×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Vinnie Moore - Meltdown (1991) 

Megjelent: 2016. december 17. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1964. április 14-én, New Castle-ben született Vinnie Moore manapság a brit hard rock legenda UFO-ban szerepel, de közben projektezik is, például Red Zone Rider néven, illetve időnként szólóban is jelentkezik instrumentális szóló lemezekkel, legutóbb 2015-ben adta ki az Aerial Visions című ilyen jellegű lemezét, amiről kétszer is írtunk. Főhősünk karrierje 12 évesen kezdődött, amikor összeismerkedett Mike Varney producerrel, aki reklám szerepet szerzett neki. Aztán '84-ben megjelent Yngwie J. Malmsteen bemutatkozó neoklasszikus metál lemeze, ami mindent megváltoztatott. Előjött utána az első nagy shredder generáció, szépen sorban...

Vinnie a Vicious Rumors '85-ös első lemezén, a Soldiers of the Night-on mutatkozott be gitárosként, de egy thrash metál banda szólistájánál is több figyelemre vágyott... 1986-ra - többek között Tony MacAlpine segítségével - készítette el a Mind's Eye című bemutatkozó lemezét, amit máig a neoklasszikus metál kiemelkedő alkotása tartanak. Ezt követte '88-ban a Jordan Rudess-t is munkába állító Time Odyssey, a gitáros egyetlen szólólemeze, ami felkerült a Billboard listájára, a 147. helyen... A harmadikként megjelenő Meltdown ismét új irányba ment, Joe Franco dobos mellett csak a manapság Ted Nugentet szolgáló Greg Smith basszusgitáros szerepel rajta. Időközben, '90-ben Steve Vai kiadta a Passion & Warfare lemezét, aminek a mainstream sikere újraírta a modern gitárhősködés szabályait... A Meltdownnal Vinnie Moore is megpróbált hasonlóan szárnyaló és dallamos irányba tovább menni...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Egy olyan forradalmian intelligens album, mint amilyen a Passion & Warfare mindig húz egy vonalat! Mindenki meghallgatja, mindenkire hatással van, hogy a lemez spirituális jellegéhez kapcsolódva is megfogalmazzam: csökkenti, vagy - ebben az esetben inkább - megemeli a rezgésszámát minden víz alapú életformának... és ezzel új korszakot indít. Mindenki eldöntheti, hogy mihez kezd ezzel a helyzettel. Megmarad önmaga, ami - a módosult rezgésszámú tudati szinten - biztosan nem lesz olyan sikeres... Vagy enged a kihívásnak és átformálja önmagát... és ha elég jól utánozza a zsenit - akarom mondani behódol neki -, az azzal járó jutalmat is bezsebelheti! Minden alkotón, saját magán áll a döntés, senki nem kényszerít senkit... Bár a mecénások - például kiadók - nyilván elkezdenek nyomást gyakorolni a "szolgáikra", de nyilván a zenét nem ők fogják megírni és előadni, ők csak el akarják adni azt, minél több pénzt akarnak vele keresni, minél gyorsabban, hogy úgy mondjam: a piac helyzetét jól-rosszul ismerve, de azonnal meg akarnak gazdagodni...

Rövid távon tehát kifizetődőbb dolog hasonlót készíteni, aminek sok akadálya van... Egyrészt hangszeresen felkészültnek kell lenni hozzá, hogy egyáltalán legyen értelme a feladatnak... és képes legyen valaki ugyanúgy eljátszadozni a hangokkal és dallamokkal, mint ahogy Steve Vai tette. Aztán ott van a másik égető kérdés: Vai ösztönből is tehette, egy utánzónak meg ott vannak a kották, hogy akkor tessék, 1-2-3 és mehet... A két dolog így biztosan nem lehet egy szintű, miközben persze egyik feladat sem mondható könnyűnek... No és aztán meg is kell tanulni ennek a Vai-stílusnak a sémáit, hogy aztán kicsit megforgatva azokat, saját témákat is lehessen írni belőlük... Hangszeresen nagyon felkészültnek kell lennei hozzá, hogy mindez sikerülhessen! Még a kamarazenészek is csak tökéletesen megtanulják valakinek a témáit és dallamait, hogy aztán ezerszer eljátszhassák utána, de a második szintet - hogy hasonló sajátot gyártsanak - már előlük is eldugták... Nem véletlen tehát, hogy ezt a - mondjuk úgy koppintva dalszerzői - második szintet is már csak nagyon kevesen tudják megugrani, aki mégis megteszi, annál az elfogadható minőségről is csak ritkán beszélhetünk! Azért fontos mindezt letisztázni, mert az egész zenei üzlet ezen az egyszerű kérdéskörön keresztül építette fel magát... és tolja ki magából a kópiákat, a közel azonos végterméket...

Persze van ezzel egy kis baj! Senki nem lehet Steve Vai, csak Steve Vai, így aztán senki nem tud Steve Vaiosabban játszani Steve Vainál... Még egy Vinnie Moore felkészültségű technikával rendelkező gitáros sem... Mennyivel egyszerűbb is lenne megmaradni mindenkinek önmagánál, ami persze nehezebb, ráadásul nem is biztos, hogy olyan könnyen eladható, de hosszabb távon mindenképp' kifizetődőbb lehet... Hisz 50 év múlva, a halálos ágyán szerintem senki sem szeretné azt mondani magának, hogy "megpróbálhattam volna kitalálni legalább egy saját dallamot vagy futamot, hátha befutottam volna vele, egy próbát mindenképp' megért volna, hogy önmagam legyek a saját zenémben"...

Vinnie Moore is éveket gondolkodott a helyzeten, aztán a Meltdown-ra leváltotta az példaképét Malmsteenről Steve Vaira, majd írt egy rakás Vai-szerű témát és futamot, a saját lemezére... A Meltdown amúgy nem lett rossz, hiszen a főszereplője rendkívül felkészült hangszeres, és profi dalszerző. Ebben a Steve Vai-stílusban ez a legjobb album szerintem, amit nem Steve Vai készített! Sőt, még talán maga Steve Vai sem tudott ennyire Passion & Warfare-os lemezt készíteni, mert ő meg azon akart - csak nem igazán tudott - tovább lépni... Egy biztos, Vinnie Moore-nak nagyon sok Steve Vai-rajongója is lett mindettől!

A megszokott neoklasszikusság - illetve a kötelező spiritualitás - helyett, rögtön kapunk egy tökösen nyomuló hard rock slágert, Vai-osan magasba szárnyaló szólókkal. A Meltdown csúcs felkészültségű Vai-darabkája Vinnie életművének, ebben az "új közegben" a legjobb szerzeménye szerintem, meg úgy általában is kevés hasonló minőségű i>Steve Vai-dal született, amit nem i>Steve Vai vett lemezre! A széles terpeszű funky alapokra "nyomuló" Let's Go is nagyon dögös darab, amire aztán az arénásabb Ridin' High is képes rátenni egy minőségi lapáttal, miközben már kicsit túl is játsza a kérdést... és így unalmasabbá is válik! Az Earthshaker rendesen bekapcsolta a wah-pedál "rázkódását" is a blues-rockos jellegénél fogva, miközben a power-trió mellé, modernebb fémes hangszínt is megmutat a ritmusgitár, háttérként, amitől érdekessé válik a végeredmény... A Deep Sea azt boncolgatja, hogy Vai mennyi "ihletet" kaphatott Eddie Van Halen-től, de aztán a Cinema-ban átveszi a hatalmaz a lendület, amitől felvirágzik a Vai-féle szárnyalás is!

A lassabb Midnight Rain kicsit mocskosabb is, de azért a slágeres vezér-dallam itt is megpróbál kitörni a piszkosabb falai közül. Végül az emelkedett spiritualitás vonalat is elkapja a Where Angels Sing, hogy aztán a Hendrix-féle bluesból is Steve Vait próbáljon faragni a Check It Out! játékos funkyzása... A himnikus Last Chance emelkedettsége és a Coming Home blues lassítása tesz pontot a lemezre, ami végül nem lehetett olyan sikeres, mint a Time Odyssey, a Passion & Warfare-tól meg nagyon-nagyon messze lemaradt! De mindeközben Vinnie Moore azért elmondhatta magáról azt is, hogy a világ egyik legfelkészültebb és legtechnikásabb gitárosa maradt, ami már önmagában is elegendő, hogy meghallgassa az ember ezt a lemezt!

Vinnie a lemezével egy időben, '91-ben munkát vállalt Alice Cooper-nél, a Hey Stoopid-on két dalban játszott, miközben együtt szerepelt a neve Joe Satriani-éval - aki öt dalban szerepelt - és Steve Vai-éval - aki meg egy dalt vállalt. A lemezt bemutató turnéba is bekerült Alice mögé, mivel szükségessé vált egy hasonlóan magas tudásszintű szólistát is foglalkoztatni az énekesnek...

A gitáros csak öt évet követően, '96-ban adta ki a következő szóló munkáját Out of Nowhere címmel, amin Brian Tichy dobossal és Dorian Heartsong basszusgitárossal dolgozott együtt. Az a lemeze már tényleg nagyon messzire került a mainstream érdeklődőktől, csak az időközben undergroundba vonuló shred-rajongókat érdekelte, nem is lett olyan izgalmas, a korábban nyitva lévő "dimenziók" becsukódtak előtte! Az ezt '99-ben követő The Maze-re viszont újra elővette a jól bevált neoklasszikus témákat, amik ekkor újra sokkal érdekesebbnek tűntek! De mindez már másik lemez és másik cikk tárgya lesz, ami nem hiszem, hogy mostanában fog elkészülni...



Track lista:

01. Meltdown - 3:34
02. Let's Go - 4:35
03. Ridin' High - 4:42
04. Earthshaker - 4:58
05. Deep Sea - 6:34
06. Cinema - 5:02
07. Midnight Rain - 4:50
08. Where Angels Sing - 1:47
09. Check It Out! - 5:02
10. Last Chance - 3:51
11. Coming Home - 5:18

Közreműködő zenészek:

Vinnie Moore (UFO, Red Zone Rider) - gitár, producer
Greg Smith (Ted Nugent, Rainbow, David Rosenthal's Red Dawn, stb.) – basszusgitár
Joe Franco (Twisted Sister, Widowmaker, Blues Saraceno, Steve Walsh) - dob

Lemezei:

1986 - Mind's Eye
1988 - Time Odyssey
1991 - Meltdown
1996 - Out of Nowhere
1999 - The Maze
2001 - Defying Gravity
2009 - To the Core (-2-)
2015 - Aerial Visions (-2-)

1987 - Advanced Lead Guitar Techniques - Video/VHS
1989 - Speed, Accuracy and Articulation - Video/VHS
2000 - Live! - Live album
2005 - Collection - válogatás

Kiadó:
Relativity Records
Honlap:
vinniemoore.com
facebook.com/Vinnie.Moore.Official




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Vinnie Moore - The Maze (1999)

2016-12-22 00:05:00





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Amorphis - Queen Of Time (2018)
A finnországi Helsinki-ben, 1990-ben alakult Amorphis elkészítette a sorban a 13. dallamokban, folkban és extrém megoldásokban progresszívan úszó heavy-doom metál lemezét Queen Of

Tovább...
Nemere - Vérmező (2017)
Van az úgy, amikor az ember nem vár semmi különöset, bóklászik a neten, aztán egyszer csak szembejön vele egy döbbenetesen kifejező erejű grafika - ami picivel később még a Hang-Súly

Tovább...
Rainbow - Memories In Rock II. (2018, Dionysosrising)
Nem is tudom, hogy most miként kellene úgy írni, hogy az írás azért mindenképpen szem előtt tartsa, az egyik legnagyobb rockbanda - rövid időn belül

Tovább...
Kim Wilde - Here Come the Aliens (2018)
A nyolcvanas évek diszkó-pop sztárjai egy ideje többnyire csak a drogos múltjukkal és halálukkal kerülnek a nemzetközi sajtóba, sajnos alig van kivétel ez alól.

Tovább...
Stone Temple Pilots - Stone Temple Pilots (2018)
Ez az alternatív-grunge-os Stone Temple Pilots hetedik sorlemeze, amin bemutatkozik a 2012-környékén az X Factor-ban felbukkant Jeff Gutt. A

Tovább...




Koncertek 2018. június 22. és 2018. július 08. között:









Klipmánia