×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Motörhead - Inferno (2004, Hellstar) 

Megjelent: 2004. november 18. csütörtök 18:00
Szerző: hellstar
    Lemezismertetők 

Lemmy-t nagyon tisztelem és nehéz kritikát írni egy olyan bandáról és annak vezetőjéről, aki 1977-óta (első lemez megjelenése) folyamatosan a színpadon és a metal közéletben van. Ha minden igaz, ez a 23. hivatalos nagylemez, és Lemmy nem alkuszik.

Ő maga írja az oldalukon, hogy ő mindig is inkább punk bandának tartotta a Motörhead-et, mint metal bandának. Ebben van valami, pláne ha a manapság divatos német és skandináv power-hullámot vesszük alapul, akkor a Motörhead kissé egysíkú, "darálós" zenéje inkább a másik vonalhoz sorolható...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A felállás nem változott, Mikkey Dee, Phil Campbell és Lemmy nyomja ezeket a végtelenül egyszerű, de lábról ledöntő riffeket, ritmusokat. Steve Vai játszott még vendégzenészként két számban (Terminal Show, Down On Me).

Sokat kellett várni a 2002-es Hammered óta az új anyagra, azóta Lemmy is elszórakoztatott minket egy dobozos kiadvánnyal, A hangzás semmit nem változott a klasszikus kilométerekről is megismerhető Motörhead-hangzás és Lemmy szokásos, jellegzetes hangját kapjunk. A logó is a szokásos Motörhead "fej" semmi újdonság.

A lemezen 12 számot találunk, a nyitó szerzemény minden felvezetés nélkül rögtön az arcunkba csap ez a Terminal Show. Csilingelő cinekkel, hatalmas zúzással indul a lemez, kiváló koncertnyitó nóta lesz belőle szerintem. A szóló nagyon klassz kicsit tényleg Steve Vai-osra sikeredett, van benne egy adag virtuozitás. A Killers egy klasszikus Motörhead nóta, amit Lemmy a '80-as évek elejétől ír, Darálás, riffhegyek, monoton dalszerkezet, unalmas szóló. Ha az előző számra azt mondtam darálás, akkor a harmadik szám már egyértelműen egy monoton szótenger, néha a kétlábdob vadítja csak meg és egy szóló (In The Name Of Tragedy).

A Suicide mintha a korábbi Stay Clean című számból lett volna tovább dolgozva, a szóló itt viszont briliáns. A Life's A Bitch-et mintha már az 1916 lemezen hallottam volna, csak más címmel. Jön az elmaradhatatlan mérges Lemmy is a Down On Me-vel, kicsit gyorsabb tempójú szám, mint a többi, különösebb izgalmat nélkülöző szám. Punkosan kezdődik az In The Black, és a feszes alapok végig megmaradnak a dalban Lemmy többet beszél, mint énekel.

Fight Against The West, Fight Against The East, valami hihetetlen gyors szám, nagyon tetszik, talán eddig az album legjobb szerzeménye, jó a refrén, és a szóló is. Megmondom őszintén, el is fogyott a türelmem Lemmy-ék iránt itt, a maradék 3 szám tök egyforma, olyan mint az album eleje, viszont az album záró blues-szám igen jó lezárása a lemeznek.

Nem ért meglepetés a szokásos Motörhead lemez, jól összeszoktak a srácok már ennyi év alatt, talán jól jönne egy kis vérfrissítés. Mindig is úgy voltam ezzel a csapattal, hogy nagyon szerettem őket, de csak 2-3 szám erejéig, valahogy egy teljes lemezen keresztül ezt az egysíkú zenét hallgatni tömény, a lemez végére, nem tudtam soha felidézni mi is volt az első két szám. Ez valahogy most is így volt, ennek ellenére a tisztelet továbbra is megilleti a csapatot. És a végére csak ennyit Lemmy szavaival: "This album is real musicians playing real music. There were no rules".

8/10

Hellstar



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Motörhead - 1916 (1991)

2017-11-27 12:05:00

kép

Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)

2017-11-03 12:05:00

kép

Motörhead - Orgasmatron (1986)

2017-10-21 12:05:00



hellstar írta:


 

Ajánló









Ez is érdekelhet

The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...












Klipmánia