×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Yes - Fragile (1971) 

Megjelent: szeptember 24. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Ezen a héten a '68-ban, Londonban indult Yes negyedik lemezét, a '71-es Fragile-t fogom részletesebben kivesézni! A '71 februárjában megjelenő The Yes Album-ra érkezett a csapatba Steve Howe gitáros, aki a '70-es Time and a Word után kilépő-kirúgott Peter Banks helyére szállt be.

Howe fiatal volt és rendkívül intelligens, a csapat zenéjéhez ezernyi új hatást és színt hozott, amikkel sikerült átlépniük a saját korlátaikat, így a hatvanas években divatos pszichedelikus beat-korszaknak vége szakadt! Az egyre karakteresebb és komplexebb dalok meghozták a kiugrást a csapatnak, de a teljesen kiforrott Yes-élményt a Fragile hozta meg, aminek a készítése közben az eredeti billentyűs, Tony Kaye kikerült a zenekarból... és a helyére rátaláltak a komolyzenében és a modernebb hangzásokban is jártasabb Rick Wakeman-re, akinek az érkezésével kialakult a csapat klasszikus felállása!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Fragile készítése közben kilépett az eredeti billentyűs, Tony Kaye, akit egyes források szerint kirúgtak, mások azt terjesztették, hogy önként távozott. A hivatalos álláspont szerint "meg kellett hozni" a döntést a távozásáról, mert vonakodott szintetizátorokat és egyéb modernebb technológiákat felhasználni - önmagát szimplán csak orgonistának tekintette. Ő nem sokkal később saját együttest alapított Badger néven, amivel nem lett sikeres. Bár tehetséges orgonista volt, és kiváló dalokban - Everydays, Yours Is No Disgrace - működött közre a Hammond-orgonájával, akkoriban a régimódi játéka nem illett Howe játékos improvizációihoz.

Helyét a klasszikus zenei képzettségű Rick Wakeman vette át, aki akkoriban lépett ki a The Strawbs-ból... Ő már "jelentős" zenésznek számított, nevét jegyezték a szakmában, megfordult David Bowie és Lou Reed mellett is. Wakeman magas szintű, virtuóz billentyűs volt, remek improvizációs készséggel is bírt, ami méltó ellenfele lett Howe gitárjának... És az akkoriban modernnek számító hangszereket is szívesen használta, így a mellotron és a minimoog-szintetizátor is feltűntek a Fragile dalaiban.

Akkoriban Peter Banks gitáros új csapatot alakított Flash néven, ahol az egyik lemezen Kaye is vendégszerepelt. A Flasht meg is vádolták azzal, hogy ellopja a Yes zenéjét, de addigra az eredeti csapat már messze túllépett a kezdeti időszak pszichedelikus időszakán, a Flash pedig kizárólag erre volt képes!

Az új felállás első felvétele Paul Simon America című slágerének a feldolgozása volt, ami eredetileg az Atlantic Records 25 éves fennállása okán kiadott The Age of Atlantic válogatáslemezre készült, de a későbbiekben több Yes válogatásra és koncertlemezre is felkerült - Yessongs, Keys to Ascension. Érdekesség, hogy a szám érdekes orgonarészleteit Bruford játszotta fel, nem Wakeman...

'71 novemberében adták ki a negyedik nagylemezüket, a Fragile-t, ami két fontos "elsőséggel" is büszkélkedhet: ez volt a Yes első albuma, ami Top 10-be került a tengerentúlon, illetve ez volt az első album, aminek a borítója Roger Dean grafikus készítette, így ez az érdekes borító lett a hosszútávú együttműködésük kezdete. Később ő tervezte a Yes legtöbb borítóját, és az együttes logóját is.

A legismertebb dala a Fragile-nek a Roundabout, ami az együttes egész történetének - az I've Seen All Good People mellett - az egyik legsikeresebb dala. Kislemezen is kiadták, pedig közel 9 perces hossza ezt nehézkessé tette... A kislemez B-oldalára a három percével és fiatalos jó kedvével egészen más irányt mutató Long Distance Runaround-ot tették fel! Jelentős dal még a lemezen a keményebb South Side of the Sky és a szintén keményebb, de monumentálisabb Heart of Sunrise is, utóbbi dal annyira kortalan - és persze varázslatos - bravúrhalmaz, hogy ma is milliónyian szerethetnek bele! De ne fussunk ennyire előre, hiszen ez egy rendkívül változatos anyag, aminek majdnem minden cseppje kincs! Nem véletlenül tették bele az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvbe, ahol a következőket írták róla:

Miután 1971 áprilisától-decemberéig olyan előadókkal turnéztak, mint az Iron Butterfly, Jon Anderson és Chris Squire arra törekedtek, hogy olyan újszerű hangszereket felhasználva tökéletesítsék a zenekari hangzást, mint a szintetizátorok, Tony Kaye ragaszkodása a régi Hammond orgonához (na és a "szobatársával", Steve Howe-val való nézeteltérései) odavezettek, hogy kilépett az együttesből, de ekkorra már Rick Wakeman is otthagyta a The Strawbst, és a Yes-be egészen új szintű virtuozitást és látványosságot csempészett. Anderson és Squire azon törekvése, hogy a világ legjobb együttese legyenek, dobosukat, Bill Brufordot ugyan kicsit megzavarta, de a londoni Shepherd's Market fölötti bordélyházban tartott zenekari próbák azonnal produktívnak bizonyultak (négy közös szerzeményt vettek fel, és öt sajátot).

Annak ellenére, hogy kiadói huzavona miatt a nevét nem tüntették fel a borítón, Wakeman már az első napon közreműködött az eksztatikus Roundabout felvételein, valamint a dühöngően, majd álmodozóan szárnyaló vokálokkal megszólaló Heart of the Sunrise-ban is. A South Side of the Sky zsigerekre ható, dzsessz-psych tombolása, egy újabb epikus narratív dal, amely néhány hónappal korábban, az Advision Studiosban öt héten át folytatott próbákon született, ahol a Yes fülsiketítő hangerővel játszott. A hangmérnök, Eddie Offord órákig szerkesztette a felvételeket néhány jobb ütemért, miközben húszasával engedte be a rajongókat, hogy nézhessék a zenekart. Anderson költői miszticizmusa kerül előtérbe a We Have Heaven című felvétel kántálásánál, Roger Dean borítóterve tömören jellemzi azt az összetört világot, amely az egész lemez központi témája. A kritikusok dicsőítették, és mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban bekerült az első tízbe a slágerlistán. Ahogy Jon mondta: "A Yes az emberek zenekara" - olyan embereké, akik a zenét annak a legbonyolultabb formájában szeretik. - TJ (idézet vége)

A nagy felállás összeállt, aminek ők is nagyon megörülhettek, mert itt mindenki önmagára találhatott! A hosszú lére eresztett Roundabout - vagyis Körforgalom - valójában egy áradozó örömfolyó, amiben Steve Howe és Rick Wakeman próbálgatja egymást, támogatják a másikat és közben csatáznak is, a többiek pedig jókat élvezkednek a témák váltásai közben. Howe klasszikus gitárja, Chris Squirebrutálisan kemény alapja, Jon Anderson könnyed slágere és Bill Bruford játékossága áthatja az egész dalt, ami persze körbeforgatja a hallgatóját... Igazi remekmű ez még ma is, csak pár nehézkesebb hangszerelésű részletet kellett mostanra újragondolniuk benne... A billentyűs is megkapta a saját különszámát Brahms-szal és a Cans-szal, amit az énekes örömódája, a We Have Heaven követ, mint egy remekbe szabott gyerekdal...

A komolykodó South Side of the Sky simán elmenne szimfonikus alapokon nyugvó hard rock slágernek is, miközben az epikus középrész barokkos túlzásokba esik, de az igazi túlzás a Five Per Cent for Nothing ijesztően ugribugri elvontsága, amivel nem mernek sokáig erőlködni, de a Long Distance Runaround-ban azért megpróbálják értelmezni és értelmesen játszadozó sláger-irányba is felépíteni nekünk... A The Fish (Schindleria Praematurus) sokszínű ötletelése-jammelése lazán átfut Miles David free jazzébe is, amire Steve Howe válasza a Mood for a Day klasszikus-barokkos régimódisága...

Mindezt aztán egy igazi bravúrdal zárja, a Heart of the Sunrise, ami ma is olyan portalan és izgalmas, mint '71-ben volt... Egészen misztikus hangvarázslatot hallhatunk, a King Crimson se tudott monumentálisabbat írni, pedig ebben ők voltak a legnagyobbak... Itt pedig az igazi szépséget is megkapjuk mellé... Szerintem vitán felüli, hogy ezzel a komplex szerkezetű dallal sikerült elérniük a céljukat: '71-ben mindenképpen ők voltak a világ legjobb zenekara! És innen is tovább tudtak lépni, a fejlődésük messze sem állt le!

'72-ben érkezett a folytatás, a Close to the Edge, ami sokak szerint a progresszív rock történetének legjobb alkotása. Mindössze három dal van az albumon, de megkaptuk köztük az első igazán lélegzetelállító Yes-kompozíciót is, a Close to the Edge-et... A másik kettő - az And You and I és a Siberian Khatru - is 10-10 percnyi csodálatosan összetett elszállás. Mégis, a Fragile-hez hasonlóan, ez a következő album is az lemezeladási listák első 10 helyezettje között találta magát.

Ez volt a Yes történetének legsikeresebb időszaka, mindenki méltatta őket... A kritikusok és a közönség is imádta a stílusok között teljesen természetesen ugrándozó, komplex dalaikat, népszerűségük az egekben járt... És nem csak zeneileg előzték meg a korukat, a koncertjeiken használt fény- és hangtechnika is a csúcsra emelte az élő előadásaikat!





Track lista:

01. Roundabout - 8:30
02. Cans and Brahms (Brahms, hangszerelte: Rick Wakeman) - 1:38
03. We Have Heaven - 1:40
04. South Side of the Sky - 8:02
05. Five Per Cent for Nothing - 0:35
06. Long Distance Runaround - 3:30
07. The Fish (Schindleria Praematurus) - 2:39
08. Mood for a Day - 3:00
09. Heart of the Sunrise - 11:27

Közreműködő zenészek:

Jon Anderson (Anderson / Stolt) - ének, ütős hangszerek
Steve Howe (Asia, GTR) - gitár, vokál, vachalia
Chris Squire (Squackett) - basszusgitár, vokál
Rick Wakeman - Hammond orgona, zongora, RMI 368 Electra-Piano és Harpsichord, Mellotron, Minimoog szintetizátor
Bill Bruford - dob, vibrafon

producer: Eddie Offord, Yes

Lemezeik:

1969 - Yes
1970 - Time and a Word
1971 - The Yes Album
1971 - Fragile
1972 - Close to the Edge
1973 - Tales from Topographic Oceans
1974 - Relayer
1977 - Going for the One
1978 - Tormato
1980 - Drama
1983 - 90125
1987 - Big Generator
1991 - Union
1994 - Talk
1997 - Open Your Eyes
1999 - The Ladder
2001 - Magnification
2011 - Fly from Here (-2-)
2014 - Heaven & Earth (-2-)

Élő:
1973 - Yessongs
1980 - Yesshow
1985 - 9012 Live: The Solos
1996 - Keys to Ascension
1997 - Something's Coming: The BBC Recordings 1969–1970
1997 - Keys to Ascension 2
2000 - House of Yes: Live from House of Blues
2005 - The Word Is Live
2007 - Live at Montreux 2003
2009 - Symphonic Live
2011 - Union Live
2011 - In the Present – Live from Lyon
2014 - Like It Is: Yes at the Bristol Hippodrome 2CD
2015 - Progeny: Seven Shows from Seventy-Two (1972)
2015 - Progeny: Highlights from Seventy-Two
2015 - Like It Is: Yes at the Mesa Arts Center

Anderson Bruford Wakeman Howe:
1989 - Anderson Bruford Wakeman Howe
1993 - An Evening of Yes Music Plus
2012 - Live at the NEC

Kiadó:
Atlantic Records
Honlap:
yesworld.com
facebook.com/yestheband


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Yes - Relayer (1974)

2017-10-22 12:05:00

kép

Yes - Close to the Edge (1972)

2017-09-30 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...
L.A. Guns - The Missing Peace (2017)
A Los Angeles-ben, '83–ban alakult L.A. Guns zenekar az egyik legpatinásabb neve a sleaze-glam közösségnek. Így maradt ez akkor is, amikor a névadó-alapító gitáros, Tracii

Tovább...












Klipmánia