×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Rhapsody Of Fire - Into The Legend (2016) 

Megjelent: 2016. január 18. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az olasz szimfonikus alapokon nyugvó, power-metálos Rhapsody of Fire méltán pályázhat a leghányattatottabb sorsú csapat címére. A történet úgy indult, hogy 1993-1995 között Thundercross néven futottak, majd az 1995-2006 közötti időszakban Rhapsody-ként lettek sokkal ismertebbek, mígnem névhasználati problémák okán, végül a Rhapsody Of Fire lett a befutó, de a 2011-es From Chaos to Eternity lemezt követően, ismét gondok adódtak, ami ketté osztódáshoz vezetett, Luca Turilli azóta viszi is a saját nevére vett egyik felet, Alex Staropoli billentyűs meg a másikat, maga mellett tartva - a legutóbb az Angrának is besegítő - Fabio Lione énekest.

Manapság tehát két verziója létezik a Trieste-ben induló csapatnak, ráadásul ez a verzió legutóbb, a 2013-as Dark Wings of Steel albummal eléggé félre is nyúlt, de azt hiszem előzetesen annyit már elárulhatok, hogy az Into The Legend szerintem ki fogja élesíteni a legutóbb kicsorbult bárdokat...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ez a lemez mindenképpen a helyére fogja tenni a Luca Turilli nélküli Rhapsody of Fire-t! Minden van itt, ráadásul első osztályú fúzióban, kamarazenekar, kórus és operai dráma, miközben ezekkel egyenrangúan vágtázik a metál csapat is a maga hangszereivel... Az is jó hír, hogy Fabio Lione is nagyon összekapta magát mostanra, sokat tompult a korábban túlzásba vitt nyávogós modorossága, a giccs faktort szinte teljesen sikerült kikapcsolnia magában... Az is világos, hogy a korábbi Sinestesia gitáros Roberto De Micheli is összekapta magát, mert a hangszere nélkül egész egyszerűen nem működhet egy ilyen szimfonikus-neoklasszikus metál csapat, a Malmsteen-szerű gitárvirtus nélkül felborul az egyensúly a két oldal között... Persze a szólói alapján itt is kiderül, hogy Roberto nem egy Luca Turilli képességű gitárhős, de mostanra nagyon sokat tisztult a játéka, ráadásul képbe került egy plusz faktor is: a Winter's Rain-ben végre mert újdonságot is hozni a zenekarba! De erről majd később...

Az In Principio című felvezető üst dobjai és kemény fúvósai adják meg az alaphangulatát a produkciónak, ami aztán átmegy drámai komolyzenei kórusműbe, Carmina Burana-jelleggel, mindezt aztán a speed metálos tempójú Distant Sky metál-vágtába is átviszi, a refrént megtámasztva szimfonikus betétekkel és kórusokkal... Én mondjuk annyira nem kedvelem a sebesség orientált szimfonikus-neoklasszikus metált, de a refrén nagyvonalú áriája engem is megfogott, azzal együtt, hogy Roberto De Micheli szólója nem annyira... A hasonlóan gyors tempójú, de sokkal súlyosabb Into the Legend kórusainak mélysége és drámaisága is meggyőző, ráadásul itt is sikerült egy nagyvonalú áriát összehozniuk, amiben a kórus nagyszerűen egészíti ki Fabio Lione-t, aki amúgy is nagyszerű formában énekel az egész műsorban! Talán az Angrás srácok megmondták neki, hogy nem kell túlzásba vinnie a színpadiasságot, nélküle is kiváló az énekhangja, koncentráljon inkább a melódiára, vagy valami hasonló...

Ennyi sodró lendület után a Winter's Rain belassíthat és átválthat igazi monumentális drámára... Itt végre az egymásra épülő, egymásba fonódó zenei rétegekre összpontosítanak, élükön Roberto De Micheli fémben úszó tekerésével - ami leginkább érdekesnek mondható -, meg az azzal ellentétes irányt képviselő szimfonikus zenekar és kórus részek archaikus drámájával... A két világ itt fonódik össze igazán, mert a metált itt végre alázatosabban kezelik és engedik végre beépülni a komolyzenébe... Ráadásul a virtuóz szimfonikusokkal szemben, Roberto De Micheli megenged magának egy bukdácsoló, dallamos gitárszólót, amivel felteszi a koronát a dalban végzett káprázatos munkájára! Sajnos némileg viszont lerontja a dal minőségét Fabio Lione magasabb és nyávogósabb énekhangja, de így is rég futkosott a hátamon a hideg ennyit, egy ilyen stílusú dal hallgatása közben!

A barokkos-folkos részeket nagyvonalú epikába mártó A Voice in the Cold Wind nekem teljesen feleslegesnek tűnik, bármennyire is szépen építik fel a kórusokkal és a folk-hangszerekkel, ez engem nem varázsol el, de aztán szerencsére a Valley of Shadows földbe döngölő kalapálásba kezd, amit a közepéig abba sem hagy... Azért a vendégeskedő opera énekesnő sipítozó áriája azért valahogy ebből sem hiányzott, de a kórusmű itt is a helyén van... A lehalkuló Shining Star akusztikus-hegedülős merengése végül himnikussá válik, de engem ez sem tud igazán megérinteni, de mintha Fabio Lione sem akarná mindezt...

Aztán a Realms of Light előkapja a komplexebb szerkezetű opera-metálos vegyületet és színpadiasságot, amitől kellően archaikus és érdekes is lesz, de hasonlókat már hallottunk tőlük jó párszor, ennél jobbakat is... A Rage of Darkness visszahozza a sebesség orientáltságot a speed metálos sebességével és az egyszerűbb középrészeivel, hogy aztán mindezt össze is foglalják nekünk a barokkosan kezdő, majd minden eddigi elemet egymás után újra - egybefüggően is - bemutató The Kiss of Life 16 perce alatt, amolyan mini-opera jelleggel... Átgondolt és kiváló szerzemény természetesen ez is, de a Winter's Rain fémes gitárja és alázata, nekem akkor is sokkal jobban tetszett... De így is, összességében a Rhapsody of Fire feltámadásáról tudok beszámolni, ami örömhír lehet a csapat és a műfaj szerelmeseinek! Ez a munkájuk végre méltó ellenfele lehet Luca Turillinak és csapatának!

7.5




Track lista:

01. In Principio - 02:45
02. Distant Sky - 04:32
03. Into the Legend - 05:01
04. Winter's Rain - 07:44
05. A Voice in the Cold Wind - 06:18
06. Valley of Shadows - 06:55
07. Shining Star - 04:39
08. Realms of Light - 06:01
09. Rage of Darkness - 06:02
10. The Kiss of Life - 16:45

Közreműködő zenészek:

Fabio Lione (Angra, Hollow Haze, Vision Divine) - ének
Alex Staropoli - billentyűs hangszerek, zongora, Harpsichord
Roberto De Micheli (Sinestesia) - gitár
Alessandro Sala (2015-) - basszusgitár
Alex Holzwarth (Luca Turilli's Rhapsody, Timo Tolkki's Avalon, stb.) - dob

Lemezeik:

1997 - Legendary Tales
1998 - Symphony of Enchanted Lands
2000 - Dawn of Victory
2001 - Rain of a Thousand Flames
2002 - Power of the Dragonflame
2004 - Symphony of Enchanted Lands II - The Dark Secret (-2- -3-)
2006 - Triumph or Agony
2010 - The Frozen Tears of Angels
2011 - From Chaos to Eternity
2013 - Dark Wings of Steel (-2-)
2016 - Into The Legend

2004 - Tales from the Emerald Sword Saga - válogatás
2004 - The Dark Secret - EP
2006 - Live in Canada 2005 - The Dark Secret - Live album
2007 - Visions from the Enchanted Lands - DVD
2010 - The Cold Embrace of Fear - EP
2013 - Live - From Chaos to Eternity - Live album
2014 - Live in Atlanta - Live album

Kiadó:
AFM Records
Honlap:
rhapsodyoffire.com
facebook.com/rhapsodyoffire


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Operation: Mindcrime - The New Reality (2017)
És Geoff Tate és az Operation: Mindcrime története újra itt, az énekes folytatja a harcát a Queensryche még megmaradt rajongóiért! A

Tovább...
Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...












Klipmánia