditációs óráikról. Az utóbbi kettőt, egy női basszusgitárossal együtt gyorsan felvették az együttesbe és elkezdtek los angeles-i klubokban játszani (London Fog, majd később a Whisky A Go-Go).

Az együttest Aldous Huxley könyvének címéről, a "The Doors of Perception" -ról nevezték el. Az idézet egy 18. századi versből származik William Blake (1757-1827) író és festő tollából: "If the doors of perception were cleansed, everything would appear to man as it truly is, infinite." ("Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek." fordította: Szenczi Miklós)

Korai felvételek: 1967-1969

Miután Paul A. Rotchild producer felfigyelt rájuk, szerződést kötöttek az Elektra Records kiadóval elkezdve ezzel egy hosszú és sikeres együttműködést Rothscild-del és Bruce Botnick hangmérnökkel. A saját magukról elnevezett bemutatkozó nagylemez tartalmazta az összes elkészült dalukat, beleértve a közel 10 perces zenei drámát, a The End című számot is. A zenekar annyira lendületben volt, hogy az albumot néhány nap alatt sikerült rögzíteniük. A stúdióban a dalok nagy részét élőben, elsőre sikerült felvenniük. Morrison és Manzarek rendezett egy merész népszerűsítő filmet is a Break On Through című számhoz, ami fontos mérföldkő volt a zenei videó műfaj számára is.

The Doors 1967. január

1. "Break on Through (To the Other Side)" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:25
2. "Soul Kitchen" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 3:30
3. "The Crystal Ship" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:30
4. "Twentieth Century Fox" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:30
5. "Alabama Song (Whiskey Bar)" (Brecht, Weill) - 3:15
6. "Light My Fire" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 6:30
7. "Back Door Man" (Dixon) - 3:30
8. "I Looked at You" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:18
9. "End of the Night" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:49
10. "Take It as It Comes" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:13
11. "The End" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 11:35

A The Doors album 1967-es megjelenése szenzációt keltett zenei körökben. A kislemezen elsőként megjelent Light My Fire óriási siker lett, megalapozva a zenekar elismertségét a kor többi nagy zenekara között (pl. Jefferson Airplane, The Grateful Dead). Lehengerlő jóképűségével, megragadó színpadi jelenlétével és szűk bőrnadrágkával Morrison kora egyik legnagyobb szex-szimbóluma lett, habár ő hamar csalódott a sztárok életével járó gáncsoskodásokban.

Strange Days 1967. október

1. "Strange Days" - 3:09
2. "You're Lost Little Girl" - 3:03
3. "Love Me Two Times" - 3:16
4. "Unhappy Girl" - 2:00
5. "Horse Latitudes" - 1:35
6. "Moonlight Drive" - 3:04
7. "People Are Strange" - 2:12
8. "My Eyes Have Seen You" - 2:29
9. "I Can't See Your Face in My Mind" - 3:26
10. "When the Music's Over" - 10:59

A második nagylemez, Strange Days majdnem akkora siker volt mint az első és ez még inkább elismertté tette a zenekart. A harmadik nagylemez, Waiting for The Sun azonban már azt mutatta, hogy a repertoár kimerülésével a zenekar elkanyarodott az eredeti iránytól és új dalokat írtak. Ez lett az első #1 nagylemezük és a Hello, I Love You pedig az első #1 kislemez az USA-ban. Szintén rajta volt a The Unknown Soldier című szám is, amiből egy kitűnő - saját rendezésű - videóklippet is készítettek, valamint a Not To Touch The Earth, ami egy részlet a legendás 30 perces darabjukból, a Celebration of the Lizard-ból. (Amiből sajnos a hírek szerint nem sikerült egy kielégítő verziót összehozni egy önálló nagylemezhez.) Körülbelül ebben az időben lett sikeres a Touch Me című kislemezük is, amiben a legendás Curtis Amy (szaxofon) és egy szimfónikus zenekar is játszott.

Waiting for the Sun 1968. július

1. "Hello, I Love You" - 2:22
2. "Love Street" - 3:06
3. "Not to Touch the Earth" - 3:54
4. "Summer's Almost Gone" - 3:20
5. "Wintertime Love" - 1:52
6. "The Unknown Soldier" - 3:10
7. "Spanish Caravan" - 2:58
8. "My Wild Love" - 2:50
9. "We Could Be So Good Together" - 2:20
10. "Yes, the River Knows" - 2:35
11. "Five to One" - 4:22

A dalszövegek többnyire szociális, pszihológiai és politikai töltéssel bírtak és legtöbbjüket Jim Morrison, The Lizard King (Gyíkkirály) írta. John Densmore jazz-os dobolása, Ray Manzarek kavargó billentyűzetjátéka - bal kezével az általában basszusgitáros részeket játszotta - valamint Robby Krieger gitározása, ami tartalmazott flamenco-s, indián, blues és klasszikus elemeket is egyedi zenévé állt össze. A rockzenekarokkal ellentétben a The Doors-ban nem volt basszusgitáros, hanem Manzarek játszotta a basszusrészeket Fender elektromos orgonáján. Néhány számban azonban a Morrison Hotel című albumon Lonnie Mack (gitáros), az L.A. Woman -on pedig Jerry Scheff (Elvis Presley basszusgitárosa) játszott vendéggént.

Sok számuk született közös munka eredményeként, amihez Morrison általában a szöveggel és a dallammal járult hozzá, míg a többiek megkomponálták a ritmust és összeállították a dalt. Egyszer, amikor Morrison és Manzarek a californiai tengerparton sétáltak, elhaladt mellettük egy afro-amerikai lány - erre írta Morrison a Hello I Love You című dalt egyetlen éjaszaka alatt. A lányra a dalban mint homályos gyémántra hivatkozik. Többen bírálták a dalt annak hasonlósága miatt a Kinks 1965-ös sikeréhez, az All Day And All Of The Night-hoz.

Sikerek és Problémák: 1969-1971

A The Doors gyorsan elismerést vívott ki kihívó és szórakoztató élő előadásaival, lázadó magatartásával. Egy 1967-es élő fellépés során az Ed Sullivan Show-ban az American Broadcasting Corporation hálózatán a cenzorok azt kívánták, hogy változtassák meg a Light My Fire című dalt és a "Girl we couldn't get much higher" helyett használják a kevésbé kétértelmű "Girl we couldn't get much better"-t, mert azt nem lehet drogokra való utalásként értelmezni. Ennek ellenére Morrison az eredeti verziót énekelte az élő adásban és CBS nem tudta megakadályozni a sugárzést, mert a műsor késleltetés nélkül ment. Ed Sullivan olyan mérges volt, hogy az előadás után meg sem rázta a kezüket és soha többé nem hívta meg őket a show-ba.

Morrison teljesen megváltozott, amikor színpadra lépett. Manzarek szerint megszűnt önmaga lenni és átváltozot pörgő dervissé, vagy sámánná, ősi eredetű mutatványokat előadva. Grace Slick énekes visszaemlékezése szerint egy koncerten Morrison annyira felpörgött a kábítószerektől, hogy úgy kellett őt lerángatni a színpadról.

Egy 1969-es Miami, (Florida, USA) koncerten Morrison állítólag még a nemi szervét is megmutatta. Viselkedése miatt vádat emeltek ellene, azonban sosem sikerült bizonyítani és ítélet sem született. Morrison a következőket mondta: "Sok időt elvesztegettem a perrel Miami-ben. Körülbelül másfél évet. De azt hiszem megérte, mert a per előtt elég gyermeteg képem volt az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről. Most már tisztábban látok."

Mialatt Morrison vezető énekesként híressé vált és a lemezborítókon is egyre nagyobb kép jelent meg róla ő a zenekar számára követelte meg az elismerést. Egy koncert előtt, amikor a bemondó "Jim Morrison és a The Doors"-ként konferálta fel őket Morrison nem volt hajlandó addig színpadra lépni, amíg újra fel nem konferálták őket egyszerűen a "The Doors"-ként.

Élete utolsó két évében kevesebb kábítószert fogyasztott és keményen inni kezdett, ami hamarosan észrevehető lett az előadásaiban is a színpadon és a stúdióban egyaránt. A The Lizard King előli menekülésben - amely teljesen eluralta őt - meghízott és vastag fekete szakállat növesztett. Ez arra kényszerítve a kiadóját, hogy az 1969-ben megjelent Absolutely Live című nagysikerű lemezre egy korábbi fényképét tegyék. Ezen az albumon az 1968-69-es ameriaki koncertkörúton készült felvételek és a "The Celebration Of The Wizard" teljes veriója szerepelt.

The Soft Parade 1969. július

1. "Tell All the People" (Krieger) - 3:21
2. "Touch Me" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 3:12
3. "Shaman's Blues" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 4:48
4. "Do It" (Krieger, Morrison) - 3:09
5. "Easy Ride" (Morrison) - 2:43
6. "Wild Child" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:36
7. "Runnin' Blue" (Krieger) - 2:27
8. "Wishful Sinful" (Krieger) - 2:58
9. "The Soft Parade" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 8:36

A negyedik nagylemezükkel, a The Soft Parade-del (1969) a zenekar igyekezett folytatni a lendületet; megpróbálva kiterjeszteni a zenei hangzást vonósokkal és basszussal. Ez lett a legkevésbé sikeres nagylemezük Morisonnal, aki addigra komolyan inni kezdett és egyre nehezebb volt együtt dolgozni vele a stúdióban. Mindez azt eredményezte, hogy a felvételek, amelyek korábban egy két nap alatt megvoltak most hetekre is elhúzódtak.

Morrison Hotel 1970. február

1. "Roadhouse Blues" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 4:04
2. "Waiting for the Sun" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 4:00
3. "You Make Me Real" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:53
4. "Peace Frog" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:50
5. "Blue Sunday" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:12
6. "Ship of Fools" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 3:08
7. "Land Ho!" (Krieger, Morrison) - 4:10
8. "The Spy" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 4:17
9. "Queen of the Highway" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 2:47
10. "Indian Summer" (Krieger, Morrison) - 2:35
11. "Maggie McGill" (Densmore, Krieger, Manzarek, Morrison) - 4:24

Az 1970-ben megjelent Morrison Hotel című nagylemez azonban újra sikeres lett. 1971-ben pedig az L.A. Woman-nel visszatértek amerika elismert előadóinak körébe. Úgy értékelték, hogy ez egy "vissza a kezdetekhez" album, ami ismét a blues-os és R&B-os gyökereket pedzegeti, habár a próbák során komoly próbatétel volt Rotchild távozása. Az új repertoárt koktél zenének nevezte és átadta az irányítást Botnick-nek. Az eredmény szinte klasszikusnak számít a kitűnő anyagokkal és a legjobb lemez lett az 1967-es bemutatkozás óta. A hangulatos Riders On The Storm a évtizedekre a rádióállomások alapdarabjává vált.

L. A. Woman 1971. április

1. "The Changeling" (The Doors) - 4:21
2. "Love Her Madly" (The Doors) - 3:20
3. "Been Down So Long" (The Doors) - 4:12
4. "Cars Hiss by My Window" (The Doors) - 4:41
5. "L.A. Woman" (The Doors) - 7:53
6. "L'America" (The Doors) - 4:38
7. "Hyacinth House" (The Doors) - 3:12
8. "Crawling King Snake" (Hooker) - 5:00
9. "The WASP (Texas Radio and the Big Beat)" (The Doors) - 4:15
10. "Riders on the Storm" (The Doors) - 7:15

Morrison halála után: 1971-1989

1971-ben, az L.A. Woman felvételei után Morrison úgy döntött, hogy szünetet tart és barátnőjével (Pamela Courson) Párizsba költözött. Ott halt meg rejtélyes körülmények között 1971 július 3-án. Halálát az általánosan elfogadott nézetek szerint kábítószer túladagolás okozta (talán heroin), azonban amint később kiderült sosem boncolták őt fel, mielőtt eltemették őt a Pere-Lachaise temetőben Párizsban.

Other Voices 1971. október

1. "In the Eye of the Sun" - 4:48
2. "Variety Is the Spice of Life" - 2:50
3. "Ships w/ Sails" - 7:38
4. "Tightrope Ride" - 4:15
5. "Down on the Farm" - 4:15
6. "I'm Horny, I'm Stoned" - 3:55
7. "Wandering Musician" - 6:25
8. "Hang on to Your Life" - 5:36

Évekig keringett az a hír, hogy Morrison csak megrendezte a halálát hogy megszökhessen a reflektorfényből, valamint az is hogy Morrison valójában egy Párizsi éjszakai klubban halt meg és testét titokban vitték vissza a lakásába. Azonban a Wonderland Avenue című könyvében Morrison korábbi munkatársa Danny Sugerman azt állítja, hogy a Courson-nal való utolsó találkozásán - ami nem sokkal azelőtt volt, hogy ő is meghalt heroin túladagolástól - beismerte Sugerman-nak, hogy ő adta Morrison-nak a kábítószert és mivel félt a tűktől olyan adagot adott be neki, ami halálos lett.

Full Circle 1972. július

1. "Get Up and Dance" (Krieger, Manzarek) - 2:25
2. "4 Billion Souls" (Krieger) - 3:18
3. "Verdilac" (Krieger, Manzarek) - 5:40
4. "Hardwood Floor" (Krieger) - 3:38
5. "Good Rockin" (Brown) - 4:22
6. "The Mosquito" (Densmore, Krieger, Manzarek) - 5:16
7. "The Piano Bird" (Conrad, Densmore) - 5:50
8. "It Slipped My Mind" (Krieger) - 3:11
9. "The Peking King and the New York Queen" (Manzarek) - 6:25

A The Doors maradék része egy darabig folytatta a zenélést. Eleinte megpróbálták Morrison-t más énekessel helyettesíteni, Krieger és Manzarek átvette a vokált és két albumot is megjelentettek. 1971 Other Voices és 1972 Full Circle. Other Voices jó kritikákat kapott ugyan, de sikeres nem volt. Emiatt sokat kritizálták őket és kereskedelmi szempontból sem érte meg a lemez. Az ezután következő Full Circle megjelenése után a zenekar feloszlott, érezve hogy Morrison nélkül már nem az igai.

A 90-es évek és ami utána jött

1991-ben Oliver Stone megjelentette filmjét, a The Doors-t Val Kilmer-rel a főszerepben, aki Morrison-t játszotta (a filmben Densmore is megjelent). Amíg sokakat lenyűgözött Kilmer játéka a filmben sok tévedés volt és a zenekar tagjai később kinyilvánították elégedetlenségüket Stone-nak, aki sokszor irányíthatatlan őrültként ábrázolta Morrison-t a filmben.

2002-ben Manzarek és Krieger újraalakította a The Doors-t The Doors 21st Century néven. Morrison helyét egy angol énekes, Ian Astbury vette át, aki korábban a The Cult együttes énekese volt és Angelo Barbera Krieger zenekarából lett a basszusgitáros. Az első koncertjükön bejelentették, hogy John Densmore nem lép fel - betegség miatt nem tudott játszani.

Később Densmore többször is kijelentette, hogy őt meg sem hívták az együttesbe. 2003 februárjában felszólítást hozott korábbi társainak, ami azt tartalmazta, hogy nem használhatják majd a The Doors nevet. Ezt bíróságon megtámadták és Májusban elvetették, azonban Manzarek többször is kijelentette nyilvánosan, hogy Densmore meghívója az új zenekarba még mindig érvényes. Mindezek mellet Morrison és Courson családja is csatlakozott Densmore-hoz próbálva megakadályozni Manzarek-et és Krieger-t a The Doors név használatát.

Densmore-t eleinte Stewart Copeland helyettesítette, aki korábban a Police-ban játszott, de ő néhány előadás után visszavonult és a helyére Ty Dennis került, aki Krieger zenekarában játszott.

A The Doors-ra máig sámánista élő előadásaiért emlékeznek. A "Szervezet" néhány embere úgy gondolta, hogy ők is csak az amerikai rock egyik lázadója voltak. Jim Morrison azt mondta: "Szeretek minden reakciót, amit a zenével váltok ki. Bármit, amitől az emberek gondolkodni kezdenek. Úgy értem, hogyha egy egész helyiséget meg tudsz tölteni részeg, belőtt emberekkel akkor ideje felébredni és elgondolkodni, hogy sikerült valamit elérni."

A folyamatos népszerűségük bizonyítéka, hogy a korai lemezeik folyamatosan jól fogynak.

Tagjai

Jim Morrison (ének, 1943-1971)
Ray Manzarek (billentyűs, 1939-)
Robby Krieger (gitár, 1947-)
John Densmore (dob, 1946-)

Lemezek

The Doors - 1967
Strange Days - 1967
Waiting for The Sun - 1968
The Soft Parade - 1969
Morrison Hotel - 1970
Absolutely Live - 1970
L.A. Woman - 1971
Other Voices - 1971
Full Circle - 1972
An American Prayer (An American Prayer: Jim Morrison) - 1978 (utolsó élő felvétel Jim Morrisonnal)
Bright Midnight: Live In America - 2002

www.thedoors.com
home.att.net/~chuckayoub
www.morlad.at/doors
freshair.npr.org
www.thedoorsforever.com
www.geocities.com/player2000gi

Forrás: hu.wikipedia.org


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: The Doors történet!



o-porat írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia