×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Metal Church - Hanging in the Balance (1993) 

Megjelent: 2016. július 18. hétfő 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A '91-es The Human Factor-t - és ismételt kiadóváltást - követő Hanging in the Balance volt az ötödik sorlemeze az amerikai heavy-thrasher Metal Church-nek. A csapat kísérletezett akkoriban, a grunge bandák sikerei minden sorstársukat összezavarta akkoriban, őket sem kímélték a problémák... Az egyik dalukba még az Alice in Chains-ből Jerry Cantrell is beugrott hozzájuk jammelni, de többek között Joan Jett is megpróbált segíteni nekik ezen a lemezen, amitől csak még jobban összezavarodott stílusában a produkció... A dolog annyira nem jött be nekik (sem), hogy végül 1994-1998 között szüneteltették a működésüket... A következő kiadványuk csak 1999-ben jelent meg Masterpeace címmel, de azon már újra David Wayne énekelt, a megkopott hangjával alaposan megosztva a régi rajongóikat... Mike Howe csak 21 évvel később, 2015-ben került elő újra, a visszatérő lemeze 2016-ban jelent meg XI címmel... De ne fussunk ennyire előre, nézzük most meg részletesebben a Hanging in the Balance-t...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Már a nyitó Gods of Second Chance-ben érezni, hogy valami megváltozott, pedig ez a lemez legjobb és legkarcosabb dala. A középtempós hadakozás közben túl sok az üresjárat és az elnyújtott önismétlés, amit Mike Howe a jellegzetes károgásával próbál kitölteni, de a drámai dallamok túlzottan depressziósnak tűnnek. A szóló részt kitöltő elfojtott jammelés aztán meghozza azt a grunge-ízt is, ami akkoriban divatos volt. Nem véletlenül itt kap szerepet Jerry Cantrell is az Alice in Chains-ből... A zavarodottság csak innentől válik problémává, a gótos gitárokkal és terpeszkedő depresszióval menetelő Losers in the Game-t csak az énekes karcos dallamai - illetve később a felelgetős önmarcangolása -, meg az instrumentális betét metálos kiállásai töltik fel energiával, de a nehézkességet így sem tudják kitörölni a képletből. Mindezt a Hypnotized őrülettel is megtölti, amúgy Alice in Chains-módra, de ez még a jobbik fajtából botladozik elénk...

A No Friend of Mine zaklatott metálos dülöngélése többnyire sikerrel hadakozik a grunge depressziójával, de az epikus Waiting for a Savior-ban már csak az üresség és lehangoltság marad... A pattogó Conductor károgó rappelése és alul kevert gitárjai furcsa, punk-módra minimalista hangulatot teremtenek, de ennél is rosszabb a Little Boy nehézkes és súlytalan kavalkádja, amiben nyolc percig küzdenek a grunge okozta elvárásokkal, bedobva a közepére egy hosszabb frusztráció okozta színpadias betétet is... Játékossággal és glam-metálos húrtépéssel próbálják eladni a Down to the River-t, amin a Halford-szerű énektémája sem tud segíteni... Így aztán marad a küzdelem a grunge közhelyekkel, amik az End of the Age félig akusztikus balladáját nem tudják kitölteni értelmesen, pedig dühükben végül punk-rockra is váltanak... Levezetőnek kapunk egy akusztikus gitáros merengést Lovers and Madmen címmel, barokkosan, instrumentálisan, de a kelleténél hosszabban, mintegy felvezetve az A Subtle War félutas epikáját, aminek a nehézkessége a döntésképtelenség mintapéldája is lehetne...

Mindezt ebbe az érthetetlen vasba csomagolt punk-malac-nőt ábrázoló - vagy mi is ez? - grafikába csomagolták, ami lépés nyilván nem véletlen, ezzel is csak a zavarodottságukat mutatták be... A drogos grunge bandák rövid életű - de annál nagyobb - sikerének hajhászása túl nagy falat volt a Metal Church-nek is, ami a The Human Factor erényei után, a Hanging in the Balance-n eléggé furcsa, kettős végeredményhez vezetett... Végül a csapat négy éves szünetre vonult, de amikor '98-ban ismét előkerült, már David Wayne énekelt és - a szóló lemezeinek sikertelenségéből felébredő - Kurdt Vanderhoof gitározott benne... Az ezek után készült '99-es Masterpeace album lesz a sorozatom záró epizódja!



Track lista:

01. Gods of Second Chance - 05:23
02. Losers in the Game - 05:08
03. Hypnotized - 04:43
04. No Friend of Mine - 03:58
05. Waiting for a Savior - 05:48
06. Conductor - 04:10
07. Little Boy - 08:13
08. Down to the River - 05:01
09. End of the Age - 07:17
10. Lovers and Madmen (instrumentális) - 02:51
11. A Subtle War - 04:13

Közreműködő zenészek:

Mike Howe (Heretic 1986-1988, 1988-1994, 2015-) - ének
John Marshall (1987-1994, 1998-2001) - gitár
Craig Wells (1982–1994) - gitár
Duke Erickson (1982–2001) - basszusgitár
Kirk Arrington (1982–2006) - dob

vendégek:
Kurdt Vanderhoof (Presto Ballet) - gitár, hangszerelés
Joan Jett - vokál
Kathleen Hanna (Bikini Kill 1990-1998, Le Tigre, The Julie Ruin) - vokál
Allison Wolfe (Bratmobile 1991-2004, Cold Cold Hearts 1995-1998, Partyline) - vokál
Randy Hansen - gitár: track 6
Jerry Cantrell (Alice in Chains) - gitár: track 1

Producerek:
Thom Panunzio
Kenny Laguna
Paul O'Neill

Lemezeik:

1984 - Metal Church
1986 - The Dark
1989 - Blessing in Disguise
1991 - The Human Factor (-2-)
1993 - Hanging in the Balance
1999 - Masterpeace
2004 - The Weight of the World (-2-)
2006 - A Light in the Dark
2008 - This Present Wasteland
2013 - Generation Nothing (-2-)
2016 - XI (-2-)

élő:
1991 - Operation Rock & Roll - Split video
1998 - Live in Japan - Live album
1998 - Live - Live album
2007 - Dynamo Classic Concerts 1991 - Video

Kapcsolódó kiadványok:
1988 - Heretic (Mike Howe) - Breaking Point
1990 - Reverend (km.: David Wayne) - World Won't Miss You
1991 - Reverend (km.: David Wayne) - Play God
1991 - Hall Aflame (Kurdt Vanderhoof) - Guaranteed Forever
1997 - Vanderhoof - Vanderhoof
2001 - Wayne - Metal Church
2002 - Vanderhoof - A Blur in Time

Kiadó:
Rising Sun Productions
Honlap:
metalchurchofficial.com
facebook.com/OfficialMetalChurch


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Metal Church - Masterpeace (1999)

2016-07-20 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...












Klipmánia