×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Black Label Society - The Blessed Hellride 

Megjelent: 2003. július 09. szerda 22:10:27
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Létezik egy saját stílussal, megjelenéssel, gitár hangulattal rendelkező gitáros fenegyerek. Aki az mellett, hogy jókedvű és hihetetlen mennyiségű sört bír elfogyasztani még fel is fedeződött. Ráadásul nem is akárki fedezte őt fel, hanem maga Ozzy, a fejleharapós ex black sabbath énekes, miután egy nagyon hasonlatos gitáros kihullott a kezei közül. Ragaszkodik is hozzá, amikor csak teheti vele dolgozik. Figyel rá, és segíti szóló karrierjét is. Lemezein viszont alig boldogul nélküle. Sikereinek része az a hosszú szőke hajú, térdénél gitározó, rugdalózó állat, aki az egész színpadot befutva őrjöngi, gitározza végig a koncerteket. És aki a stúdióban is diktálja a dalok ütemét, hangsúlyait. Zakk és Ozzy kapcsolata nagyon bonyolult apa-fia kapcsolat, barátság. Ozzy mindent megtesz, hogy sikeres legyen a fiú, és ezzel az ő szekerét is tolja. Ha nem lenne kiadója például erről a lemezről sok al szerepelne az utolsó Ozzy lemezen, de a kiadó is beleszól ahol csak tud. Így egy kevésbé kemény, durva Ozzy lemez lett, a kimaradt dalok jó része pedig erre a lemezre került.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ahol természetese, igaz csak a nagyon háttérben, de felbukkan az apa neve is. A Stillborn dalban, a refrén alatt hallani őket sakál-vokál szerűen énekelni. Ez a lemez is sikeres, talán ettől a kapcsolattól, talán nem. Viszont a U.S Billboard listájának 50. helyén landolt, ami 20.000 eladott példányt jelent. Hát ez nem rossz? Ugye? Szóval a papa meg lehet elégedve, a kisfia is sikeres egyedül is, meg a papával közös vállalkozásban is. A barátság fontos dolog. Az ember sok mindent meg tesz érte, a férfi barátság pedig még ennél is fontosabb. És még ide jön az apa-fiú kapcsolat, meg a mérföldnyi anyag amit együtt szívtak el. Szóval szerintem ez az igazság.

A lemez design-ja a gagyi és a vicc között van. Aki felelős érte annak beutalót adnék egy design iskolába, hátha mégiscsak van benne valami egészen kis tehetség. Mert ebből az alkotásból ez nem derült ki. Még a borító képe elviselhető, de a belsejében lévő rajzok, azok nagyon durvák. Mintha aberrált gyerekfestmények lennének. A Spitfire Records nálam híres a hasonló borítókról, remélem egyszer adnak majd a külsőségekre is, vagy leváltják a művészeti vezetőt.

A zene, amit rejt a csomagolás megnyugtatóan stílusos. Valahogy megőrizte a gyökereket a fiú, benne ragadt a régmúlt nagy csillagainak hangulata, varázsa, de belé rakodódott a modernebb grándzs szocio elvarázsolt érzése is. Minden amit kitalált az Alice In, meg a hasonló varázsos zenekar, akinek az érzésvilága átviharzott a rock műfajon. Nagyon komoly lemez született. Amitől semmi nem változik a fiúk körül, csak tudnak vele turnézni, esetleg a papával is, mint a múltkor.

Szerintem a dalok ellenőrzésére szóban nincs szükség, magukért beszélnek. Érdemes venni egy slukkot belőle. Nem rosszabb, vagy jobb mint az eddigi munkáik, de nagyon stílusos. Zakk stílusú dalok ezek, amikben énekel, basszusgitározik, gitározik. Majd 100% Zakk eszencia.

10/9

a dalok:
1.Stoned And Drunk,
2.Doomsday Jesus,
3.Stillborn,
4.Suffering Overdue,
5.The Blessed Hellride,
6.Funeral Bell,
7.Final Solution,
8.Destruction Overdrive.
9.Blackend Waters,
10.We Live No More,
11.Dead Meadow,
12.F.U.N.(Bonus Track For Japan)

Honlap:
zakkwylde.com





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jack White - Boarding House Reach (2018)
A 42 éves, Detroit-i születésű John Anthony Gillis, művésznevén Jack White a 1997-2011 között forradalminak számító White Stripes garázs-duó miatt mindenkinek ismerős

Tovább...
The Dead Daisies - Burn it Down (2018)
A 2012-ben alakult ausztrál-amerikai Dead Daisies - a folyamatos tagcseréje közben - mára az egyik legjobb XXI. századi hard rock zenekar lett. 2016-ban

Tovább...
Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...




Koncertek 2018. május 23. és 2018. június 08. között:









Klipmánia