Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

The Nights - The Nights (2017)

 Látogatottság
Összesen
88165095
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Rex Brown - Smoke On This (2017)

Lemezismertetők

Az 52 éves Rex Brownt nem kell bemutatni egyetlen rockernek sem, hiszen a Pantera és a Down miatt tudja, hogy kiről van szó, ráadásul azóta feltűnt a Kill Devil Hill-ben és a Metal Allegiance-ben is.

Az énekesként is bemutatkozó főhősünk most az első szóló lemezét készítette el Smoke On This címmel, amit a régi Arms Of The Sun-os haverjával, Lance Harvill gitárossal, meg a manapság a német Accept-ben doboló Christopher Williams-szal rakot össze, de a déli-rockos hangulatot és megszólalást erősíti még a Lynyrd Skynyrd billentyűse, Peter Keys is, illetve az ebből a körből kikerülő Caleb Sherman producer szereplése is...




"Nekem is megvoltak a magam csúcs- és mélypontjai, akárcsak mindenki másnak a zeneiparban... Újra egy igazi "művész" akartam lenne, aki anélkül írhatja meg és veheti fel a dalait, hogy aggódnia kéne bármilyen üzleti baromság miatt. Nem feltétlenül a metal rajongókat szólítja meg ez az anyag, de akik a Panterával nőttek fel, azok közül sokan szeretik mindazokat a zenéket, amelyeken én is felnőttem. Ez szimplán valami más, amit jó érzéssel készítettem el, szórakozásból. És zenei szabadsággal. Az élvezetnek is benne kellett lennie, különben bele sem kezdtem volna. Remek pályafutásom volt és most úgy érzem, hogy ismét harminc vagyok. Ez a lemez megadta nekem azt a szabadságot, amire szükségem volt."

"Le kellett szállnom arról a buszról 25, vagy még több év után... Elértem egy olyan pontra, hogy egy kis szabadságot akartam kivenni, nézni, ahogy a gyerekeim felcseperednek, egyszerűen csak otthon lenni és kitalálni, hogy mi is legyen a következő utazásom. A múlt nyáron Nashville-be mentem, ahol van egy jó barátom, aki a hálószobájában üldögélve hihetetlen jó témákat ír. Mivel ráakadtam egy régi kazettára vagy 80 különféle riffel, elkezdtük közösen összerakni ezeket a dalokat. Úgy tavaly szeptembertől rendszeresen utazgattam Nashville-be. A leghosszabb idő, amit ott töltöttem úgy 11 nap lehetett, hogy kialakuljon az a bandázós érzés. Élvezem, hogy újra zenélek... és ehhez azért kellett némi idő."

"Ez egy rock'n'roll lemez. Nem egy szokványos cucc, és nem is egy tipikus metal album. Mindig is nagy Led Zeppelin rajongó voltam, és noha némileg azt is érinti a cucc... Ez egy új utazás, amiben ott van a Foghat típusú dolgoktól Tom Waits-ig sok minden. A 70-es évek gyermeke vagyok és szeretem az olyan jellegű dalokat. Mostanra megvolt már nálam minden csúcs- és mélypont, ami csak lehetséges. Zenészként nem akarom, hogy annyit gondoljanak rólam, hogy 'csak az a basszer a Panterából'. Vannak még olyan dolgok az életben, amiket meg akarok valósítani, és ez a lemez az egyik közülük. És ez nem amolyan fellángolás, már van elég anyag a következő két, esetleg három lemezre."

Ezek után nem kell különösebben magyaráznom, hogy ez a lemez nem a Panterán és Downon nevelkedő Rex Brown rajongóknak készült. A nyitó Lone Rider például - az iker-gitáron kívül - egy az egyben hozza azt a blues-os hard rockot, amit a Thin Lizzy név feladása óta a Black Star Riders készít, ráadásul főhősünk énekhangja is nagyban hasonlít Ricky Warwickéra, csak nem annyira karakteres, és mivel nincs rákényszerítve, kevésbé utánozza vele Phil Lynottot... A régimódi ízek, a dögös riffek és a füstös énekhang viszont mind stimmelnek, amik rendesen el is viszik a dolgot a hátukon. Némileg slágeresebb a Crossing Lines, aminek a nyújtózós hard rockjában ott a lazaság is... A félig-akusztikussága okán Zeppelines Buried Alive után megkapjuk a füstölgő Train Song-ot, aminek a funkys gitárjában kicsit túlzottan is ott van az Extreme húzása...

Aztán kapunk egy pszichedelikusabb epikát Get Yourself Alright címmel, alaposan beindítva, de a simább country ballada is előkerül a Fault Line-ban, és a himnikus menetelés sem marad ki a What Comes Around...-ból, ahogy a funkys lazulás sem a Grace-ből, de nekem a keményebb riffjeivel és üresjárataival a So Into You vonatozós hard rock slágere sokkal inkább tetszik... A merülős Best Of Me és a nagyvonalú blues-rock-gospel közhelyekkel záró One Of these Days zárja ezt a lemezt, ami lehetne sokkal jobb is, ha túl akarna nézni a közhelyeken, de ha valaki kedveli ezt fajta a délies-slágeres hard rock világot, akkor nem is veszi ki a lejátszóból, mert ízes és ismerős közhelyekből van felépítve, amikből nem is akar - és nem is tud - kilátni!

10/06












Track lista:

01. Lone Rider
02. Crossing Lines
03. Buried Alive
04. Train Song 05. Get Yourself Alright
06. Fault Line
07. What Comes Around...
08. Grace
09. So Into You
10. Best Of Me
11. One Of these Days

Közreműködő zenészek:

Rex Brown (Metal Allegiance, Kill Devil Hill, Pantera, Down, Arms Of The Sun) - ének, basszusgitár, gitár
Lance Harvill (Arms Of The Sun) - gitár
Peter Keys (Lynyrd Skynyrd) - billentyűs hangszerek
Christopher Williams (Accept) - dob

producer: Caleb Sherman


Kiadó:
Entertainment One
Honlap:
rexbrown.net
facebook.com/rexbrown



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.86 Seconds