×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Harmath Albert - interjú 1. rész (2016) 

Megjelent: november 21. kedd 18:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Harmath Albert a Febris, a Sakk-Matt, a Kárpátia énekese volt. Szenzációs interjúalany, egy órában annyi fontos dolgot mondott, mint más sok órában egyszerre. Ma a kezdetekről, a Febrisről beszélgetünk.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kezdődött?

Már általános iskolában nagy zeneőrült voltam, Radio Luxembourg, Szabad Európa. Pofon találtak a nagy együttesek. Kezdetben az instrumentális zenekarok, majd az énekesek. És már nagyon korán volt magnóm. Egy harminc kilós Reverb volt, állandóan hurcoltam házibulikba. Na most, én akkor voltam olyan 50 kiló, a magnó meg 30. A rendőrök állandóan megállítottak vele éjszaka, hogy "honnan loptam, mi az"? És akkor el kellett magyarázni nekik, hogy mágneses szalag és zenét rögzít. Aztán lett egy Mambóm, majd egy Tertám.

De a lényeg a zene volt. Jól beforrósodtak, akkor kinyitottuk a hűtőt rá, vagy télen kiraktuk az erkélyre, nem is gondoltuk, ezzel mekkora kárt lehet neki okozni, ha megszívja a nedvességet, kicsapódik rá a pára. Ameddig ment, addig ment, ha leállt, akkor pihentettük, addig dumáltunk. Gimibe is bevittem a Terta 922-őt, szalagon megvolt a Route 66 Stones lemez. Czeglédinél lehetett a nyugati lemezeket kibérelni, 30-50 forintért, nem volt kis pénz, dolgozni kellett, hogy ez összejöhessen. Meg hát a magnószalagok!

Én vagont pakoltam, hogy finanszírozni tudjam a szalagozást. 50 kilós voltam, rajtam röhögött a sok tagbaszakadt melós, a kezem mindig véres volt a végén, de aztán elmehettem újabb szalagokat venni, gyűjtöttem rá a legújabb lemezekről a dalokat, például Cintulától is. A mai gyerekek ezt nem érthetik már meg. 128 forint volt a legolcsóbb szalag, és az nem is a nyugati szalag volt. Mikor bejött a BASF, az maga volt a csoda. Megvannak '58-tól a régi szalagok, még ma is lejátszhatóak.

Felvettél egy Sakk-Matt próbát és koncertet is, hála istennek! E miatt lehet ma CD-n Sakk-Matt lemez.

Bár többet vettem volna akkor fel, de nagyon drága volt a szalag. Igazából a családnak és az utókornak akartam emléket, ha már van magnó. Úgy jutottam el ide, hogy közben azon gondolkodtam, hogy de jó lenne látni a Shadowst, vagy Little Richardot. Mit nem adtam volna érte! És arra is gondoltam, hogy mi sem vagyunk rosszak, érdemes ezt megőrizni. Mintegy demóként készült ez, bár nem abban az értelemben, hogy ezzel majd házalunk a Lemezgyárban. Béla feladata lett volna ez, hogy helyezkedjen, de nem tudom, megpróbálta-e egyáltalán.

Kezdetlegesek voltak a saját, magyar számaink, de azt gondolom, tudott volna fejlődni, ha kapunk egy inspirációt, hogy stúdióba mehetünk, akkor jobban nekifeküdt volna az egész zenekar. Miklós Tibi írta a Creamekre a magyar szövegeket, zseniálisan szerintem. Nagy ember volt. Sokat dolgoztam vele a későbbi években is. Miklós Tibivel gyerekkori haverok voltuk, közel laktunk, ismertük egymást tehát korábban is. De, hogy hogy került a Sakk-Matt mellé, azt nem tudom felidézni. Talán Dancsák Gyuszival került mellénk. Már a Febrisben szerettük volna, ha Dancsák Gyuszi velünk játszik, csak megszűnt a zenekar.

Ne ugorjunk ekkorát az időben. Hogy kezdtél zenélni?

Dobiskolába jártam a Bányaihoz, de nem volt megfelelő szorgalmam, kitartásom, annyi minden érdekelt egyszerre és a kezem sem volt elég gyors. Fejben ment minden, de kézben nem. Egy iskolában jártam Frenreisszel, aki Zoránnal és Charlie-val jártak hozzám a magnón hallgatni a zenét. Testvéremmel, Amadéval alakítottuk a Febrist, ami lázat jelent. Kamuangollal nyomtuk a menő számokat, mindenki ezt csinálta. Hát, "yes, no, baby, come on, love me baby", ez mind eredeti volt, a többiért nem tudok kezeskedni.

Azért itt mondom el azt a sztorit, hogy már a Sakk-Mattal egyszer eljött egy született angol lány a Radnótiba, előtte levelezgettünk, meghallgatta a zenekart. Halálra röhögte magát a kiejtésen, ahogy minket hallgatott. Utána elmesélte, hogy miket szűrt le, vajon mit énekelhetünk mi angolul. Mintha a szent szűz helyett a wc-deszkát mondtuk volna. Nagy volt a differencia. De a zene tetszett neki.

Mi volt a Febris tagsága?

Bátyámmal énekeltünk ketten, ő vett egy borzasztó orgonát, egy Matadort. Az egy rovarirtó. A hangjától ki lehetett menni a világból. Bátyám egyébként egy nagyon tehetséges jazz-zongorista és jól is énekeltünk. Szólógitárosunk Sebestyén Feri volt, az apja támogatott minket, rendőr volt, volt egy kis protekció a BM Klubba. Megjelentünk nagy lazán, akkor csúnyán néztek, oda is jött egy-kettő, hogy megregulázzanak, mit képzelünk, ez a Belügyminisztérium! Feribának kellett közbelépni, hogy "Az én fiam! Ne erősködj"!

Tehát a felállás: Sebestyén Ferenc szólógitáros, Juhász Misi volt a ritmusgitáros, Fodor Sándor volt a dobos és Babics András volt a basszgitáros. És Beatles, Searchers, Rolling Stones, Dave Clark Five. A Searchersnek volt a hamburgi Star Klubból egy koncertfelvétele, azt egy az egyben megcsináltuk, elejétől a végéig. De jött az Animals, a Kinks, Hollies. 1964-'65 körül alakultunk, az első fellépés '65-ben volt az Urániában, '66-ban már az Ifiparkban játszottunk az Illéssel. Egyszer az agárdi strandon is felléptünk.

Miklóska Lajos is volt tagja a Febrisnek?

Igen, a vége felé csatlakozott, bár nem volt sok közös koncert, de már hozta a saját szerzeményeit, amit később már Bélával is játszottunk a Sakk-Mattban. Nagyszerű zenész volt, szenzációsan énekelt, nem véletlen, hogy majd később, a Korongban ő volt Júdás '72-ben.

Volt egy tévészereplésetek is '67 szilveszterén. Erre, hogy emlékszel?

Így van, Nádas Gábor együtteseként voltunk ott, Honthy Hannát kísértük. Illetve ez úgy pontos, hogy a bátyám és én léptünk fel Nádas zenekarában, tehát ez nem igazán a Febris volt. Én énekeltem és csörgődoboztam is a felvételen. Erre azért volt szükség, hogy én is szerepelhessek a tévében. És fizettek is a csörgődobozásért, és persze vokáloztam is. Ha már itt tartunk, Aradszky Laci Tavasszal foci című számában is szerepeltem, stúdióban vokáloztam rajta, illetve a számban van egy kis improvizáció, Nádas Gabival ketten csináltuk. "Suvává", ezen később betojtam. Az akkori múlt és a jelen ebben ért össze.

Nádas Gabi is fiatalítani akarta a zenekarát, nagyszerű zenész volt. Minket patronált ezzel. Így kerültem már ekkor stúdiólemezre, kislemezen jelent meg a dal, kísért a Febris együttes. Játszottunk egyszer a Metro Klubban, mert a Metrónak beesett valami zsíros vidéki hakni, átadták a klubnapjukat nekünk. Hát csodálkozott a Metro közönsége, azon a koncerten senki nem táncolt, csak figyelték, mit játszunk. Pedig nem volt komoly cuccunk, miközben Zoránéknak volt mindig a legjobb cuccuk. Ez '66-ban, maximum '67-ben történt.

Makrai Pál azt mondja, 1968-ban ő került a Febrisbe.

Mikor Feri elment, jött egy másik gitáros, jött Miklóska is, és igen, Pali ekkor tag volt a zenekarban. Később a Rockszínházban is dolgoztunk együtt. Óriási zenész ő is.

Hogy lett vége a Febrisnek?

Bátyám megházasodott, kellett a pénz, elment dolgozni. Volt szó róla, hogy megyek a Hungáriába, elmentem egy próbára, be is vettek, aztán másképp alakult. Épp valami átmenet volt, nem nagyon emlékszem. Valahol a Vígszínház mellett próbáltak.

A folytatás itt olvasható!

Bálint Csaba (2017.11.21.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia