×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 MESHUGGAH - Catch Thirtythree (2005) 

Megjelent: 2005. április 01. péntek 00:00
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

1987-ben a Svéd Umeå-ban nagy dolgok indultak. Már az "I" megadta nekem a végső csapást, de ez a CATCH THIRTYTHREE ez maga a progresszív metal csoda. Átlépték minden eddig, önmaguk által megalkotott zenei formulát, és 47 perc egybegyúrt, tömény elvont-progressziót tettek le az asztalra. Gyakorlatilag tekinthetjük az I reciprokának ezt a produkciót, mert itt nem a tökéletes elsöprésen van a hangsúly, hanem a progmetalba hajló technikás agyaláson. Olyan minőségben nyomják az ultra bonyolult témákat, hogy bizony minden pillanat tökéletes elegye a vadságnak és az észnek. Perfect! Tökéletes! Leírhatatlan! Formabontó! Minőségi! Felejthetetlen! Mintha nem is ezen a földön készült volna...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



13 részre, többnyire 2 perc alatti részletekre szabdalták fel a töménységet. Az első részlet, az Autonomy Lost lassabb, de teljesen durva, kissé monoton technika. A másodikra érkező Imprint Of The Un-Saved és a Disenchantment is ebben a monoton középtempós túrásban telik. Egybefüggenek ezek a cafatok, aminek a végén eljutunk a megtisztító üvöltésbe. Kitisztul érkezik a The Paradoxical Spiral-t nyitó gitár. A 3 percnél kicsit hosszabb nóta lassan, technikásan-doom-osan húzós progresszióval telik. Az egyik gitár sokáig viszi a kiindulópontot adó témát, egészen az ének belépéséig. Ez a dal is monotonnak tűnik, csak valami olyan forgás van az ütemében, amitől kiszámíthatatlanná válik.

Tomas Haake dobos-király sarlatáni módon használja a Drumkit from Hell gépét, olyan kiszámíthatatlan felütésekkel amit az Re-Inanimate-ben már a gitárok kiállásai is megbolygatnak. Kissé gyorsult időközben az alaptéma, de az Entrapment-t is ez a középtempós gitár-dob kergetés jellemzi. kapunk két részben egy teljes őrületbe kergető gitárszólót, aminek a második fele egyszerűen csodálatosan keveri bele a jazz-t a témába. A dal végére doom-ba hajlóvá válnak a gitárok, amit a Mind's Mirrors egyszerűen lebont.

Vadállati, vagy inkább oroszlán hangú gitármágia indul, egyedül kisérve a sci/fi-narrált szövegmondást. Ez a dal teszi teljessé a progressziót. A dal felénél egyszerű, szólóban játszott, aternatív jellegű, néhány hangból álló gitár érkezik, aláfestésként egy másik, egyszerű gitárral. A végére páros szólóvá alakul, majd kitörve érkezik az In Death - Is Life, ami felgyorsítva hozza vissza az első dalok ütemét, kiállásait és gitárját. Az ének is visszatér, és Jens Kidman kiüvölti a lelkét ismét. A technikás, és erre a dalra kvázi HC-ba hajló lüktetés két percig tart. A In Death - Is Death a folytatás, ami 13 perces, és a legbonyolultabb darab. Kőkemény alapozás, és váltakozó szaggatottságból álló darab, telis-tele elképesztő gitármegoldásoktól hemzsegő szólóval. A brutális ütemezésektől és durva riffektől lüktető dalban a csapat a csúcsra tör. Minden benne van pályafutásuk legjavából. A Drumkit from Hell hideg számítógép, olyan pontosan áll ki ebben az összevisszán pörgő ütemben. A gitárok pedig követik őt mindenhova, vegyészileg pontosítva, gépiesen, felváltva minden hallgató agyát, ledarálva és felemésztve. 5 percnél esünk vissza a dobtalanság gitártengerébe, amit minimál jazz-be hajló ütemezéssel kapunk vissza. Mire visszaocsudunk már érkezik egy gyors - hozzájuk képest középtempós - más ütemre épülő forgás, amire az ének is belép. Üvölt és dacol a zenei-árral Jens Kidman. Aztán megint érkezik egy elvont, dobgép nélküli, minimál gitáros zenei darabka.

A progresszív visszatérést a gitárok belépése hozza ebbe a minimál-gitárszólóba. Majd belefog a csapat a Shed begyorsult, kétlábgépes tempójába. A vadulást, és a metalba hajló ütem-pörgéssel rendelkező nóta monotonításába betér egy elvont, szinte UFO szerűre szétkevert narráló, aki a zene elképesztő felütéseitől függetlenül mondja el a gonosz szerepét. A teljes gyors-durva-progressziót a kiszámíthatatlan Personae Non Gratae hozza meg. A begyorsult, és ismét váltó lüktetés, a lábgépek puskaropogása melletti "gitárkövetés" jellemzi.

Ütemben is gyorsul a Dehumanization, de leginkább felfogásban változik meg. Itt visszatér a Meshuggah önmagához, és beindul egy darázs szerű jazz-gitárszóló, ami döngicsél az ember fülében, és a teljes zenei-kiállás után is továbblendíti a dalt. Embertelenül bonyolult kiállású dobgéptéma jön, amit monoton-kiszámított gitárok követnek. Az ének is váltakozik. Hol üvöltő HC, hol narrációs szövegmondás, hol blackmetal szerű vicsorgást hallani. Kissebb váltással ugyanezt kapjuk a záró Sum-ban is.

Zseniális dobgép kiállások, a gitárok elképesztő követésében, miközben néha darázs zümmögösét elképzelő gitárszólókat hallani. A koronát a végső zenei-pörgés hozza, ami szinte romantikusba hajló gitárorgiába csap át. Durva! Tökéletes! Leírhatatlan! Minőségi! Felejthetetlen! Mintha nem is ezen a földön készült volna... És aki eljutott idáig, annak itt egy ftp szerver hozzáférés a csapat legrégebbi és legnagyobb kedvelőjének koncert video, bootleg, kép és "ki tudja még micsoda" gyűjteményéhez, amit a zenekar hivatalos fórumán sikerült begyűjtenem.

10 / 10



Track lista:

01. Autonomy Lost
02. Imprint Of The Un-Saved
03. Disenchantment
04. The Paradoxical Spiral
05. Re-Inanimate
06. Entrapment
07. Mind's Mirrors
08. In Death - Is Life
09. In Death - Is Death
10. Shed
11. Personae Non Gratae
12. Dehumanization
13. Sum

Közreműködő zenészek:

Drumkit from Hell: dobgép (Tomas Haake)
Marten Hagström: ritmusgitár
Jens Kidman: ének
Fredrik Thordendal: ritmus, szóló és basszusgitár

Lemezeik:

1991 - Contradictions Collapse
1995 - Destroy Erase Improve
1998 - Chaosphere
2002 - Nothing
2005 - Catch Thirtythree (-2-)
2008 - ObZen (-2-)
2012 - Koloss (-info-)
2016 - The Violent Sleep Of Reason

1989 - Meshuggah - EP
1994 - None - EP
1995 - Selfcaged - EP
1996 - Hypocrisy - Meshuggah - Split
1997 - The True Human Design - EP
2001 - Rare Trax - válogatás
2002 - Nothing - Reroute to Remain - Split
2004 - I - EP
2006 - Nothing (2006-os verzió)
2009 - The Singles Collection - válogatás
2010 - Alive - DVD
2013 - Pitch Black - EP
2014 - The Ophidian Trek (live 2cd, dvd)

Kiadó:
Nuclear Blast Records
Honlapjuk:
www.meshuggah.net




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Meshuggah - Chaosphere (1998)

2017-09-25 12:05:00





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Axel Rudi Pell - Knights Call (2018)
Az 57 éves Axel Rudi Pell '89-ben, Bochum-ban indított szóló csapata az egyik legstabilabb hard rockos szereplője a német heavy-power metál közösségnek, nem is

Tovább...
Amorphis - Queen Of Time (2018)
A finnországi Helsinki-ben, 1990-ben alakult Amorphis elkészítette a sorban a 13. dallamokban, folkban és extrém megoldásokban progresszívan úszó heavy-doom metál lemezét Queen Of

Tovább...
Nemere - Vérmező (2017)
Van az úgy, amikor az ember nem vár semmi különöset, bóklászik a neten, aztán egyszer csak szembejön vele egy döbbenetesen kifejező erejű grafika - ami picivel később még a Hang-Súly

Tovább...
Rainbow - Memories In Rock II. (2018, Dionysosrising)
Nem is tudom, hogy most miként kellene úgy írni, hogy az írás azért mindenképpen szem előtt tartsa, az egyik legnagyobb rockbanda - rövid időn belül

Tovább...
Kim Wilde - Here Come the Aliens (2018)
A nyolcvanas évek diszkó-pop sztárjai egy ideje többnyire csak a drogos múltjukkal és halálukkal kerülnek a nemzetközi sajtóba, sajnos alig van kivétel ez alól.

Tovább...




Koncertek 2018. június 20. és 2018. július 06. között: