Pócs Tamás Tompox - interjú 3. rész (2017) 

Megjelent: október 12. csütörtök 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Pócs Tamás Tompox a Szintézis, VHK, a Pókderby, a Csiga-Biga, a Solaris, Napoleon Boulevard, a Progress és a Tompox basszusgitárosa, zeneszerzője, szövegírója. A második részben a Solarisról és a Napolen Boulevard kezdeteiről beszélgettünk, ma jöjjenek az NB sikerévei...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A két zenekar, a Solaris és az Napoleon Boulevard stílusa elüt. Hogy készültek a dalok?

Azért nem egészen, sok Solarisos ötletet vittünk át a Napoleonba. Vannak olyan Solaris alapok, amik Napoleon számban is szerepelnek, és fordítva. És, hogy hogyan íródtak a dalok? Lilla remekül halandzsázik. Bármilyen nyelven. Voltak olyan számaink, aminek már megvolt a szövege, volt, aminek nem. De utóbbiakat is játszottuk koncerten. Sőt az első lemezre francia halandzsával is került fel szám, amit a közönségből többen érteni is véltek a külföldi diákok közül a SOTE-n. De Lilla, te mit énekelsz? Hát ő nem tudja.

Hogy vette a Solaris közönsége a váltást?

Hú, zordul. A Solaris közönsége alig járt Napoleonra, egy új közönségünk lett. Olyan leveleket kaptunk, hogy ihaj. És később, mikor már nem ment a kettő egyszerre, elhatároztuk, hogy csinálunk egy Solaris búcsúkoncertet. A koncertre összejött 2500 ember a Pecsában. Be akartuk még a végén bizonyítani, hogy megérdemeltük volna a második nagylemezt. Még külföldről is jöttek emberek. Ezen a koncerten nem játszottak a régi tagok és még egy új számot is előadtunk.

Mindenki eljött, csak a Lemezgyárból nem jött el senki. Később derült ki, hogy Japánban, vagy Észak-, Közép- és Dél-Amerikában mekkora kereslet volt erre a zenére. Akkor viszont ez senkinek nem jutott eszébe. Igazság szerint nekünk se. Kapcsolataink sem voltak. Lényeg, hogy ezután teljes erővel a Napoleonra koncentráltunk.

Gondolom, énekesnővel már könnyebb volt újabb lemezt kiadatni. Egyébként volt lemezgyári nyomás a mögött, hogy énekest vegyetek be?

Nem. Nem volt. Ez saját ötlet volt. Boros Lajos csapott le a dologra ezúttal. Átvett, mint menedzser is. Csináltunk egy anyagot, nagyon tetszett neki. Bár először azzal nyitott, hogy tud egy menedzsert, úgy hívták, hogy Erdős Péter.

Hát persze, egy énekesnővel felfegyverkezve, hová is mennétek máshová?

Elmentünk Péterhez, aki először is mondta, hogy nagyon tetszik neki az anyag, de a név, az nagyon rossz. A név egyébként úgy lett, hogy mindenki összeírt 20-20 nevet. Először az én egyik ötletemre szavazott a zenekar, hogy legyen Budapest. De aztán kitalálták, hogy akkor összekeverhető lesz a híres népi együttessel. Aztán Gömör Laci papírján szerepelt, hogy Napoleon, meg hogy Boulevard. És Erdész Robi indítványára a kettőt összeraktuk.

Nekem mindig az volt az elméletem, hogy ez a név rímel némiképp - talán a kilépett tagok miatt is - az Első Emeletre.

Ez eszünkbe sem jutott, teljesen más stílust játszottunk, és ekkorra már a kezdetekhez képest, véleményem szerint nagyon negédes lett az Emelet. Persze nagyon jó zenészek, jól ki volt találva, jártam is a koncertjeikre.

Visszatérve Erdőshöz, tetszett neki az imidzs is, akkor már kitaláltuk a szőkített hajat. Sőt, ki is voltunk festve, toll fülbevalók, '80-as évek. De jött azzal, hogy a név, az legyen Kukuriku. Ezt találta ki. Hát, erről szó sem lehet, rögtön mondtuk neki remegő szájszéllel. Jó, de akkor induljunk az Interpop Fesztiválon. "Van valami esélyetek, de nyilván egy nagyon csinos, jó seggű nő fogja megnyerni". Gondolt itt az új felfedezettjére, Zoltán Erikára. "Azért menjetek el, jó tanulópénz, én visszaadlak titeket a Boros Lajosnak, de azért figyellek benneteket".

Hát elmentünk erre a fesztiválra, amit úgy megnyertünk a Kérlek ne félj című számmal, hogy az elő, a közép és a döntő közönségdíját és a nagydíjat is mi hoztunk el Zoltán Erika helyett. Nagyon nagy sláger lett a Szerelemre születtem, de ott mi nyertünk. Talán ez, vagy talán még a következő fesztivál volt az utolsó, ami még igazi fesztiválsztárokat szült Magyarországon. A '88-ason futott be Zámbó Jimmy.

Nagyon bennem van, ahogy a '88-as fesztivál előtt, amikor Emerton díjat kaptunk a Kongresszusi központban, jött szembe Novai Gabi, bemutatta Jimmyt és mondta négyszemközt, hogy ebből az emberből sztár lesz. Mondtam neki, hogy én ezt nem hiszem, mert mikor Jimmy megszületett, nyilván az orvos sírt fel először, de aztán Gábornak lett igaza, és később én is összehaverkodtam kicsit Jimmyvel, mert ő is a Magneotonnál volt "leszerződve", másrészt kénytelen voltam elismerni a tehetségét. És a sikerek miatt Kollár Attila és Czigi is megbékélt. És volt már benne egy kis pénz is.

A Napoleon sztárzenekar lett, persze, hogy megbékéltek.

Karácsony James-szel beszélgettünk még egy régebbi közös Solaris - Lgt turnén, aki azt mondta, hogy figyeljétek meg, itthon eljuthattok egy bizonyos szintig, de feljebb nem. Gondoltuk akkor, hogy szeretnénk azért előbb eljutni legalább arra a szintre. És eljutottunk, és rájöttünk, hogy James-nek igaza volt.

Akkor még voltak politikai határok is. Csak egy példa, hogy még 1986-ban is ment a hülyeség. Valaki kitalálta odafenn, hogy az a sor, "hogyha eljönnek még a repülők", azzal mi azt akarjuk mondani, hogy háborút akarunk. Még ekkor is volt szövegcenzúra. Sajnos 1986-ban a fesztivál után hosszú ideig nem engedték ki a lemezt, pedig még nagyobb dobás lett volna, de így is bőven aranylemez lett, pedig csak '87-ben engedték ki, azt hiszem.

Aláírtunk egy exkluzív szerződést öt lemezre, a második még ugyanabban az évben kijött. A szerződésben minden jogról le kellett mondani. Eladtunk összesen egymillió feletti példányt, de szerintem ennek a kétszerese mehetett ki a Szovjetunióba és a "baráti" országokba, amiről mi nem is tudtunk. De az információ azért csak eljutott hozzánk. És persze így ebből a pluszból egy fillért nem kaptunk. Mindegyik 2-400.000 példányban kelt el itthon.

Vincze Lillával az akkori utolsó lemez, a Mennyből az angyal volt. Legalábbis Napoleon Boulevard néven, merthogy 1988-ban is két lemez jött ki, az egyiket ugyan Lilla szólólemeznek tituláltuk, de természetesen ez is teljes egészében NB produkció volt, csak Boros Lajos nem akarta, hogy egy évben megint két nagylemez jöjjön ki, mert így többen megveszik. Ez így is volt, Lajos már akkor sem volt hülyegyerek, és rövidtávon ez be is jött. 1990-ben már érezhető volt a lemezeladási példányszámok csökkenése. Abban az évben jött ki a Legyetek jók, ha tudtok, de már Lilla nélkül.

Hogy történt a váltás?

1989-ben váltunk meg egymástól, a '90-es lemezen már Vámos Zsolt gitározott, Barcsik Vali volt a billentyűs és már Könczöl Szilvi énekelt. Pásztor Laci vett át a Magneotonhoz. Borostól már csak azért is megváltunk, mert ő nagyon erősen benne volt abban, ami ahhoz vezetett, hogy kirúgtuk a Lillát. Meghívtak a Midem fellépésünk után Londonba néhány hétre lemezfelvételre. Na most, fű alatt mindenki kiment, Boros, Bors Jenő, a fél Hanglemezgyár és Lilla... egyedül, és ez - úgy tudom - nagyrészt Lajos és Bors Jenő miatt történt így. Meg persze a művésznő is nyakig benne volt.

De hát, hogy történhetett meg ez egy lemezfelvétel apropóján, hogy a zenekar nem megy ki a lemezfelvételre?

Hát csodálkoztak is kint, hogy hol a zenekar. Őket ugyanis nem értesítették. Mi akkor épp az ötödik Boulevard lemezt, a Mennyből az angyalt vettük fel Törökbálinton, mikor megtudtuk, hogy kimennek nélkülünk. Lilla nem szólt nekünk. Persze, hogy berágtunk. A nőt haza is küldték egy hét után, mert egyedül nem tudtak vele mit kezdeni. Felvettük az alapokat, mikor hazajött, felénekelte az énektémákat, de akkor már vége volt mindennek, megállapodtunk, hogy kirúgjuk. És ez meg is történt. De közben kaptunk egy erdélyi turné felkérést. A Dohány utcában volt a jogdíjkifizetés helye, vele szemben egy eszpresszóban ültünk össze, felajánlottuk Lillának, hogy ezt a turnét még csináljuk meg együtt, de ő meg volt sértve és öntudatosan nemet mondott, úgyhogy Erdélybe már Barcsik Valiékkal mentünk ki.

Így 27 év távlatából, ez most is egy jó döntésnek tűnik?

Igen. Határozottan igen. Nem bántuk meg. És ha visszagondolok, ezt ismételte meg a hölgy az elmúlt két évben is. Mindig törekedett arra, hogy úgy tűnjön, a zenekar csak kísérőzenekar mögötte. Volt sok jó dallamötlete, de nyilván nem ő volt a fő zeneszerző. Az tagadhatatlanul Erdész Robi volt. Robi nagyon tehetséges zenész, a nagy baja az volt, hogy nem szeretett színpadon zenélni, inkább csak stúdióban. És ez rá még jobban igaz, mint Presserre.

Mesélj az NB sikereiről.

Az igazi giga-mega siker a Júlia lemez után köszöntött ránk. Emerton díj, ORI nívódíj, stb. Aztán később folytatódott a sikersorozat a Legyetek jók, ha tudtok lemeznél is, Lilla nélkül is. Senkit nem zavart, hogy azt a számot Barcsik Vali énekelte fel, koncerten ugyanúgy kiabálták neki, hogy "Lilla, Lilla!" Könczöl Szilvi még messziről hasonlított is Lillára, rá is kiabálták, majd szemrebbenés nélkül kértek tőle autogramot a Lillás lemezekre is.

Mikor énekest kerestünk Lilla után, szóba került Keresztes Ildikó is, de nem vállalta, mert akkor indult a színházasdi nála. Megkerestük Sárközi Anitát is, aki szintén jó hang, de ő sem vállalta. Végül gondoltunk Sipos F. Tamásra is, tehát gondolkoztunk férfiban is, de ez sem jött össze, mire Erdész Robi kiszállt a zenekarból.

És ha ez nem lenne elég, korábban Czigi is kiszállt, és ő Lillával ment tovább, miközben ő akarta a legjobban kirúgni Lillát. Kollár Attilával és Gömör Lacival úgy határoztunk, hogy nem hagyjuk abba. Barcsik Vali lett a billentyűs, úgyis a zenekar körül sertepertélt, még roadolt is, meg hát Laci egy óvatlan pillanatban feleségül is vette. És Könczöl Szilvi lett az énekes, akit Vámos Zsolt ajánlott talán. Szilvi Szekeres Tamás zenekarában is énekelt akkor. Nehéz volt vele együtt dolgozni, mert sokszor nem jött próbára, később ezért is váltunk meg egymástól.

Gömör Laci és Vali ötlete volt a Legyetek jók, ha tudtok feldolgozása, kiváló ötlet volt, jó lemez lett. Ez már a Magneotonnál jött ki, aminek a Magneton volt a testvércége. Együtt adták ki a lemezt. És a Magneton a rendszerváltás forgatagában jóval többet adott el a lemezből, mint amiről nekünk és a Magneotonnak beszámolt. De még így is dupla aranylemez lett. A szövegeket főleg Vali, Szilvi és én írtuk vegyesen, a fő zeneszerző Vali volt.

Könczöl Szilvi helyett tehát ismét énekest kerestünk. Megjelentem a Közgázon egy Bergendy koncerten, ahol aztán az öltözőben már kevésbé voltam szimpatikus Bergendy Pistának, mint addig, mert elszipkáztam Lastofka Beát a vokálból. Csinos is volt, jól is énekelt. Beindult egy új Napoleon korszak, megcsináltuk az Egyenlítői Magyar Afrikát. Ezen a lemezen még producerkedett és hangmérnökösködött Erdész Robi is.

Megjelent, de nagyon berágtunk Pásztor Lacira, amiért annak ellenére, hogy az előző dupla aranylemez lett, ezt csak kazettán volt hajlandó kiadni, CD-n nem. Pedig szerintem ez volt az NB egyik legjobb lemeze. Pásztor nagy dobása a Filmslágerek magyarul, általa bevallottan a Legyetek jók album hatására született, mégis kihagyott minket belőle, hát egészségére...

Az Egyenlítői Magyar Afrika Trenka Csaba Gábor utópisztikus könyve alapján készült. Ennek megfelelően egy csomó szám inkább Solaris hangulatú. Csak közben Laskofka Bea már készült kivándorolni Kanadába, akkor az eddás Pethő Gabi menyasszonya volt, aki már előtte kiment Alapi Pistivel. Bea már terhes volt, de még nem látszott rajta. Én mentem el vele a Brit Nagykövetségre, mintha én lennék a párja, így kapott turistavízumot a kimenetelhez.

Jó fej voltam mi, hogy eltűnjön megint az énekes? Mindenesetre Bea távozása után Napoleon Bulvárnak írtuk a zenekar nevét, így jelent meg a Jó lenne, ha jó lenne. Nem voltak kiforrottak a számok, nem lett igazán nagy siker. Ezzel lett vége a régi Napoleon időszaknak. 1993 szilveszterén hakniztunk utoljára ezzel a zenekarral.

Ide tartozik, hogy 1993-ban mélyrepülésbe ment át a zenekaros koncertezés, mindenki diszkókba kényszerült haknizni. Haknik persze voltak a '80-as években is, de nem így. A gazdasági válság is éreztette hatását, de azért még éppen lehetett pénzt is keresni. Volt, hogy egy nap ezer kilométert mentünk diszkótól diszkóig, volt olyan hétvége, hogy harmincezer forintot is kerestünk egy nap haknikkal, ami akkor nagy pénz volt. Ráadásul olyan helyeken, te jó isten, hogy életemben nem hallottam a faluról, de aranyberakás mindenütt, meg kivilágított szökőkút a diszkóban. Pénzmosás hegyek...

A folytatás itt olvasható!

Bálint Csaba (2017.10.12.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia