×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Beszámoló: XV. Stagediving fesztivál @ 2018. január 12. - Dürer Kert 

Megjelent: január 17. szerda 00:05
Szerző: Csipke
    Koncertbeszámolók 

Hihetetlen, hogy már az újév harmadik hetét koptatjuk, hisz "tegnap" még a bejglit tömtük kétpofára. Számomra hipersebességgel robog 2018, kettőt pislogtam és máris eljött január 12. és az idén 15. alkalommal megrendezett Stagediving fesztivál. Eme jubileumi apropóból, hirtelen felindulásból úgy döntöttem, megpróbálom a lehetetlent és minden fellépőbe érdemben belefülelek, ezért száműztem az ipát az estémből, hiába. A nagyterem módosult programja sem könnyített a helyzetemen (ezúton is őszinte részvétem a Cadaveres zenekarnak az őket ért veszteségért - a szerk.), a kihívás nem sikerült. 14/10-es eredménnyel zártam a bulit, de legalább józanul. Majdnem. Sajnos a meggyes sör is trükkös tud lenni, már ha ipari mennyiségben fogyasztod...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Már jó páran lézengtek a Dürerben, mikor odaértünk, gyors lecucc, pia a kézbe, és irány a nagyterem, ahol a Pennhurst már készült birtokba venni a deszkákat. Vegyes érzelmeim vannak a csapattal kapcsolatban, tetszik, ahogy megkreálták a maguk kis horror színházát és imponál a saját szerzeményeikben vibráló skizoid dinamika.

Lelkesedésemből visszavettek a feldolgozások, így minimális bűntudattal szöktem át a 041-be, ahol a Tiansen nyitott. Kíváncsi voltam, milyen gyöngyszemeket rejteget a Kőbányai Zenei Stúdió, nem csalódtam. Eszméletlen jól esett két arcletépés között, ez a progresszív dallamiság, Éden meg kiénekli a lelkét, tökéletesen. A jóleső libabőr élőben is garantált, alig várom az első, hosszabb lélegzetvételű anyagot, remélem ilyen irányú terveik is vannak!

De ideje tovább libbenni, a kisterem is este nyolckor robbant be és a King Furiáról sem akartam lemaradni. A hallójárataimat ért első sokkhatás után már legszívesebben a falba vertem volna a fejem, hogy csak most tudtam beesni. Az a másfél szám, amit még sikerült elcsípnem, elég volt ahhoz, hogy beszippantson a sallangoktól mentes, zsigeri sötétség, nem ellenkeztem. Most is épp a The End Of The Golden Age húz a mélybe...

A Stagediving ellenben dübörög tovább, vissza a nagyterembe, ahol a számomra igen csak kedves divideD került színpadra, hogy bemutassa első nagylemezét. A Modulus elég sokat pörög nálam is a megjelenése óta, élőben pedig minden alkalommal átteleportálnak alternatív univerzumukba, ami most, hogy öten vannak, még markánsabb képet mutat. Belmont, psyKlone, Sol, Void és Stalkher navigál, az elektronika és metal vadházasságából született rendezett káoszban és elképeszt, mindig.

Hagyott is némi hiányérzetet, hogy ez alkalommal, nem tudtam végigkísérni a produkciót, de kezdett a Stabbed a kisteremben. Nem titok, hogy ők 2017 "felfedezettjei" számomra, a Long Way Down debütalbum épp annyira beszédes élőben, mint felvételen, de ez a koncert más volt, mint az eddigiek. Muszáj kiemelnem dobosuk, Márk játékát, olyan átszellemülten püföli hangszerét, hogy nehéz levenni róla a szemed, már, ha a többiek engedik arra tévedni a tekinteted, hisz ők sem kíméletesek, feszes a tempó és mikor már épp fellélegeznél, újra letepernek.

A zene komplexitása ellenére jól működött a kémia aznap este, olyan energiák szabadultak fel, amit már eszméletlen rég éreztem, a közönség vette a lapot és megmozdult. Valahogy minden stimmelt, ott is ragadtam a színpad előtt a koncert végéig, így fordulhatott elő, hogy a Borders Of Byzantium fellépése totál kimaradt, a pótlást megígérhetem, hisz a képekből és a Carousel EP-ből ítélve érdemes.


Az est további része: rohanás, a három színpad közt ingázva, - minden tiszteletem azoké a fotósoké, akik ezt mindig véghezviszik ilyenkor, én nem bírom a tempót! Az meg végképp borítja a tervet, ha pár, ritkán látott kedves ismerős is szembejön... - Mire visszakeveredtem a nagyterembe, a tiszteletreméltó Watch My Dying (mert ugye most már magázódunk) már javában tolta. A WMD nélkül nem létezne a Stagediving, az urak pedig még mindig jó házigazdák, a Carbon pedig a csontomig hatol most is, ezzel a gondolattal hagytam egy kis időre magára a zenekart... pár századmagával kulturáltan szórakozni.

Utam a kisterembe vezetetett, a Vendetta Inc. köszöni, jól van. Azt a 10 percet sem úsztam meg "karcolások" nélkül, egy szám is elég, hogy legyaluljanak, a Panterától tanulták, kár, hogy aznapra csak ennyi jutott belőlük, szeretem ezt a fajta kiképzést.

A 041 már Petőfitől hangos, én meg újra 16 vagyok: "Lamberg szivében kés, Latour nyakán - Kötél, s utánok több is jön talán, - Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! - Ez mind igen jó, mind valóban szép, - De még ezzel nem tettetek sokat - Akasszátok föl a királyokat!" Fájdalmasan aktuális... A Counter Clockwise nyers, néhol agresszív, de amíg ilyen a punk fiatal generációja itthon, nyugodt maradok, akció-reakció, ugye...

A tiszteletreméltó Watch My Dying táncos slágerére, a Harmatátkozóra értem vissza, épp jókor, hisz láthattam, ahogy az Ifjúság, Veres Luca személyében - apja kissé meglepett tekintetével kísérve - "tör" utat a színpadra, hogy prezentálja, mit is kellene csinálni, ellensúlyozva ezzel a "hajidegen" színpadképet is. Azt hiszem, ennél nehezen sikerülhetett volna jobban a zenekar "turné-évzáró" koncertje, bár egy WMD bulin bármi megtörténhet, például, hogy a nagyérdemű hátat fordít kedvencének... Természetesen kérésre, egy nem szokványos közös fotó kedvéért... Minden változik, a rebellis jelleg marad, Úriember nem akar megfelelni senkinek, és ez így van jól...

Az osztrák Turbobier fellépése volt a következő mínusz pont, de már nagyon vártam az Omega Diatribe-ot. Már az IAPETUS-ra felkaptam a fejem anno, majd jött az Abstract ritual, a vonzalom pedig töretlen. Élőben valahogy mégis mindig lappangott bennem némi hiányérzet, pedig a hangszeres szekció "akrobatikus sport gimnasztikája" a színpadon megalapozza a hangulatot.

Így, Lucsányi Milánnal a fronton, végre nálam is beérett az élő produkció. Megkaptam azt a plusz dinamikát, némi "csavart" az énektémákban, ami a külföldi színpadokra löki a srácokat, remélhetőleg mihamarabb és nem csak a szomszédba. Áprilisra várható az új lemez, őszintén remélem, hogy a Trinity lesz az "útlevél", hisz minden adott. Közönség részről pedig nincs több kifogás, be kell állni kalóriát égetni!


Fájdalom, de a Hortobágy Hardcore Crew műsora ez alkalommal majdnem teljesen kimaradt, úgyhogy idézek, tőlük, jó? "A zenekar stílusa? Alpári. Jellemzően. Mikor elkezdtük a mókát, igazi varacskos HC-t akartunk csinálni, de aztán a gitárosok elkezdtek unatkozni, meg hogy legyen má' itt szóló meg ott egy átvezetés, aztán csak néztünk, hogy ez nem is HC. Pontosabban de: Hortobágy Hardcore Az igényesség elpusztít mindent, ez biztos."

Szerencsére a színpad még áll, jöhet a Nest Of Plagues lemezbemutató. Az End Of The Comedy január 8-án debütált, nem gyengén lepett meg, hogy szerzői látszólag (jóval) közelebb vannak a húszhoz, mint a harminchoz. Ez nyilván nem kor kérdése, mindenesetre engem meghökkent, hogy ebben a műfajban találták meg az útjukat, de még hogy. A beskatulyázhatóság határait feszegetik, de ahelyett, hogy azon agyaltam volna, hova rakjam őket, eszembe jutott, vajon, mi lehet a következő lépés, ha valaki már ennyire fiatalon ilyen magasra teszi a lécet és ezt élőben is képes átadni. 2018 honi legjobb bemutatkozó albuma részemről pipa. Persze erről már hazafelé a taxiban filozofálgattam, a Plastic|Ocean-re sajnos elfogyott az erő.

De tudod mit, ez mind itt-ott homályos emlékképek sorozata csupán, ahogy én éltem meg. Sokfajták vagyunk, igazából csak az számít, hogy ilyenkor kiszakadsz a hétköznapokból, kiadod a feszültséget, feltöltődsz. Figyelsz a három terem lüktetésére és bekapcsolódsz ott, ahol jól érzed magad, mert öröm tartozni valahová, oda, ahol nincsenek feléd elvárások, rád erőltetett szerepek. Gyere el, éld át és mesélj!

Képgalériák: Erdős Júlia képei itt! Uzseka Norbert (HammerWorld) képei: Tiansen, divideD, Stabbed és WMD. Bende Csaba képei itt!

Csipke





rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: XV. Stagediving fesztivál!

kép

divideD - Modulus (2017, info)

2017-11-21 00:00:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. február 24. és 2018. március 12. között: