×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pink Floyd - TEY 03 - Cambridge St/ation 1965-1967 audio (2017) 

Megjelent: március 30. csütörtök 12:05
Szerző: Joze
    Lemezismertetők 

Az első kötet két audió CD-t tartalmaz, melyek műsora öt jól elkülöníthető részre osztható. Érdekesség, hogy az 1966-os év teljes egészében kimaradt. Sőt, könnyen lehetséges, hogy a hivatalosan 1965-ös felvételek is inkább a '64 decemberében készültek. A lényeg azonban az, hogy végre jó minőségben is elérhetőek, ráadásul 2017. március 24-től már bárki hozzáférhet ezekhez a kiadványokhoz.

A Cambridge St/ation alcím természetesen adta magát, hiszen a Pink Floyd mindhárom olyan gitárosa, akikkel már felvételek is készültek, tehát Bob Klose, Syd Barrett és David Gilmour egyaránt cambridgei születésű, továbbá Roger Waters basszusgitáros is ott nőtt föl, valamint Storm Thorgerson, a banda barátja, későbbi grafikus designere is ott járt iskolába. Utóbbiak ráadásul ugyanabban az iskolai rögbi-csapatban is játszottak. A gyermekkoron, Barrett és Gilmour ifjúkori barátságán túl, az otthoni nyarak és Barrették házi partijai is adnak egyfajta erős cambridge-i gyökeret, cambridge-i kötődést a zenekarnak.

Nem beszélve Barrett és Gilmour ifjúkori gitárduójáról, illetve a Pink Floyd tagok többi korábbi cambridge-i zenekaráról (The Mottoes, The Ramblers, The Newcomers, The Hollerin' Blues, Those Without, Jokers Wild, The Flowers, Bullit, stb.). Bár az a közkeletű téves állítás, miszerint Cambridge-ben alakultak, nem állja meg a helyét.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




I. 1965 - Their First Recordings

Az első CD-n található első hat track eredetileg 2015-ben jelent meg, dupla vinyl kislemezen. A felvételek a banda legkorábbi fennmaradt demófelvételeit tartalmazzák, melyeket annak idején acetát-lemezeken hordtak magukkal, leginkább koncertszervezés céljából.

A dalok valamikor 1964 szeptembere és 1965 júliusa között, tehát Rado "Bob" Klose zenekari tagsága alatt kerültek rögzítésre, egy-kettő, vagy több session alkalmával. A legtöbb szakértő véleménye megegyezik abban, hogy 1964 decemberében, még Tea Set együttesként egyszer biztosan stúdióztak a fiúk, de hogy az itt szereplő hat dal közül melyik származik abból a felvételi körből, illetve hogy a Mason könyvben is megemlített négy dal közül hányat vettek fel esetleg később újra, 1965-ben, az akkori felállással, valószínűleg már örök rejtély marad.

Egy másik felvételi alkalom '65 februárból valószínűsíthető, ahonnét két dal, a Lucy Leave és az I'm A King Bee már sok évvel ezelőtt kiszivárgott. A történet szerint, a '80-as években fedezte fel egy gyűjtő az egyik fennmaradt lakklemez példányt, majd osztotta meg a két felvételt a gyűjtőtársaival, így számtalan bootleg-gyűjteményen szerepeltek már, vagyis eddig is közismertek voltak. Azonban a másik négy felvétel valódi kuriózumnak számít, főleg, hogy a hanghordozókra került végleges verziók alapos hangmérnöki utómunkát kaptak.

A borító tanulsága szerint, - melyet azóta már többen is megkérdőjeleztek - az 1965-ös felvételeken az öttagú Pink Floyd, tehát Syd Barrett, Bob Klose, Nick Mason, Rick Wright és Roger Waters hallható. Valamint a Walk With Me Sydney vokáljában vendégként Juliette Gale, Rick egykori barátnője, aki korábban, '64 tavaszán-nyarán volt a banda tagja, amikor még The (Screaming) Abdabs volt a nevük. (Illetve talán már a The Meggadeaths időszakban is a formációt erősítette, de kellő dokumentáció híján mindenki találgatásra van ítélve.)

II. Early Singles 1967

Az első CD következő öt trackje a Pink Floyd 1967-es angol kislemez-felvételeiből válogat. Sajnos még a három angol kislemez műsora sem teljes, Pedig a lemaradt The Scarecrow is úgynevezett "eredeti" kislemezen jelent meg. Tehát előbb volt kinn és lett sikeres single kiadványon, mint hogy azután albumra került volna. Ellentétben azzal a már akkoriban is dívó olcsó gagyizással, hogy az albumok sikerdalait változatlan formában kimásolják kislemezekre.

A '67-es dalcsokor korábban már jelent meg CD-n, így az 1992-es Shine On díszdoboz Early Singles című bónusz lemezén, és a Piper At The Gates Of Dawn 1997-es, 30 éves jubileumi mono kiadásának mellék-kiadványaként kiadott 1967 - The First 3 Singles CD-n is. Illetve legutóbb 2007-ben, a Piper 40 éves, háromlemezes deluxe kiadásának harmadik CD-jén. Utóbbin szerepel még az Interstellar Overdrive francia promóváltozata, az Apples And Oranges sztereó verziója, továbbá a Matilda Mother egyik alternatív változata, és egy másik Interstellar Overdrive variáció is.

A számos hibája mellett nagy erénye az Early Years sorozatnak, hogy nem kívánta agyonütni a korábbi kiadványokat, így például a három CD-s Piper digibook az extra felvételek, valamint az igényes és gazdag tartalma miatt továbbra is a gyűjtemények ékköve marad. Különösen, hogy sajnos az egész Early Years sorozat messze elmarad a Piper kivitele mellett. Azt kellett volna etalonként használni, ha lett volna még igény a korábbi színvonal fenntartására. De nem volt...

A dalsorrendet ezúttal megvariálták. Előbb az első három kislemez A-oldalas dalai (Arnold Layne - See Emily Play - Apples And Oranges) sorakoznak, majd az első korong B-oldalát (Candy And A Currant Bun), a harmadik single B-oldala (Paint Box) követi. Az 1965-ös demókhoz hasonlóan, ez a szekció is végig mono, bár nyilván az egész kapott egy új maszteringet.

Az Early Years dobozban a korai kislemezek (Early Singles) felsorakoztatása egyrészt azért fontos, mert nagyrészt nem kerültek albumra, másrészt pedig azért, mert a zenekar legnagyobb sikere közül kettő is hozzájuk köthető. Egészen pontosan az 1967 augusztusában napvilágot látott első Pink Floyd LP, a Piper At The Gates Of Dawn előtti két kislemez A-oldalas szerzeménye, tehát a március 10-én megjelent Arnold Layne és a június 16-án kiadott See Emily Play komolyan megjárta a toplistákat: 20., illetve 6. helyezettek lettek az UK single chart listán. De a november 18-án piacra dobott harmadik kislemez B-oldalas szerzeménye, a Paint Box is beérett, és köszönhetően a gyűjteményes Relics LP-nek, komoly másodvirágzásba kezdett, mely azóta is tart.

III. 2010 mixes

Az első CD utolsó öt trackje alternatív változatokat, illetve korábban teljességgel kiadatlan anyagot tartalmaz, melyeket minden bizonnyal még a 2010-es An Introduction To Syd Barrett című válogatásra készítettek elő, de aztán terjedelmi, szerkesztési okból lemaradtak. A Piper 40 éves jubileumi kiadásán, illetve a Barrett-központú válogatás albumon már helyet kapott a Matilda Mother egy-egy alternatív keverésű, illetve eltérő szövegű verziója. Utóbbi - a hosszabb - változat szerepel itt is, nyilván a kiadványhoz szükséges minimális normalizálással, egységes maszteringgel. Ezt követi az a felvétel, mely a A Saucerful Of Secrets album szerkesztése okán Barrett hattyúdalának bizonyult, vagyis a Jugband Blues, mely lényegét tekintve az új keverés ellenére sem tér el a korábbi kiadásoktól. Kicsit érthetetlen miért is került fel a korongra, hiszen nem számít ritkaságnak, így nem is okoz különösebb izgalmat. Talán okosabban is fel lehetett volna használni a rendelkezésre álló helyet, hiszen sok érdekesség lemaradt az 1967-es év terméséből.

Ellentétben az In The Beechwoods elveszettnek hitt felvételével, mely néhány egyéb más ritkaság mellett a floyderek legkeresettebb kincsének számít, főleg, hogy sosem került ki korábban. Sem bootlegen, sem máshogy. Egy biztos, ez a közel 5 perces instrumentális darab a korai Pink Floyd egyik csúcsalkotása, egy csodálatos Barrett-szerzemény, melyben szépen kibontakoznak kompozíciós készségeik (nyilván mindannyian hozzátették a magukét) és egyedi hangzásra törekvő hangszeres megoldásaik. Ha semmi más érdekességet nem adtak volna ki az Early Years sorozatban, már csak ezért az egy felvételért is megérné a Cambridge St/ation gyűjtemény az árát.

De még nincs vége a nyalánkságoknak, hiszen negyvenkilenc (!) évnyi mostohasors után, végre hivatalosan is napvilágra került, ráadásul kiváló minőségben a korai Floyd két legnépszerűbb, kiadatlan dala is. A Vegetable Man, Scream Thy Last Scream párosa elég hányatatott sorsot mondhat magáénak. Mindkettőt a Pink Floyd 1967. szeptember 08-ára tervezett harmadik kislemezére szánták. Majd miután a kiadó előbb az egyik, majd a másik szerzeményt is megfúrta, az Apples and Oranges - Paint Box decemberben kiadott párosa lett a befutó, mely viszont - Barrettet igazolva - nem ért el az előzőekhez hasonló kereskedelmi sikert, illetve értékelhető sikerlistás helyezést.

A demóként funkcionáló acetát-lemez azonban elkészült, melynek kiszivárgott példányai évtizedeken át számítottak a különböző PF bootleg-kiadványok egyik fix forrásának. Olyan pletyka is van, hogy a banda belső köreitől indult a szivárogtatás. Mégpedig legalább két alkalommal. Egyszer még frissiben, a hatvanas években, majd egy második alkalommal a nyolcvanas évek végén. Állítólag Malcolm Jones producer, más források szerint pedig Peter Jenner, az egykori Pink Floyd menedzser szerette volna utólag feltenni a két dalt Syd Barrett 1988-as, Opel című ritkaságokat felvonultató albumára, de a zenekar tagjai megtiltották. Ezek után ismét a kalózpiacon bukkant fel egy-egy lepucolt, jó minőségű felvételváltozat. Valószínűleg a lemezre tervezett verziók. Talán valamelyik belső munkatárs adta át a rajongóknak, hogy ne vesszen el a munkája.

Ezt követően 2010-ben ismét alaposan átkeverték és feljavították a felvételeket, nagy valószínűséggel alaposan elő is készítették a korai Pink Floyd - Syd Barrett válogatásra, de ismét lemaradtak. Legalábbis erre utalnak a zárójelben szereplő 2010 mix alcímek, melyek komoly munkát takarnak. Az Early Years sorozatban kiadásra került verziók nagyon eltérően szólnak az eddig elterjedt változatokhoz képest, részben sokkal jobban, részben más felfogásban keverve. Sok apró érdekességet szúrhat ki magának az, akinek már megszokta a füle az eddigi bootlegeket.

Ezeknek a daloknak, a korábbi kiadatlanságához hozzátartozik a hozzájuk tartozó filmanyagok mostoha sorsa is. A Scream Thy Last Scream-hez Spike Hawkins, brit költő rendezett promóciós filmet, mai fogalmainkkal videoklipet, mely máig kiadatlan, sajnos az Early Years sorozatban sem szerepel. Elvileg a Vegetable Man-hez is létezik valamilyen film, legalábbis a The Pink Floyd & Syd Barrett Story DVD minden változatán van egy rövid részlet a dalból, mely talán teljes hosszában is elkészülhetett.

A páros további érdekessége, hogy azon ritka Pink Floyd dalok közé tartoznak melyekben Nick Mason dobos vokálozik, illetve énekel is. A Scream Thy Last Scream-ben ráadásul övé a vezető ének, hiszen Barrett csak a kisgyermekre emlékeztető felgyorsított éneksávban, illetve mint vokalista hallható mellette. Régen itt volt már az ideje, hogy elérhetővé váljon. Különösen, hogy az elmúlt négy évtizedben olyan hihetetlen népszerűségre tettek szert ezek a szerzemények, mely feldolgozások tucatjait ihlette.



IV. Live In Stockholm 1967

A második CD első nyolc trackje egy koncertfelvétel, mely 1967. szeptember 10-én készült Svédországban, Stockholmban a Gyllene Cirkeln (angolul Golden Circle) nevű jazz klubban. Hogy miért pont ezt a koncertet választották a fellelhető és kiadható minőségű felvételek közül, rejtély. Mindenesetre hatalmas szenzációnak számít, hogyha kissé már megkésve is, de végre publikáltak egy bivalyerős élő anyagot a Barrettes Pink Floyd felállástól is. (A közhiedelemmel ellentétben a London '66-'67 nem koncert, hanem végig stúdiófelvétel.)

A rendkívül erőteljes buli felvételén sajnos sok helyen nehezen hallható az ének, vagy pedig egyáltalán nem hallatszik. Ennek okára többféle magyarázat is létezik, - az eredendő ok valószínűleg a térmikrofonok beállításában keresendő, - a lényeg azonban, hogy végre hivatalos kiadványon is hallható, milyen volt egy korabeli Floyd előadás.

Tiszta sztereóban élvezhető a korábban szintén kiadatlan Reaction In G, a két másik nagy underground himnusz, a Pow R. Toc. H. és az Interstellar Overdrive energikus előadása mellett. Szintén csodaszámba megy még a Matilda Mother öt percnél is hosszabb koncertváltozata, valamint a Set The Controls For The Heart Of The Sun eredeti verziója, a bontogatós gitártémával. És persze itt van még a See Emily Play és a Scream Thy Last Scream koncertverziója is, melyek a populáris vonalat erősítik, viszont nem sokat adnak hozzá a stúdióváltozatokhoz. A korai korszak kedvelői számára az egész kompletten, úgy ahogy van, tömény gyönyör, de minden Pink Floyd rajongó megtalálhatja a számítását a közel 50 perces élő felvételen.

Önálló kiadványon az év szenzációja lehetett volna. Tíz évvel korábban, pedig még komoly kereskedelmi siker is, hiszen általában megfigyelhető, hogy a hatvanas korosztály hajlamosabb az aktív nosztalgiára, mint a hetvenes. Márpedig, azok az egykori kamaszok és huszonévesek, akik a maga idején ezekre a számokra buliztak, a Barrettes Pink Floyd koncertjeire jártak, benne vannak már a korban.

V. John Latham Sessions 1967

A második lemez második felében szintén egy, a hardcore Pink Floyd rajongók által Szent Grálnak tartott ritkaság kerül terítékre. Mégpedig a John Latham Speak című filmjéhez készült instrumentális improvizációk, szám szerint kilenc verzió, melyeket a különc művész végül nem fogadott el, így közel ötven évre dobozba kerültek. És ellentétben sok egyéb kiadatlan ritkasággal, eddig nem is kerültek ki onnét.

Tudomásom szerint ez az egyetlen olyan session, hangfelvétel, filmzene, hanganyag, nevezzük bárminek is, melyről a Pink Floyd egyik tagja sem nyilatkozott még soha. Létezésük annyira misztikusnak számított, hogy még a fekete-öves Pink Floyd rajongók is képesek voltak egymást lehülyézni a John Latham "dalról", "dalokról" folytatott vitákban.

A kilenc track 1967. október 20-án került rögzítésre, nagy valószínűséggel végig improvizációt hallhatunk. A félórányi elborult, pszichedelikus zajongás biztos mindig nagy örömmel és elégedettséggel tölti majd el az Interstellar Overdrive, Reaction In G, Pow R. Toc H., Nick's Boogie, Lanky part 1, Rhamadan vonulat kedvelőit. Talán sokadik hallgatásra majd azok a Pink Floyd rajongók is megbarátkoznak vele, akik a populárisabb vonalat kedvelik inkább.

Engem sok részlet emlékeztetett Tom Dissevelt és Dick Raaymakers (ismertebb nevén: Kid Baltan), azaz a The Electrosoniks duó klasszikusára, a Song Of The Second Moon című úttörő, elektronikus felvételre, melyet a magyar tévénézők különösen jól ismerhetnek a Magyar Televízió Delta című tudományos híradóműsorának egykori főcímzenéjeként. Pár évtized alatt azt is megszokta a nehezebb zenével hadilábon álló közönségréteg, így a John Latham trackeknek is lehet esélye...


Pink Floyd – 1965-1967 Cambridge St/ation - Track lista:

CD 1:
1965 - Their First Recordings:
01. Lucy Leave (demo)
02. Double O Bo (demo)
03. Remember Me (demo)
04. Walk With Me Sydney (demo)
05. Butterfly (demo)
06. I'm A King Bee (demo)
1967 recordings:
Early Singles:
07. Arnold Layne (single)
08. See Emily Play (single)
09. Apples And Oranges (single)
10. Candy And A Currant Bun (B-side)
11. Paintbox (B-side)
2010 mixes:
12. Matilda Mother (2010 remix)
13. Jugband Blues (2010 remix)
14. In The Beechwoods (2010 mix)
15. Vegetable Man (2010 mix)
16. Scream Thy Last Scream (2010 mix)

CD 2:
Live In Stockholm 1967:
1967. szeptember 10.:
01. Introduction (live)
02. Reaction In G (live)
03. Matilda Mother (live)
04. Pow R. Toc H. (live)
05. Scream Thy Last Scream (live)
06. Set The Controls For The Heart Of The Sun (live)
07. See Emily Play (live)
08. Interstellar Overdrive (live)
John Latham Sessions 1967:
1967. október 20.:
09. John Latham (version 1)
10. John Latham (version 2)
11. John Latham (version 3)
12. John Latham (version 4)
13. John Latham (version 5)
14. John Latham (version 6)
15. John Latham (version 7)
16. John Latham (version 8)
17. John Latham (version 9)

Közreműködő zenészek:

Syd Barrett - gitár, ének
Bob Klose - gitár
Richard Wright - orgona, ének, ír furulya
Roger Waters – basszusgitár, ének
Nick Mason - dob, percussion, ének
Juliette Gale - ének
The Salvation Army Band - révfúvósok

A sorozat részei:

TEY 00 - Bevezető az Early Years-ről szóló sorozathoz (2017)
TEY 01 - Az Early Years 1965-1972 kiszerelése (2017)
TEY 02 - Az Early Years 1965-1972 hibái (2017)
TEY 03 - Cambridge St/ation 1965-1967 audio (2017)
TEY 04 - Cambridge St/ation 1966-67 video (2017)
TEY 05 - Cambridge St/ation 1965-1967 konklúzió (2017)
TEY 06 - 1968 Germin/ation - audio (2017)
TEY 07 - 1968 Germin/ation - video (2017)
TEY 08 - 1968 Germin/ation - konklúzió (2017)
TEY 09 - 1969 Dramatis/ation - audio (2017)
TEY 10 - 1969 Dramatis/ation - video (2017)
TEY 11 - 1969 Dramatis/ation - konklúzió (2017)
TEY 12 - 1970 Devi/ation - audio (2017)
TEY 13 - 1970 Devi/ation - video (2017)
TEY 14 - 1970 Devi/ation - konklúzió (2017)
TEY 15 - 1971 Reverber/ation - audio (2017)
TEY 16 - 1971 Reverber/ation - video (2017)
TEY 17 - 1971 Reverber/ation - konklúzió (2017)
TEY 18 - 1972 Obfusc/ation - audio (2017)
TEY 19 - 1972 Obfusc/ation - video (2017)
TEY 20 - 1972 Obfusc/ation - konklúzió (2017)
TEY 21 - 1972 Obfusc/ation - újrakiadás (2017)
TEY 22 - 1967-1974 Continu/ation - audio (2017)
TEY 23 - 1967-1972 Continu/ation I. video (2017)
TEY 24 - 1969-1972 Continu/ation II. video (2017)
TEY 25 - 1967-1972 Continu/ation - konklúzió (2017)
TEY 26 - Early Singles 1967-1968 - audio (2017)
TEY 27 - Early Singles 1967-1968 - konklúzió (2017)
TEY 28 - Cre/ation 1967-1972 (2016)

Jozé - A szerző rockszakíró, a Hungarian Pink Floyd Club tagja, melynek 2005-óta elnöke is. A cikksorozat a készülő új Pink Floyd könyvből tartalmaz kivonatos részleteket.



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Black Country Communion - BCCIV (2017)
A Kevin Shirley producer ötlete alapján 2009–ben, Los Angeles-ben indult hard-blues-rock szupergroup Black Country Communion a negyedik

Tovább...
Mini Acoustic World - Bartók on Rock (2017)
Egy Mini világ újra írja a történelmet! Valami egészen furcsa dolog történt 2017. október 03-án délelőtt 11 órakor. Egy igazán fantasztikus zenekar

Tovább...
Steelheart - Through Worlds of Stardust (2017)
A Steelheart egy 1990-ben, a connecticuti Norwalk-ban alakult hard rock és glam metál zenekar, élén Miljenko Matijevic-csel, akinek a sok oktávos énekhangja sok

Tovább...
Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...




Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia