×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Tremonti - A Dying Machine (2018, Dionysosrising) 

Megjelent: június 10. vasárnap 12:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Erre a recenzióra készülve - ahogy szoktam - visszaolvastam az előadó legutolsó lemezéről írott kritikámat. Szerénytelenül jegyzem meg, kifejezetten jól sikerült, gondolatindító írás, aminek két év távlatából is vállalom minden egyes szavát.

Akkor persze elsősorban a történelmi távlatok által biztosított zeneszociológiai következtetések voltak érdeklődésem homlokterében, most azonban végre az albumot is részleteiben kielemezhetem. Kielemezhetném! Ha ez lenne a célom vagy stílusom, de nem ez. A lényeg, hogy 2016-ban én lepődtem meg a legjobban, hogy a hosszú évekig bizalmatlanul méregetett zeneszerző-gitáros-énekes egy olyan lemezt készített el, ami még a toplistámra is fölkéredzkedett...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ilyen előzmények után nincs rajta mit csodálkozni, hogy idén már kifejezetten türelmetlenül vártam az új anyag megjelenését. Az A Dying Machine Tremonti első lemeze, ami a Napalm Recordsnál jelenik meg (ez Európában komoly előrelépést jelent), de abból a szempontból is elsőnek mondható, hogy Tremonti még sohasem készített korábban koncept-albumot.

A sztorit - amibe a szerző egy csomó időt és energiát fektetett, tán könyv is lesz belőle - most inkább nem taglalnám. Már többször elmondtam, hogy nem vagyok a tematikusan összefüggő albumok ellensége, de ebben a műfajban még nem nagyon találkoztam olyan történettel, amire érdemes lett volna az időmet (és másokét) pazarolni.

Első ránézésre kissé megrettentem, mert a lemezen 14 dal szerepel, ami nem mindig jó jel, de azután megnyugvással konstatáltam, hogy így is csak erős 60 perc. Az első néhány pörgetés után azt kell mondjam, hogy ez most nem olyan ütős és gyorsan ható, mint mondjuk 50 mg Flector Rapid granulátum, vagy éppen a lemez közvetlen elődje. A Dust bizony kifejezetten fülbemászó, szinte hipnotikus erejű alkotás volt, de itt úgy érzem, hogy a daloknak - egy-két kivétellel (pl. címadó, A Lot Like Sin, As The Silence Becoms Me) - adni kell némi időt.

Ez most kevésbé kompakt és egységes anyag, pedig csiszoltságára, kidolgozottságára nem lehet panasz. Egyébként nincs bajom a balladákkal és Tremontinak mellesleg ez is jól áll, de a The First, The Last pop-rock nyáladzása nekem kicsit sok lett. Olyan, mintha egy rádió-orientált Nickelback slágert hallgatnék. Gyorsan ugratok is a The Day When Legions Burned kíméletlen, fejszaggató thrashes aprításához!

Végül is tök jó kis anyag lett ez A Dying Machine, de ezúttal egyértelműen több időt kell az ismerkedésre szánni, plusz az már most látszik, hogy nem fog üstökösként törni az évet lezáró toplistám festői horizontjára.



Track lista:

01. Bringer of War - 4:53
02. From the Sky - 3:42
03. A Dying Machine - 6:18
04. Trust - 4:38
05. Throw Them To the Lions - 3:20
06. Make It Hurt - 4:12
07. Traipse - 4:22
08. The First the Last - 4:41
09. A Lot Like Sin - 4:31
10. The Day When Legions Burned - 3:09
11. As the Silence Becomes Me - 5:17
12. Take You With Me - 4:19
13. Desolation - 4:29
14. Found - 3:57

Közreműködő zenészek:

Mark Tremonti (Alter Bridge, Creed) - ének, gitár
Eric Friedman (Submersed) - gitár, basszusgitár, vokál
Garrett Whitlock (Submersed) - dob

producer: Michael "Elvis" Baskette

Lemezeik:

2012 - All I Was
2015 - Cauterize
2016 - Dust (-2-)
2018 - A Dying Machine

Kiadó:
Napalm Records
Honlap:
marktremonti.com
facebook.com/MarkTremonti
facebook.com/TremontiProject
Tartuffe, dionysosrising.blog.hu




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Tremonti - A Dying Machine (2018)

2018-06-09 00:05:00

kép

Tremonti - Dust (2016)

2016-05-05 00:05:00





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Stone Temple Pilots - Stone Temple Pilots (2018)
Ez az alternatív-grunge-os Stone Temple Pilots hetedik sorlemeze, amin bemutatkozik a 2012-környékén az X Factor-ban felbukkant Jeff Gutt. A

Tovább...
Led Zeppelin - How The West Was Won (2018, remaster)
Ismét egy régi-új Zeppelin kiadvány került a boltokba, a zenekar 50 éves jubileumának előfutáraként, illetve a 2014-ben kezdődött remaster-sorozat

Tovább...
Five Finger Death Punch - And Justice for None (2018)
A 2005–ben, Los Angeles-ben alakult, groove metálos Five Finger Death Punch legutóbb 2015-ben adta ki a Got Your Six

Tovább...
Judas Priest - Firepower (2018, Dionysosrising)
Nos, az albumot kísérő ováció közepette felvállalom annak szerepét, akinek a szar is keserű, így következő soraim kissé formabontó módon nem elsősorban a

Tovább...
Yes - Drama (1980)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban indult Yes tizedik lemezét, a '80-as Drama-t fogom részletesebben kielemezni! A csapat a '78-as Tormato után kettészakadt. Jon Anderson és Rick Wakeman a bemutató turnét

Tovább...




Koncertek 2018. június 22. és 2018. július 08. között:









Klipmánia