×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Symphony X - The Odyssey (2002) 

Megjelent: 2015. augusztus 28. péntek 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A 2001-es Live on the Edge of Forever lezárta a Symphony X első fontosabb korszakát, amiben a Dream Theater és Malmsteen megoldásai keveredtek össze, egy egységes és nagyon érdekes progresszív és neoklasszikus metál vegyületté, amire Dio-t idézően drámai áriákat kaptunk... A hatodik stúdió lemezként kiadott The Odyssey album modernebb és agresszívabb útra tévedt... Miközben Michael Romeo - első alkalommal elterpeszkedve a házi stúdiójának a kényelmes foteljében - felfedezte magában a Pantera erősségeit, Michael Pinnella billentyűs sok helyen csak periférikus szerephez jutott. Végül a nyolc dalos album a csapat leghosszabb lemeze lett azzal, hogy a 24 perces, progresszívabb felfogású címadó tétellel zárták le, amit a görög hős, Odüsszeusz története inspirált...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Sokakat meglepett az Inferno (Unleash the Fire) direktsége... Maga a dal neoklasszikusan indul, amiből aztán lassan előlép pár Panterát izmozó téma, de rendre visszatérnek a korábban bevált, epikusabb sémákhoz, amiből aztán a nagy ívű és tempós refrén áriázása is kialakul... A modern és régimódi keverék jellegéből adódó komplexitása miatt, nem véletlenül lett ez a dal Romeo nagy kedvence, pedig a rövidke billentyűs szólót és a halk szőnyegeket kivéve, Michael Pinnella kiszorult vele az összhangzásból! Aztán ránk zuhan a Wicked, a maga egyértelműen Panterás idéző menetelésével, hogy feltegye a koronát a frissített hangzásukra! Persze itt is akad tempósabb neoklasszikus rész is, így az első dalban alkalmazott keverék is stimmel, amihez Russell Allen kellő drámaiságot is képes keverni...

A digitális-komolyzene primitíven jön elő az Incantations of the Apprentice-ből, hogy aztán Michael Pinnella progresszívabb billentyűi mellett, alaposan megforgassák a tempókat, amire aztán Allen bemutathat pár akrobatikus mutatványt... Mindez az Accolade II című balladának induló, de begorombuló dalban emelkedik megfelelő színvonalra, amivel a Dream Theater-közeli hangszerelések is előkerülnek a lemezen... A The Divine Wings of Tragedy albumon hallható Accolade - Robin Hood történettel foglalkozó - folytatása túl tud tenni zeneileg elődjén, de nekem a - az ismét a Dream Theater-módra komplexre sikeredett - King of Terrors sokkal inkább elnyerte a tetszésemet a nyers és agresszív erőfitogtatásaival, meg euro-poweresen repkedő pörgésével, amire aztán rekeszthet kedvére Allen! A gyorsulási versenyt játszó The Turning és a nagyvonalú komolyzenét alaposan megszaggató Awakenings vezeti fel a hosszú és izgalmas címadó tételt, amit a görög hős, Odüsszeusz története inspirált...

A The Odyssey című 24 perces tétel az archaikus és keménykedő progresszív metal mesterműve, ami kellően filmzenei módon mesél... Leginkább egyfajta metálos menetelések közé márott musicalnek tűnik, amiben Michael Pinnella küzd meg Michael Romeo súlyos és epikus végletek között ingadozó témáival... És a billentyűs, szerencsére sokszor győzelemre is áll ebben a jelképes harcban... A The Odyssey hosszú és szellemes zenei utazást hozott, de a túlzott sematikussága miatt, valahogy mégsem vonult be a csapat legfontosabb szerzeményei közé... Atlán ez is lehetett az oka annak, hogy a csapat következő lemezére öt évet kellett várni...

A 2007-es Paradise Lostot már elemeztem a kiadásakor, így a Symphony X korai időszakának lemezeit sorra vevő sorozatom ezzel az írással zárul... Zárásként: egyben biztos vagyok, aki egyszerre híve a Dream Theater és Malmsteen egymástól különböző, de egyenként sajátos zenei világának, az a legjobban teszi, ha Symphony X-lemezeket hallgat! Ők ugyanis a tökéletes összekötő kapocs a két legenda között, amihez ráadásnak a világ egyik legjobb rockénekese, Russell Allen adja meg az arcot! Akinek pedig manapság nem tetszik az indusztriálisabb irányuk, az nyugodtan vegye elő a sorozatomban elemzett korábbi lemezeiket, ahol még nem volt olyan mértékben jelen ez a modernizáció, ahogy a felesleges és a túlzottnak tűnő sebességi őrület sem!


Track lista:

1. Inferno (Unleash the Fire) - 5:32
2. Wicked - 5:32
3. Incantations of the Apprentice - 4:22
4. Accolade II - 7:53
5. King of Terrors - 6:19
6. The Turning - 4:44
7. Awakenings - 8:21
8. The Odyssey - 24:09
- Part I - Odysseus' Theme - Overture
- Part II - Journey to Ithaca
- Part III - The Eye
- Part IV - Circe (Daughter of the Sun)
- Part V - Sirens
- Part VI - Scylla and Charybdis - a) Gulf of Doom, b) Drifting Home
- Part VII - The Fate of the Suitors - Champion of Ithaca

Közreműködő zenészek:

Russell Allen (Adrenaline Mob, Allen-Lande, Level 10) - ének
Michael Romeo - gitár, producer
Michael Pinnella - billentyűs hangszerek, vokál
Mike LePond - basszusgitár
Jason Rullo (Redemption) - dob

Steve Evetts – keverés, producer
Peter van 't Riet – mastering

Lemezeik:

1994 - Symphony X
1995 - The Damnation Game
1997 - The Divine Wings of Tragedy
1998 - Twilight in Olympus
2000 - V: The New Mythology Suite
2002 - The Odyssey
2007 - Paradise Lost (-info-)
2011 - Iconoclast (-2-)
2015 - Underworld (-2-)

1994 - Michael Romeo - The Dark Chapter
1998 - Behind the Mask - válogatás
1998 - Prelude to the Millennium - válogatás
2001 - Live on the Edge of Forever - koncert album
2005 - Rarities and Demos - válogatás
2007 - Forsaken - Set the World on Fire - split

Kiadó:
InsideOut
Honlap:
www.symphonyx.com
facebook.com/symphonyx


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...












Klipmánia