Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

The Nights - The Nights (2017)

 Látogatottság
Összesen
88165004
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Quiet Riot - Road Rage (2017)

Lemezismertetők

Az 1973-tól hellyel-közzel működő, Los Angeles-i glam metál legenda Quiet Riot legutóbb 2014-ben adott ki albumot Quiet Riot 10 címmel, amin elbúcsúztak a 2007-ben elhunyt Kevin DuBrow-tól... Azóta Jizzy Pearl kilépett tőlük, de a helyére érkező Seann Nicols sincs már a csapatban, márciusban kilépett, pedig vele vették fel eredetileg ezt a tizenharmadik sorlemezüket, aminek a kiadását végül el kellett csúsztatniuk. Űgy döntöttek, hogy a nemrég bekerülő James Durbin-nal újra felénekeltetik a friss dalokat, aminek persze volt némi értelme... James amúgy egy nagyon fiatal és tehetséges énekes, aki korábban az American Idol-ban tűnt fel...




Énekest cserélni egy lemez megírása és felvétele után nem tűnik túl jó ötletnek, hiszen elméletben egy ilyen glam metálos műsor főszereplőjéről beszélünk, akinek a hitelességével kellene eladni a dalokat... Mondjuk ahogy manapság minden tehetségkutató, úgy az American Idol is arra épül, hogy a feldolgozások közben kiölje az egyéniséget a szereplőkből, de a műsorban való énekléstől még nem lesz jobb hangja James Durbin-nak Seann Nicols-énál, csak esetleg több tinédzser ismeri fel a nevét az bulvárban, amire meg nem biztos, hogy annyira vágyik egy igazi rocklegenda, amilyen például Frankie Banali dobos-főnök...

Egy biztos, Seann Nicols hangja - lásd a Road Rage-et vele - füstösebb és dögösebb volt, mint Durbiné, aki sokkal fiatalosabbra és nyávogósabbra vette az új dalokat, de megvan a hangerőssége és terjedelme a profi karrierhez... Úgyhogy nagy baj nem lehet, az önbizalom biztos megvan benne, bár érdekes egyéniségben és intelligens önmérsékletben nem áll túl jól a fiatalember, azért előadja, amit korábban megírtak!

Frankie Banali vezetésével egyértelműen - és eléggé direkten - Led Zeppelines irányba megy manapság a Quiet Riot, amire a nyávogós énekhang is sokszor ráerősít, de nekem a kevésbé Zepperkedő - és többet bulizó - dalok sokkal inkább tetszenek a lemezen... Ilyesmivel indítanak Can't Get Enough címmel, ami amúgy nem a Bad Company klasszikusának feldolgozása, nem is olyan szinten kicsontozott sláger, hanem egy énekdallamok helyett sokszor csak szövegelésre váltó, lendületes és minimalista bulidal, némi nyávogással és közös beüvöltözéssel is fűszerezve... Keletinek indul a Getaway, amiből egyből magától érthetővé válik a Zeppelin-hatás, de ők inkább az Aerosmith funkysabb verzióját vették itt még alapul. Az igazi Zepperkedés ideje a Roll This Joint-ban jön csak el, aminek a lassan kígyózó, de kellően kemény riffjei és dinamikus ritmusa gyorsan lecsap a hallgatóra, és mindezt még egy ilyen nyávogás sem tudja elrontani...

Ezek után az AOR-osan túltisztított Freak Flag és Wasted mintha egy másik lemezre íródott volna, de aztán próbálkoznak mindebbe Zepperkedés is beleszőni a Still Wild-ban, nem túl érdekes végeredménnyel! A déliesebb Make a Way után a Renegades legalább elég slágeres lett, bár agyalni biztosan nem kell senkinek sem közben, ahogy a The Road című rádiós balladát is lehetett volna még érlelni kicsit... A bekígyózó Shame-ben legalább van némi kemény basszusalap, de a fiatalosabb Knock Em Down-nál már biztosan állíthatom: a Road Rage második felét ebben a formában nem kellett volna kiadniuk! Ez sem dalszerzőként, sem előadóként nem az a szint, amit az ember elvárna amikor a Quiet Riot nevét olvasva! Sajnos...

10/05








Track lista:

01. Can't Get Enough - 4:00
02. Getaway - 4:53
03. Roll This Joint - 4:30
04. Freak Flag - 4:01
05. Wasted - 4:45
06. Still Wild - 4:45
07. Make a Way - 4:30
08. Renegades - 5:37
09. The Road - 3:51
10. Shame - 3:51
11. Knock Em Down - 4:23

Közreműködő zenészek:

James Durbin - ének
Alex Grossi (Hotel Diablo) - gitár
Chuck Wright (Blackthorne, Rough Cutt, Heaven & Earth, Murderer's Row, House of Lords, stb.) - basszusgitár
Frankie Banali (W.A.S.P., Hughes & Thrall, Blackthorne, stb.) - dob

Lemezeik:

1977 - Quiet Riot (csak Japánban)
1978 - Quiet Riot II (csak Japánban)
1983 - Metal Health
1984 - Condition Critical
1986 - QR III
1988 - QR
1993 - Terrified
1995 - Down to the Bone
1999 - Alive and Well
2001 - Guilty Pleasures
2006 - Rehab
2014 - Quiet Riot 10
2017 - Road Rage


Kiadó:
Frontier Records
Honlap:
quietriot.band
facebook.com/quietriot



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.47 Seconds