Moldován Gyula interjú - 4. rész (2017) 

Megjelent: május 12. péntek 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Moldován Gyula a '70-es évek elején együtt játszott Slamóval a Grog'sban, majd a Panta Rhei alapító tagja volt, eredetileg ő énekelte volna fel Slamó első szólólemezét, a '80-as évek végén pedig megcsinálta saját zenekarát, a Boeghoe-t. Gyulát igazságtalanul kevesen ismerik, pedig zseniális pali. A harmadik részben a Tepertőről, Faxniról és Slamó elvetélt első szólóalbumáról beszélgettünk, ma a Boeghoe története következik...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy indult a Boeghoe?

Előtte volt még egy Body Milk nevű zenekarom. 1988-ban Bari Lajossal hoztuk létre ezt a blues, jazz-rock formációt. Lajos a Simli Showban humoristaként dolgozott, de régi vágya volt, hogy kipróbálja magát egy jó kis zenekarban. Tarján Zsolt basszusozott, Színes Géza trombitált és billentyűzött, Nagy László Attila meg dobolt. Attila később a Republicba került, és ma is ott van. Saját dalokat játszottunk és funky-t, jazz-rockot, mert Lajos nagyon szerette az improvizatív zenét. Ezzel a zenekarral újra játszottuk az Irodák, iratokat, amely majd a Boeghoe-ben nyeri el végleges formáját.

Furcsállom, hogy ennek a dalnak a szövegét már '74-ben megírod.

Jól érzed, a szövegét megváltoztattam, közbe szóltak az irodai tapasztalataim. "Nem bírom sokáig már". Nagyon nem tetszett, hogy irodista vagyok. Sehol nem éreztem jól magam. Félig zenész, félig civil, a senki földjén. A "szeretnék elfutni, újra megnyugodni", az viszont már megvolt '74-ben is. A Body Milk elfáradt, vége lett, nem érdekelt már annyira a jazz-rock. Elmentem egy filmstúdióba dolgozni, filmeket vágtam és kameráztam. Elvégeztem egy sulit és hivatásos felvételrögzítő lettem a papírforma szerint.

A rendszerváltás küszöbén felajánlották nekem egy művelődési ház igazgatói székét a XIII. kerületben. Ez volt a Poscher János Művelődési Ház a Kerekes utcában, amely később Viking Klub néven került a köztudatba. Az intézmény fenntartója a Volánbusz volt, vagyis a Közlekedési Szakszervezethez tartoztunk. Nem sokkal a rendszerváltás után közölték velem, hogy csak akkor marad meg a ház, ha rentábilissá teszem három hónapon belül. És elkövették azt a hibát, hogy jegyzőkönyvbe vették ezt a döntést. Meg szerettem volna menteni a házat.

Egy alkalommal meglátogatott Szabó Pista, a P. Box egykori dobosa, hogy tud egy embert, aki kivenné bérbe az egészet. Pálhegyi István, a Non-Stop billentyűse volt, aki évekig Norvégiában zenélt és vállalkozóként tért haza. Egy amerikai céggel közösen akarták kibérelni a művelődési házat, ráadásul az összes dolgozóval együtt, azzal a céllal, hogy a rockzene lesz a fő profil. Ennél szerencsésebb fordulatra nem is számíthattam!

Sajnos a szakszervezet húzta az időt a szerződés megkötése helyett, ezért a türelmetlen amerikai fél lelépett. Szerencsére Pálhegyi egyedül is vállalta a dolgot és nekivágtunk. Öt évig csináltuk együtt a klubot, Pista rengeteget költött az intézmény gördülékeny fenntartására. Majdnem minden nap élő koncertek, plakátozás, technika, biztonsági emberek... stb. A Viking Klub hamarosan Budapest egyik legmenőbb rock klubja lett. Pezsgett az élet. Itt próbált a Kanguru, a Sing-Sing, a fél rockszakma. Megjelent Török Ádi, a Republic, a Dance, a Sybille, a Ladánybene és még sokan mások.

A Boeghoe kezdetben kéttagú volt. Darab Pisti a Vasas Klubban tizenévesen dobolt egy zenekarban. Később összetalálkoztam vele és kiderült, hogy jól gitározik. Megmutattam neki néhány dalt és nagyon tetszett neki. Napi kapcsolatban voltam a Sing Sing tagokkal, így aztán Hangyássy Laci és Boros Pöpi csatlakoztak hozzánk. Pálhegyi Pisti meg eldöntötte, hogy kiadja a Boeghoe zenéjét műsoros kazettán.

Honnan ez a hülye zenekarnév?

A második Grog's dobosa, Horváth Bertike minden alkalommal, mikor csinos nőket látott az utcán, felkiáltott: bőgőőőő! Soha nem derült ki, hogy pontosan mit jelent, de egyértelmű volt, hogy valami kellemeset, jót. Innen a név, amelyet én arisztokratikusan írtam le, mintha valami puccos márkanév lenne. 1989-ben indult a zenekar egyfajta jamsession formációként, és sajnos ez lett az átka. Darab Pistivel vittük a prímet, de az emberek állandóan változtak körülöttünk. Egy kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a fél szakma megfordult itt. Hangyáékkal vettük fel a lemezt, de a Sing-Sing beindulása miatt egyre ritkábban értek rá, nem tudtuk kellőképpen bemutatni az anyagot.

Csuda dolgok történtek. Még Szappanos Gyuri is szóba került basszusgitárosként. Egy alkalommal meg elhívtam Szendi Gabit a Miniből, valamint Borlai Gergőt a Greenpeace-ből egy kis próba-dobolásra. Gergő már gyerekkorában fantasztikus tehetség volt. Darab Pistinek egyikőjük sem tetszett, túl jazzesnek találta őket! Érted? Neki kettő-négy kellett, mert ez hard-rock. Én marha meg ráhagytam a dolgot egy 18 éves srácra. Szóval kezdtem megzakkanni. Most is berágok, ha eszembe jut...

A lemez jól sikerült, annak ellenére, hogy Szabó Pista hangmérnökként a dobot és a basszust egy sávra vette fel, ezért később már nem tudtuk átkeverni. Nagyon jól esett, hogy a szakma és a közönség egyaránt jól fogadta ezt a zenét. Viszont a közönség széles rétegeihez már nem juthatott el. Ahhoz sok koncert, klip, reklám kellett volna. Pénz, promóció és egyebek. Ráadásul rossz lélektani pillanatban jelentünk meg.

'90-ben Enyediék sorozatban adták ki a Protonnal a lemezeket, hasonló műfajú zenékkel. Szigetiék a Hungarotonnal szintén rácuppantak a piacra, én meg ki a túró voltam? Egy ismeretlen 38 éves pali. Itt a vége, fuss el véle. Csak kazettán jelent meg. A Rádióban Göczey Zsuzsáék három számot is zésítettek, volt néhány riport, de akkor már nem a magyar rádió határozta meg a közízlést. Hamar rájöttem, hogy ez így nem fog menni, hiába jó az anyag.

Pedig végre úgy éreztem, tényleg csináltam valamit. Ez vagyok én, ebben benne van minden. Nem tetszettek mások dalszövegei, így megírtam magam a nagy részét. Egyedül Dornai Sanyi és Cipő írt nekem jó szövegeket. A kezdő Becsapott minden régi dalt ugyanis Cipő jegyzi. Kivételes személyiség volt, óriási veszteség, hogy ilyen korán elment. Mindvégig jó Ember tudott maradni...

Kik játszottak még a Boeghoe-ben?

Húha, ez hosszú lesz. Dobolt nálam Váry Zoli, miután Pöpit elvitték katonának. A Sing-Singbe is ő ment helyette, logikusnak tűnt, hogy itt is helyettesíti. Egyébként most is tagja a zenekarnak. De erről majd később. Egy idő után Darab Pistivel elváltak az útjaink, mert nem tudtuk feldolgozni a zenekar egy helyben topogását. Kezdtem önpusztító életmódot folytatni és összevesztünk. A zenekar átjáróházként működött, megpróbálom felidézni, hogy ki mindenki került képbe annak idején. Nézzük a listát: Subicz Attila (Nemcsak Berry), Kovács "Koko" Péter (Ossian), Jávorszky Béla (Hősök), Kowalsky, Móré Imre (Giterator, Revans), Szilágyi "Bigyó" László (Republic, Nemcsak Berry), Tóth "Csülök" Zoltán (No, Coda, Kispál), Kéri János (Scampolo), Láposi Elek (Overdrive, G-Beer), Szűcs István (Elon), Horváth András (Thomastik), Bernáth Tibor (Roxérum) és Szabó Zoltán (Freeze Out).

1995-ben, az Orczy Kertbe, majd a Pataky Művelődési Központba kerültem népművelőnek. Móré Imre barátom rábeszélt, hogy folytassuk együtt. Először Subicz Attila volt a basszusgitáros, aztán Imre elhívta Sáfár Öcsit, én meg Szabó Pistit. Szóval a P. Box ritmusszekciója kísért. Öcsi nagy mókamester volt, igazi bohém figura, aki hol járt próbálni, hol nem. Eleinte azt hitte, hogy ez valami jamsession zenekar, de aztán hamar rájött, hogy itt megírt kompozíciókról van szó, amelyeket meg kell tanulni. Mindenesetre kirángattuk újra a színpadra, előtte évekig csak ült a stúdióban. Egyébként nem volt hajlandó Boeghoe néven játszani, először Teszt volt a zenekar neve, aztán M-Bargó.

Joós Pista fogadott minket a Magneotonnál és elkezdtünk tárgyalni a következő Boeghoe lemezről. Ekkor már újra Boros Péterrel és Darab Pistivel játszottunk. Egy évig hitegetett minket, majd közölte, hogy a külföi partner csalódott a magyar zenekarok üzleti eredményeiben, ezért nem ad több pénzt hazai produkcióknak. Amikor ez kiderült, Pöpi elment a Beethovennel Spanyolországba, Öcsi visszament stúdiózni, én meg megnősültem. Feloszlottunk és 10 évig nem volt zenekar.

Eleinte reménykedtem, aztán szertefoszlottak az illúziók, ami a rendszerváltozás utáni magyar könnyűzenét illeti. Ahová beteszi mocskos lábát a biznisz, hip-hop megjelennek a professzionális senkiháziak, akik más zsírjával sütögetik a pecsenyéjüket. Ahol tehetségtelen senkikből lehet sztárokat fabrikálni, ott hamarosan vége a minőségnek. A manipuláció eltakar mindent, és idővel devalválja az értékrendet. Megpróbáltam elhelyezkedni újságíróként, de nem sikerült állandó helyet találnom. Külsősként sok lapnak dolgoztam, aztán mikor elegem lett a rohangálásból M. G. Thomas álnéven írtam egy kalandregényt.

Az egyetemen teljesen elvarázsolt Király Jenő, akinek hatására a tömegfilmek elméleti problematikájával kezdtem foglalkozni. Diplomamunkaként írtam egy műfajelméleti monográfiát az amerikai westernfilm történetéről. Később a Népművelési Intézeten keresztül fel is kértek a Rosszemberek című Szomjas Gyuri-féle betyárfilmhez szakértőnek. Réz Andrással együtt részt vettünk néhány konzultáción a forgatást megelőzően.

A western a két világháború között az egyik legnépszerűbb műfaj volt Magyarországon. Ma már azonban nem annyira népszerű, és a legtöbb könyvkiadó le akart beszélni róla, tetszett nekik a ponyvaregényem, de írjak inkább fantasyt, vagy krimit. Emberükre akadtak, mert ahogy a zenében sem érdekelnek a trendek, a westernnel kapcsolatos kalandot sem adtam fel. 2000-ben voltam kint Amerikában, megnéztem a vadregényes tájakat, feltöltődtem és 2001-ben meg is jelent a könyvem. Mindig csak azzal foglalkozom, amihez kedvem van.

Ma is van Boeghoe, van, hogy Váry Zoli dobol, van, hogy Szűcs István.

Tíz évig csak otthon gitározgattam. Született egy kislányom, a családi élet kellőképpen elterelte a figyelmem az éjszakai életről. A házasságom mentett meg a korábbi zülléstől. Nőtt a gyerek, iskola, stb, észre se vettem az idő múlását, mígnem újra nagyon kezdett hiányozni a zenekarozás. Kulcsár Géza a Védett férfiakból egyszer elhívott vendégnek egy koncertre, ahol először hallottam Nagy Zolit basszusgitározni. Szóltam Szücsinek, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy triót.

Akkoriban Walter Trout és Joe Bonamassa volt a kedvencem. Annyit mondogatták nekem, hogy gitározzak, gitározzak, hogy megjött a bátorságom. Fiatalkori álmom volt, hogy egyszer blues-rockot játszom egy trióval. 21 gramm néven próbáltunk a Népszínház utcához közel. A feleségem elmesélte egy zenész ismerősének a zenekar nevét, és érdekes módon meg is jelent egy zenekar ezen a néven. Ismerős történet...

Trióban marha nehéz játszani és sokáig feszengtem miatta, hogy teljesen képzetlenül beleugrottam a gitározás című őrületbe. Egyetlen kapaszkodó a fülem. De az álmok azért vannak, hogy megvalósuljanak, felmentem a színpadra és nem bántam meg. 2006-ban hazajött Pöpi Spanyolországból, hogy folytassuk a Boeghoe-t. Szóltunk Darab Pistinek is, de ő a saját instrumentális dolgait akarta csinálni. Kárpótlásul beajánlottam neki Szücsit, és hamarosan megalakult a Stringler.

Nagyon élveztük a triózást Pöpivel, jó iskola volt, de elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy megváltoztak a körülmények. Nekem, meg Zolinak volt polgári foglalkozásunk, de egy professzionális zenészt nem tud eltartani ez a zenekar. Így aztán Pöpi elment a Zorall-ba, ahol megtalálta a számításait ilyen szempontból. Szabó Zoli jött dobolni a Freeze Out-ból, 1-2 évig játszottunk vele, aztán ő is elment pénzt keresni. Feladtam egy hirdetést a neten, hogy dobost keresek. Jelentkezett Váry Zoli, hogy "Gyuszi, ne szórakozz már, te keresel dobost? Jönnék." Nagyon elfoglalt a Kiss Forever miatt, de szereti azt a zenét, amit a Boeghoe képvisel, számíthatunk rá. Mint ahogy Szücsire is, aki helyettesíti, ha nem ér rá.

Mostanában már gondolkozom azon, hogy be kéne venni egy billentyűst, vagy egy másik gitárost a zenekarba. Néha úgy érzem, hogy közel 65 évesen már túl sok egyszerre gitározni és énekelni. De addig csinálom, amíg jólesik. Egy éve nyugdíjas vagyok és a zene végre kitölti az időmet. Rengeteg új dalt írtam, fel kellene venni őket, hogy valami legalább megmaradjon. Persze tudnod kell, ha pofázásról van szó, akkor nem tűnök lustának, de egyébként az vagyok.

Ami a jelent illeti, nem cserélnék szívesen a mai srácokkal. Lehet, hogy egy zenei Don Quijote vagyok, de én még akkor hallgattam Hendrixet, amikor élt, amikor alkotott. A Cream akkor játszotta a búcsúkoncertjét, mikor érettségi előtt álltam. A lázadás életérzését, atmoszféráját hordozták a hangok. Hús vér emberek, zenészek muzsikáltak hangszereken és nem zsúrpubik potmétereken. Szeretném hinni, hogy a korszerű lázadás nem uniformalizált agymosás konzervmuzsikával, hogy lesznek új nemzedékek, akik a konzumidiótaság helyett újra felfedezik és megfogalmazzák a szabad ember zenéjét, kultúráját.

Őszintén beszélsz a piáról. Hogy sikerült lejönni róla?

Aljas játékot játszott velem az élet. Túl sok mindennel megajándékozott és többször közel engedett hozzá, hogy valami nagyon jó részese, alakítója legyek. Aztán mindig történt valami. Azzal viccelődtünk régen, hogy az értelmiség előtt két út áll. Az alkoholizmus az egyik, a másik járhatatlan. Szóval majdnem sikerült illusztrálnom ezt a tréfát. Mikor rádöbbentem arra, hogy a tehetség és a jó zene önmagában mennyire kevés az üdvösséghez, az önpusztításba menekültem. Nem lettem alkoholista, de nagyon közel jártam hozzá.

Verestói Géza barátom egyszer felhívott a lakására és elbeszélgetett velem. Azt mondta, hogy "Gyula, hagyd abba! Te olyan értékes ember vagy, ezt nem teheted magaddal. Már a tehetségtelen senkik is összeröhögnek a hátad mögött. Szedd össze magad." Négy évre leálltam, de a végleges tisztaságot a feleségemnek és a gyereknek köszönhetem. 15 éve nem fogyasztottam alkoholt. Ivás helyett dalokat írok és gitározom. Ars longa vita brevis...

Ne feledjétek: Május 13-án a Rockmúzeumban 19 órától Boeghoe koncert, Gyula megmutatja, mit tud! Gyertek el!

Bálint Csaba (2017.05.12.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Szabó Krisztián - interjú 1. rész - Egy kicsit szakmázunk
Az év második fele vitathatatlanul a debreceni P. Box zenekarról fog szólni. Hatalmas meglepetéskoncertek, érdekes

Tovább...
Szabó Krisztián - interjú 2. rész - A koncertek világa
Az év második fele vitathatatlanul a debreceni P. Box zenekarról fog szólni. Hatalmas meglepetéskoncertek, érdekes

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 23. és 2017. október 09. között:









Klipmánia