×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pink Floyd - TEY 09 - 1969 Dramatis/ation - audio (2017) 

Megjelent: április 18. kedd 12:05
Szerző: Joze
    Lemezismertetők 

Az 1969-et bemutatni kívánó harmadik kötet, a Dramatis/ation két audio CD-t tartalmaz, mely már ránézésre is nyilvánvalóan kevés. A Pink Floyd legtermékenyebb évében született két filmzene (More, Zabriskie Point), készült egy félig koncert, félig stúdió dupla-album (Ummagumma), koncerteztek egy dupla rockszvit (The Man & The Journey) anyagával, valamint a szokásos BBC rádió-felvételek mellett ott volt még a Holdra szállás zenéje (Moonhead), vagyis egy fontos tévés közvetítés is. Ha csak a korábban kiadatlan anyagokat számoljuk, bőven túl vagyunk a két CD-nyi terjedelmen, és akkor hol vannak még az egyéb érdekes koncertfelvételek?



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





I. More outtakes 1969

Az együttes 1969 első felében rögzítette Barbet Schroeder híres mozijának zenéjét, majd a felvett anyagból állították össze a júniusban kiadott első Pink Floyd soundtrack albumának, a More-nak a műsorát, mely a banda egyik legjobb, egyben legalulértékeltebb alkotásának számít. A gyakorlatban az első Pink Floyd koncept-albumról beszélhetünk, ahol a koncepció maga a film, és nyugodtan kijelenthető, hogy Rick Wright-ék zseniálisan oldották meg a feladatot. A közönség egy része valószínűleg azért nem értékeli a maga helyén a kitűnő munkát, mert nem látta, vagy nem ismeri eléggé a More című filmet, melynek művészi jeleneteit, különleges hangulatait hivatott szolgálni, visszatükrözni a hanganyag.

A mozihoz azonban jóval több felvétel készült, mint ami a soundtrack LP-n szerepel. Legismertebbek nyilván azok az alternatív változatok (Main Theme, Cymbaline, Quicksilver), illetve lemaradt szerzemények (Hollywood, Seabirds), melyek a filmben viszont szerepelnek. De bőven maradt még egyéb anyag (Stefan's Tit, Paris Bar, stb.) is a dobozban. Ezek közül került közlésre most négy. Hogy a többi miért nem, és hogy miért pont ez a négy? Talány.

Ami viszont vérlázító, hogy míg a Roger's Boogie egyik témáját átmentő Hollywood végre elnyerte méltó helyét egy hivatalos kiadványon, addig Seabirds név alatt nem a Seabirds című szöveges, énekes dal szerepel, hanem egy instrumentális darab, mely nem más, mint a Quicksilver alternatív változata. Idáig érve a hallgatásban, ez volt az első alkalom, - sajnos nem az utolsó -, hogy komoly ingerenciát éreztem, hogy falhoz vágjam az Early Years box valamelyik kötetét... Mi szükség volt erre a ködösítésre? Akit ez ilyen mélységben érdekel, annak már úgyis évtizedek óta megvan bootlegben a teljes filmzene. Akit nem, azt meg minek etetni? Mindkét csoport megvette volna valós információkkal is a dobozt. A fanatikus rajongónak nyilván minden kell, az érdeklődőknek meg bőven elég, hogy sokórányi számukra ismeretlen felvételt hallgathatnak, birtokolhatnak. Ráadásul a keményvonalas rajongók már az előzetes tracklistekből is simán kiszúrták a Seabirds néven futó felvétel gyanús időtartamából, hogy valami nem stimmel, hiába került a More blokk legvégére...

A két - valójában egy - outtake mellett további két alternatív változatot kapunk még a Dramatis/ation első lemezén. A Theme (beat version) egy igazi ínyencség, mely olyan keményen hozza a beat-et, a stílus lelkét jelentő dobütemet, és az arra támaszkodó sodró energiát, mint ami például az Illés-együttes fénykorában készült felvételein tapasztalható. De keményen benne van az akkoriban szárnyait bontogató Hawkwind későbbi pályájára jellemző psychedelic hard zeneiség is, ahol a space rock nem elandalít, hanem inkább a kemény drogok zaklatott "utazását" adja vissza. A banda tagjainak volt ilyesmiben része, Syd elvesztése, mentális leépülése is nagyon közeli élmény volt még akkor. Mi több, az Ummagumma stúdiómunkálatai végeztével be is segítettek neki, hiszen Syd Barrett első szólólemezének elakadt munkálatait 1969. június 12-én vette át Gilmour és Waters.

A More Blues alternatív változata, pedig az a bizonyos Pink Floyd blues séma, melyet sokszor, sokféle műsorban adtak elő, sokféle helyre próbálták elsütni. Például Alan's Blues címmel az ugyancsak '69-es Zabriskie Point session alkalmával, (sok évvel később Love Scene (version 6) címen kerül publikálásra,) vagy a koncertfelvételekről jól ismert különböző Pink Blues, illetve Just Another Twelve Bar verziók.

II. Embryo demo 1968

Az ötödik track az Embryo korai stúdió-demója, mely minden valószínűséggel 1968 őszén készült, viszont csak 1970 májusában jelent meg a Harvest Records Picnic - A Breath of Fresh Air című dupla válogatás-albumán. Hogy mi keresni valója van egy 1969-et bemutatandó kötetben, nem tudni. Főleg, hogy az 1968 - Germin/ation CD-n még bőven maradt üres hely.

Mindenesetre a Works-ről is jól ismert korai verzióról van szó, melyből még hiányzik David Gilmour jellegzetes gitártémája, viszont remekül élvezhető a torzított "gyerekhang". Ez az Embryo időrendben és jellegében is beilleszthető a Scream Thy Last Srceam és a Several Species Of Small Furry Animals Gathered Together In A Cave And Grooving With A Pict, vagyis a Floyd fiúk torzított emberhang-kísérletes felvételei közé.

III. The Man & The Journey - BBC Sessions 1969

A következő öt track felvétele 1969. május 12-én készült John Peel Night Ride című műsora részére. Bár a Dramatis/ation borítóján a későbbi albumokról ismert címek szerepelnek, anno még a The Man & The Journey szvitekben szereplő címeken futottak az eredeti BBC adásban. Furcsa, hogy miért variálták meg, miközben a dupla szvit koncertfelvételénél viszont meghagyták az alternatív címeket... Mindenesetre nagy öröm, hogy végre valahára hivatalos kiadványra került ez a session. A High Time fantázianevű bootleg eddig is a floyderek hatalmas favoritjának számított, mely többféle színes vinyl LP kiadást is megért. Az anyag hatalmas népszerűsége okán mindet elkapkodták a rajongók.

Valószínűleg ezek a Pink Floyd legértékesebb, legjobban sikerült rádiófelvételei. Nem csak azért, mert meglehetősen jól szólnak, hanem azért is, mert a rádió stúdiójában rögzített élő előadások valódi többletet nyújtanak a hivatalos albumokon megjelent stúdióverziókhoz képest. A Daybreak, a későbbi Grantchester Meadows itt például nem csak Roger Waters munkája, hanem sokat ad hozzá a többszólamú ének, illetve a felvétel végén hallható billentyűs lezárás, coda. Ahogy a The Narrow Way (itt még csak szimplán az, nem part 3) is hallhatóan zenekari előadás, mely zeneileg nem sokban különbözik, mégis érződik benne az együttzenélés, a lényeg, az élet.

A Nightmare, vagyis a Cymbaline, illetve a The Beginning (Green Is The Colour) - Beset By Creatures Of The Deep (Careful With That Axe, Eugene) párosa is jóval közelebb áll a szvites koncertváltozatokhoz, mint a More filmzene-albumon, illetve a Point Me At The Sky kislemezen hallható stúdió verziók.


IV. Live At The Paradiso 1969

Az első lemez hátralévő részén szereplő négy track 1969. augusztus 09-én készült Amszterdamban, a Paradiso Club színpadán. A koncertfelvétel szintén jól ismert a fekete öves floydosok körében. A korábban leginkább Celestial Instruments néven futó élő anyag érdekessége, hogy nagyrészt instrumentális szerzeményeket tartalmaz, de ahol lenne szöveg vagy vers, ott is gyengén-, vagy egyáltalán nem hallható az ének. Mindenesetre furcsa, hogy ez már a második olyan koncert az Early Years gyűjteményben, ami a gyakorlatban no vocal, all-instrumental set.

A program azoknak sem okozhat meglepetést, akik most hallják először az augusztusi, amszterdami buli felvételét. A Pink Floydnak 1968 végére kialakult egy stabil koncertprogramja, mely sok évre meghatározta élő fellépéseik setlistjét. Ez a gyakorlatban öt alapdalból állt: a két-két Piper At The Gates Of Dawn (Astronomy Domine, Interstellar Overdrive), illetve A Saucerful Of Secrets albumos (Set The Controls For The Heart Of The Sun, A Saucerful Of Secrets) szerzemény mellett, az eredetileg B-oldalas Careful With That Axe, Eugene képezte a bulik magját. Ezekből szinte mindig elhangzott két-három-négy az aktuális turné során, az éppen készülőfélben lévő, következő album formálódó dalai előtt-után.

Sokan vannak, komoly gyűjtők, prog-rock és Pink Floyd rajongók, akik unják már ezeket a dalokat újra és újra hallani. Érthető álláspont. Ennek ellenére úgy vélem, hogy az évről-évre formálódó Set The Controls, vagy a Saucerful Of Secrets evolúciója hasznos támpont a többi, éppen aktuális felvétel megítéléséhez, helyén kezeléséhez is. Nagyon érdekes látni-hallani, tapasztalni miként fejlődött a hőskorszakbeli Floyd hangszeresen, illetve, hogy miként és merre tolódtak el a kompozíciós hangsúlyok, miként változott a hónapok, évek során az előadás dinamikája.

Az Ummagumma első lemezén, a live albumon, az 1969-es brit turné két állomásáról hallhatunk négy koncertfelvételt, melyeket április 27-én a birminghami Mothers Clubban, illetve május 02-án Manchesterben, a College Of Commerce színpadán rögzítettek. Az élő korongról az öt alapdal közül csak az Interstellar Overdrive maradt le. Néhány forrás szerint a korai tesztlemezeken szerepelt a Gilmouros Interstellar is, de hangminőségi szempontok alapján, végül a rövidítés mellett döntöttek. Hogy ebből mennyi az igazság, nehéz eldönteni. Mindenesetre már régóta keresem, de még senkinél sem találtam ötszámos Ummagumma Live tesztlemezt. Ettől persze a még simán lehet igaz a sztori. Viszont akkor érthetetlen, hogy a CD-kiadásokon miért nem pótolták vissza?

A rajongók mindenesetre a Zabriskie Point egy csokornyi lemaradt felvételét tartalmazó OMAY YAD kalózlemez koncert-bónuszaként közreadott 13 perces Overdrive-jal vigasztalódtak. Melyről sokan, sokáig azt híresztelték, hogy ez az, az Ummagumma koncertről lemaradt változat, ami nyilván lehetetlen, hiszen a felvétel 1970. május 01-én készült, amikor a dupla LP már rég a boltok polcain volt, ráadásul a kaliforniai Santa Monica volt a helyszín, nem pedig a ködös Albion.

Az Early Years sorozat első Dramatis/ation CD-jén szereplő Gilmouros Interstellar Overdrive egy rövidebb változat, nem sokkal több, mint négy perc. De így is minden benne van, amitől a sokadik változat is érdekes lehet. Hivatalos kiadása egy művészettörténeti mérföldkő publikálása is egyben. 1966-ban és 1967-ben Nick Mason dobos, Roger Waters basszusgitáros és Richard Wright billentyűs, fúvós adták a biztos alapot, a határokat nem ismerő, csillogó tehetségű, Syd Barrett gitáros őrülten szárnyaló zsenije alá. 1968-ban, az átmenet évében ez a felosztás megbomlott, majd miután megtalálták a Pink Floyd új hangját megváltozott a leosztás. 1969-ben már David Gilmour megbízható, magabiztos, és a Barretténél jóval konvencionálisabb gitárjátéka adta a stabil alapot, amitől a többiek el-el rugaszkodhattak. Onnantól pár évig mindegyikük kibontakozhatott, különösen a másik szólista, Rick Wright művészete teljesedhetett ki a megváltozott hangsúlyok, hangzások és hangszerelés következtében.

A buli további részében a Set The Controls For The Heart Of The Sun, a Careful With That Axe, Eugene és A Saucerful Of Secrets hangzik még el, a többi ismert felvételhez képest hangsúlyosabb gitárjátékkal és gitárhangzással. Ezúttal az Astronomy Domine maradt ki. Vájt fülűek számára tömény gyönyör ez a koncert, különösen ebben a kiváló hangminőségben. Akár egy önálló CD-kiadást is megérdemelt volna, valami érdekes alcímmel és önálló borítóval. A Floyd szerelmesei örömmel vethetik magukat a felvétel mélyére és vethetik össze az ezernyi érdekes apró eltérést a Live At The Paradiso, az Ummagumma, a Live At Pompeii és a többi koncerten elhangzott élő dalváltozatok között. Ha bármi értelme is volt ennek a terebélyes sorozatnak, ez biztosan oda tartozik.

V. The Man & The Journey - Live 1969

A második CD-n a The Man & The Journey dupla art rock szvit koncertfelvétele hallható teljes egészében. A híres előadás, a kettős szvit a korai Pink Floyd legkomolyabb művének számít, természetesen az Ummagumma stúdiókísérletei, zenei szvitjei és az Atom Heart Mother mellett. Jelentőségének teljes körű érzékeltetéséhez és alapos bemutatásához egy önálló könyvnyi terjedelem is kevésnek bizonyulna, ezért csak az alapvető információkra szorítkoznék.

A mű ősbemutatója 1969. április 14-én volt Londonban, a Royal Festival Hall színpadán. Az eredeti tervek szerint filmfelvétel is készült volna a jeles alkalomról, de sajnos győzedelmeskedett az emberi önzés, így csak a főpróbáról készült töredékek maradhattak fenn az utókor számára.

Az előadás eredeti címe The Massed Gadgets Of Auximines - More Furious Madness From Pink Floyd volt, és az első pillanattól fogva két részből állt. Az első, mely a The Man (Az Ember) címet viseli, bemutatja egy nyugati létformában, a fogyasztói társadalomban létező átlagember egy teljes napját, kezdve a pirkadattól (Daybreak) a napi munkán és rohanáson át, a délutáni teázásig, illetve a rémálommal (Nightmare) végződő alvásig, az újabb pirkadatig. Természetesen a kapitalizmus mókuskerekének egyik jelképe, az ébresztőóra is fontos szerepet kap. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamokat a későbbi Dark Side Of The Moon első részének, (lemezen A-oldalának) tételeivel, mondanivalójával. De hasonló a tematikája az első magyar koncept-albumnak, mely egyben az első magyar dupla lemez. A Bergendy 1973-as Hétfő (Hét fő) című albuma huszonnégy dalban meséli el egy hétfői nap 24 órájának a történéseit. Az egyéb referenciákat hosszan lehetne még sorolni...

A második részben, a The Journey (Az Utazás) egy misztikus utazás stációit meséli el, melyről sokféle lehetséges értelmezés született, melyek között akad néhány egymással ellentmondó is. Vannak, akik a rémálmot vetítik bele a folytatásba. Az anyagi javakért való hajsza utáni zuhanást. Mások egy alternatív élet, tiszta vagy drogos álomvilágának jeleneteit álmodják a második napba, mely számukra egyfajta menekülést jelképez, kivonulást a rohanó és romlott társadalomból. Megint mások ezoterikus, okkult vagy ilyen-olyan vallási elképzelést vélnek belelátni. Megvallom, nekem egyik sem sikerült. Talán azért, mert a dalok nagy része, ugyan eltérő címekkel, de ugyanazokkal a szövegekkel, (tehát egyéb kontextusból) ismert volt már az előző két albumról, illetve a '69-es évben kiadott harmadik és negyedik Pink Floyd albumról, továbbá a Relics című válogatásról.

A The Journey sötétebb tónusú hangulata, illetve rémálomszerű tematikája szintén sok helyen, későbbi albumon visszaköszön. Azonban leginkább egy olyan szvit hasonlít rá, melynek készítői a maga idejében nem találkoztak, mert nem találkozhattak a Floyd ezen művével. A Syrius együttes 1970-es Széttört álmok című rockszvitje, ha stílszerűen fogalmazzunk, kísérteties hasonlóságot mutat a világ dolgaiban elfáradt ember belső utazásával, sötét fantáziálásával, rémálmaival, sőt időnkénti halálvágyával is. További hasonlóság, hogy a Széttört álmok szintúgy nem került kiadásra, mint a The Man & The Journey. De míg előbbi esetben nyilvánvalóan a zenekar kifejezett lemezfelvételi szándékát húzta keresztbe a vörös diktatúra fafejű kultúrvezetése, addig a Pink Floydnál zavarosak a visszaemlékezések, nincs egyértelmű miért a projekt törlésére.

Bár végül a tervek ellenére sem került lemezre a dupla szvit, azért a dalok nagy részét, illetve magát a koncepciót is felhasználták a későbbi Pink Floyd albumokon. Roger Waters akkoriban nem ismert kidobott témát. Előbb-utóbb minden felhasználásra került. A dupla műhöz készült grafikai anyagok sem hagynak kétséget az erős társadalomkritikus mondanivalóról, mely a '70-es és '80-as évekbeli Pink Floyd lemezeken teljesedik majd ki, illetve Waters szólóalbumain fajul el végül teljesen.

(Waters zseniális éleslátással bírálja elsősorban az angol életstílus, az Angliában, és alapvetően a kapitalista világban uralkodó értékrend visszásságait. Hanging in a quiet desperation is the English way (Csöndes kétségbeesésben lebegünk, ez az angol módi). Azt hiszem ez az első sor, ami a Dark Side Of The Moon-on hangzik el, és konkrétan górcső, illetve sortűz alá veszi Waters részéről azt a társadalmat, azokat az értékeket, ami ellen aztán világ életében küzdött. Nem tudok jobban egyetérteni vele, pláne, miután Angliában az általa először leírtak óta nem sok minden változott, és ezt volt szerencsém első kézből a saját bőrömön megtapasztalni.

Ez, mint említettem, saját, személyes tapasztalat, nem mentes némi elfogultságtól sem, de azt kell mondjam, lényegesen jobban érthető és átélhető minden Pink Floyd szöveg, miután az ember eltöltött pár évet Angliában, és nemcsak olvasott róla. Nem akarok mélyebben belemenni, mert jelen cikksorozat nem erre hivatott, de ha már a fentiekben arról esett szó, hogy a The Man & The Journey jelentőségének teljes körű érzékeltetéséhez és alapos bemutatásához egy önálló könyvnyi terjedelem sem volna kevés, akkor ugyanezt elmondhatjuk Roger Waters szövegíró zsenijének, világlátásának, emberbarát értékrendjének fontosságáról.

Semmi elfajulást nem érzek személy szerint abban, hogy valaki, akinek minden eszköze megvan rá, él is ezekkel az eszközökkel, és ha néha, alkatát jól ismervén kissé teátrálisan is, de hangot ad világnézetének, platformot teremt saját igazságérzete hangoztatására. Az Animals album szókimondó szövegeit, és nyílt, támadó jellegű mivoltát Anglia szerte jó páran utálták, és utálják a mai napig, eklatáns példa erre, amikor a munkahelyemen lejátszottam, és nem egy személy tett rá elmarasztaló megjegyzést. Az okok egyszerűek: Az angolok, alkatuknál fogva - nevezhetjük ezt kulturális sajátosságnak - nem szeretnek szembenézni a hibáikkal, nem szeretik, ha ezekkel bárki szembesíti őket, ugyanis az alapvető lételemük, és létük legfontosabb alapköve a színlelés, és a látszatkeltés.

Ezzel szemben Waters szeret sebeket felkaparni, tükröt tartani, és provokálni. Tekintve, hogy maga is angol, tehát a bevésett programokkal kell ellenszélben dolgoznia, ez már önmagában kiemelkedő teljesítmény. De ami ennél is fontosabb, hogy a társadalom, mindenféle hatalom, vallási dogmák, és alapvetően az elnyomás, mindenféle zsarnoki attitűd elleni fellépései és felszólalásai messze túlmutatnak azon, amit kortársai - talán a Jethro Tull, illetve az Emerson, Lake & Palmer kivételével - az egész '70-es, '80-as évek során, azaz a műfaj aranykorában, majd hanyatlásának évei alatt - elkövettek. Nem tudom személy szerint elégszer hangsúlyozni, hogy Bob Dylan és John Lennon óta nem volt, és a jelenlegi világ állását tekintve, nem is lesz mégoly jelentős protest dalnok a műfajban, mint Roger Waters. - SzD)

Az art rock úttörő művének előadásain totális performansz valósult meg. A Pink Floydnál megszokott térhatású hang- és szintén úttörő fény show mellett, a Man / Journey koncerteken alapos színpadi munka zajlott. Így például sor került valódi teázásra (akár az iskolazenekar korszakra is utalva), illetve az asztalosmunkát bemutató fúrásra-faragásra, ütemes zajongásra is, mely viszont már az The Grand Vizier's Garden Party második tételét, illetve a későbbi, befejezetlenül maradt Household Object album hangszerek nélküli zenés kísérleteinek felvételeit vetítette előre.

Tehát messze nem véletlen az 1969-es kötet Dramatis/ation címe, hiszen Nick Masonék ténylegesen akkor, abban az évben léptek a dramatizálás útjára, mely a gyakorlatban az epikus művek drámaivá tételét jelenti, illetve azok színjátékká való átdolgozását színpadi, rádiós, vagy televíziós előadások számára. Ehhez a sok egyéb mellett szintén adja magát egy Dark Side Of The Moon párhuzam: 2013-ban a The Man szviten is alapuló híres konceptalbum 40. évfordulója alkalmából a BBC Darkside címmel sugárzott rádiójátékot, a legnépszerűbb Pink Floyd album alapján, annak zenéjével.

Az Early Years sorozatban végül CD-re került The Man & The Journey koncertfelvétel 1969. szeptember 17-én készült Amszterdamban. Bár egy eleve jó minőségű rádiófelvételről van szó, mely további komoly utómunkával lett közel tökéletesre csiszolva, azért azt fontos szem előtt tartani, hogy nem egy kiadásra szánt anyagról van szó. Csak egy holland koncertről, melyet mellesleg közvetített egy rádió is. Így azért maradt benne némi esetlegesség, illetve a szvitek nem lettek olyan mértékben lecsiszolva, mint az eleve kiadásra szánt Pink Floyd anyagokon. De tőlük más már nem is lesz. Sajnos kizárható annak a lehetősége, hogy Gilmourék még egyszer nekiállnak, és stúdióban felveszik a dupla szvitet.

Az anyag korábban számos kalózkiadást megért már. Mert bár a két szvitet többször, több városban is előadták, az amszterdami rádiófelvétel sikerült a legjobban. A korábbi különböző teljes-, illetve csonka bootleg változatok kilenc-, tizenkét-, illetve tizennégy trackes verziói helyett, most a hivatalos kiadáson egy 15 trackes CD-t kapunk, a teljes előadás felvételével. De ez sem tökéletes. A harmadik trackben például összeolvad a Teatime és az Afternoon (Biding My Time), előbbi ráadásul fel sincs tűntetve. A Footsteps / Doors szintén egy trackben van, bár ezt a részt korábban sem választották szét a kalózkiadások, ha egyáltalán feltűntették. A Sleep új címe furcsamód Sleeping lett. Szintén furcsa, hogy a Daybreak part 2 ezúttal Labyrinth névre lett átkeresztelve. Talán így akarták még jobban összekötni a két szvitet, de soha korábban nem volt példa erre.

Kifejezetten zavaró, hogy nem tüntették fel mindenhol, - csak itt-ott zárójelben - a tételek nagylemezekről ismert eredeti címeit, így az anyaggal most ismerkedőknek még kevesebb kapaszkodót nyújt a hivatalos kiadás. Eltérve az eddigi gyakorlattól, az alábbiakban ezúttal kivételesen nem a hivatalos, hanem a valós és teljes tracklisteket közlöm.


Pink Floyd - 1969 Dramatis/ation 2CD:

CD 1:
More outtakes 1969
01. Hollywood
02. Theme (beat version)
03. More Blues (alternative version)
04. Seabirds Quicksilver (alternative version)
Embryo demo 1968
05. Embryo (demo)
BBC Session 1969
1969. május 12.
06. Daybreak (Grantchester Meadows)
07. Nightmare (Cymbaline)
08. The Narrow Way (The Narrow Way part 3.)
09. The Beginning (Green Is The Colour)
10. Beset By Creatures Of The Deep (Careful With That Axe, Eugene)
Live At The Paradiso 1969
1969. augusztus 9., Amsterdam
11. Interstellar Overdrive (live)
12. Set The Controls For The Heart Of The Sun (live)
13. Careful With That Axe, Eugene (live)
14. A Saucerful Of Secrets (live)

CD 2:
The Man & The Journey – Live At Concertgebouw
1969. szeptember 17., Amsterdam
Part 1 - The Man:
01. Daybreak (Grantchester Meadows - live)
02. Work (live)
03a. Teatime (Alan's Psychedelic Breakfast part 1 - Rise And Shine excerpt - live)
03b. Afternoon (Biding My Time - live)
04. Doing It (The Grand Vizier's Garden Party part 2 –Entertainment excerpt - live)
05. Sleeping (Quicksilver - live)
06. Nightmare (Cymbaline - live)
07. Daybreak part 2 (Labyrinth - live)
Part 2 - The Journey:
08. The Beginning (Green Is The Colour - live)
09. Beset By Creatures Of The Deep (Careful With That Axe, Eugene - live)
10. The Narrow Way (The Narrow Way part 3 - live)
11. The Pink Jungle (Pow R. Toc H. - live)
12. The Labyrinths Of Auximenes (Let There Be More Light excerpt - live)
13a. Footsteps (The Hard Way excerpt - live)
13b. Doors (live)
14. Behold The Temple Of Light (The Narrow Way part 3 excerpt - live)
15. The End Of The Beginning (A Saucerful Of Secrets part 4 - Celestial Voices - live)

Közreműködő zenészek:

David Gilmour - gitár, slide gitár, percussion, ének, vokál
Roger Waters - basszusgitár, gitár, percussion, ének, beszéd
Richard Wright - orgona, zongora, harsona, percussion, ének, vokál
Nick Mason - dob, percussion

A sorozat részei:

TEY 00 - Bevezető az Early Years-ről szóló sorozathoz (2017)
TEY 01 - Az Early Years 1965-1972 kiszerelése (2017)
TEY 02 - Az Early Years 1965-1972 hibái (2017)
TEY 03 - Cambridge St/ation 1965-1967 audio (2017)
TEY 04 - Cambridge St/ation 1966-67 video (2017)
TEY 05 - Cambridge St/ation 1965-1967 konklúzió (2017)
TEY 06 - 1968 Germin/ation - audio (2017)
TEY 07 - 1968 Germin/ation - video (2017)
TEY 08 - 1968 Germin/ation - konklúzió (2017)
TEY 09 - 1969 Dramatis/ation - audio (2017)
TEY 10 - 1969 Dramatis/ation - video (2017)
TEY 11 - 1969 Dramatis/ation - konklúzió (2017)
TEY 12 - 1970 Devi/ation - audio (2017)
TEY 13 - 1970 Devi/ation - video (2017)
TEY 14 - 1970 Devi/ation - konklúzió (2017)
TEY 15 - 1971 Reverber/ation - audio (2017)
TEY 16 - 1971 Reverber/ation - video (2017)
TEY 17 - 1971 Reverber/ation - konklúzió (2017)
TEY 18 - 1972 Obfusc/ation - audio (2017)
TEY 19 - 1972 Obfusc/ation - video (2017)
TEY 20 - 1972 Obfusc/ation - konklúzió (2017)
TEY 21 - 1972 Obfusc/ation - újrakiadás (2017)
TEY 22 - 1967-1974 Continu/ation - audio (2017)
TEY 23 - 1967-1972 Continu/ation I. video (2017)
TEY 24 - 1969-1972 Continu/ation II. video (2017)
TEY 25 - 1967-1972 Continu/ation - konklúzió (2017)
TEY 26 - Early Singles 1967-1968 - audio (2017)
TEY 27 - Early Singles 1967-1968 - konklúzió (2017)
TEY 28 - Cre/ation 1967-1972 (2016)

Jozé - A szerző rockszakíró, a Hungarian Pink Floyd Club tagja, melynek 2005-óta elnöke is. A megjegyzéseket, lábjegyzeteket egy másik klubtag, Szász Dávid, a Mandrake Moon vezetője fűzte hozzá. A cikksorozat a készülő új Pink Floyd könyvből tartalmaz kivonatos részleteket.



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Mini Acoustic World - Bartók on Rock (2017)
Egy Mini világ újra írja a történelmet! Valami egészen furcsa dolog történt 2017. október 03-án délelőtt 11 órakor. Egy igazán fantasztikus zenekar

Tovább...
Steelheart - Through Worlds of Stardust (2017)
A Steelheart egy 1990-ben, a connecticuti Norwalk-ban alakult hard rock és glam metál zenekar, élén Miljenko Matijevic-csel, akinek a sok oktávos énekhangja sok

Tovább...
H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...




Koncertek 2017. október 21. és 2017. november 06. között:









Klipmánia