×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Symphony X - Twilight in Olympus (1998) 

Megjelent: 2015. augusztus 15. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A '97-ben a nemzetközi karrierjüket beindító The Divine Wings of Tragedy-t követő Twilight in Olympus volt a negyedik stúdió lemeze az amerikai Symphony X-nek. Thomas Walling szerepel rajta dobosként - Jason Rullo személyes okokból nem vállalta a szereplést, átmenetileg kilépett. A lemezen társ-szerzőként is szereplő Thomas Miller basszusgitáros a felvételek után, a bemutató turné közben - személyes és egészségi problémái miatt - szállt ki a csapatból, így neki ez lett az utolsó szereplése a Symphony X-ben...

'97-környékén a progresszív metal műfaj lejtőre került azzal, hogy a műfajt vezető Dream Theater - engedve a kiadója nyomásának - kommerszebb irányba lépett, de a Falling into Infinity megosztotta a rajongóikat és a műfaj szerelmeseit. Mindez azt is jelentette, hogy megnyílt a mögöttük állóknak az útja, levegőhöz jutottak... Az űr kitöltésére a Symphony X lett az egyik első számú vállalkozó, az egyértelműen ennek a feladatnak az elvégésére íródó The Divine Wings of Tragedy fel is nőtt a feladathoz, de a valós "hasonmás" - vagy pozitívabban hozzáállva: "követő" - szerepet a Twilight in Olympus teljesítette csak be igazán, ráadásul egyértelműen a Dream Theater legsikeresebb és legsikerültebb időszakához, a '92-es Images and Words-környékéhez kanyarodtak vissza vele, ami nagyon sok rajongót szerzett nekik!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



De nézzük meg mit csinált akkoriban a másik nagy "követendő" példakép, Malmsteenék Yngwieje... Nos, akkoriban a neoklasszikusság első számú rockere épp' elfordította orcáját a rock-metál műfajok felől... Történt ugyanis, hogy '97 februárjában kiadta a Facing the Animal című önismétlő lemezét. Az albumon nagyszerű csapat kísérte a gitárost, Mats Levén énekessel, Mats Olausson billentyűssel és a nem sokkal később elhunyt Cozy Powell dobossal - illetve a beugró Barry Dunaway basszusgitárossal -, de mindez Skandinávián kívül már nem sok rajongót érdekelt, ahogy a - Jonas Ostman dobossal kiegészülő - turnén rögzített és '98-ban kihozott Double Live koncertlemeze sem...

Mindez talán még magát Malmsteent se különösebben zavarta, hiszen akkoriban ő már egészen máson törte a fejét... Yngwie ugyanis - David Rosenthal billentyűssel - épp' nekirugaszkodott egy régi álmának, amiben - a Deep Purple Concerto for Group and Orchestra kiadványának hatására - áthangszerelte komolyzenei kíséretre a régi dalait, szólóit... Elsőként Cseh, majd Japán filharmonikusokkal kiegészülve be is mutatta ezt az áthangszerelt műsorát, ami elsőként '98 nyarán jelent meg Concerto Suite for Electric Guitar and Orchestra címmel. Ez a káprázatos komolyzenei anyag a gitáros egyik legfontosabb alkotása szerintem, érdemes meghallgatni, de minimum a youtube-n rákeresni... Mindez azt is jelentette, hogy Malmsteen a megszokott neoklasszikus-power metal keretek közül épp' szökni próbált!

Ebbe a változó közegbe ugrott bele a Symphony X a maga Dream Theater-t és Malmsteent keverő zenei világával! Ráadásul mind a két "oldaltól" a "legsikerültebb", mondhatni klasszikus sémákat vették át és építették össze, amiből egy változatos és stílusos album készült, tele ismerős - és szerethető - megoldással. A Twilight in Olympus "kitartása" kapcsán sok milliónyi rajongót szereztek maguknak, teljesen megérdemelten... A lemez ugyanis első osztályú munka, tele izgalmas témával, változatos tempóval és olyan nagy ívű áriával, amire akkoriban már Ronnie James Dio sem volt már képes... A csapat persze jókor is volt jó helyen, de ez az anyag azért magáért beszél!

Az albumon nyolc dal található, melyek közül a Smoke and Mirrors és a Through the Looking Glass vált a rajongók kedvencévé. Az utóbbi dal egy 3 részes szerzemény, mely az Alice Csodaországban című meseregényen alapszik. De ne fussunk ennyire előre... Az agresszívabban és lendületből nyitó, de a keménységet később nagy ívű, himnikus refrénbe is megmártó Smoke and Mirrors ugyanis idézetet tartalmaz a Johann Sebastian Bach-féle 1749-es Mass in B Minor (Kyrie eleison)-ból, de ez a komolyzenei áthallás nem az egyetlen a lemezen... A indusztriális zajból elénk menetelő Church of the Machine a vibráló és folyamatosan témákat cserélgető Dream Theater-t idézi elénk, annak is a legszebb Images and Words-környéki időszakának ötleteit, csak itt Dio-szerű drámákat és neoklasszikus kórusokat vegyítenek mindehhez... Azt mondjuk soha nem értettem, hogy a keverésben miért kellett a dal végét egész egyszerűen levágni... és a végére illeszteni a Sonata című romantikus balladát, aminek a második fele Beethoven 1799-es Piano Sonata No. 8 (Pathétique)-jának átirata gitárra... De az sem teljesen világos, hogy aztán ebből a lágy és ismerős melódiából miért ugrik ránk olyan váratlanul a durva gitárral nyomuló In the Dragon's Den-t a maga nagy ívű drámájával együtt... De mindegy is, nyilván a producerek tudják az éles vágások okait, de az biztos, hogy mindennek az első osztályú minősége önmagárt beszél! Utóbbi dal komplex és neoklasszikus instrumentális betétjét szerintem még maga Malmsteen se tudná izgalmasabbra írni és felvenni!

Aztán mindez ellágyul és kifejlődik, miközben végig meseszerű marad... Ez a három részes Through the Looking Glass szinte egy az egyben tartalmaz Images and Words-fordulatokat és hangszereléseket, de szerintem ezt senki nem bánta... Főleg nem az akkoriban önmagából épp' kifordulni készülő Dream Theater rajongói... A Through the Looking Glass drámai szövege amúgy Lewis Carroll 1871-es Through the Looking-Glass című novellája alapján készült, ami a folytatása volt az 1865-ben megjelent Alice Csodaországbannak... A direkt Dream Theater-hatások után, a The Relic a Malmsteen-módra feszes és neoklasszikus menetelések világát idézi elénk, tökéletesen bemutatva a Symphony X sajátos "vegyületének" mind a két végletét!

Az ezt követő Orion - The Hunter mesélős és epikus - Dream Theater-t idéző - progresszív metálja mellett, a szövege is érdekes, ugyanis összefügg a '94-es Symphony X-album The Raging Season című dalának a mondandójával... A lemezt a keleties Lady of the Snow zárja, amit - Thomas Miller elmondása szerint - egy japán mitológiai hős, Yuki-onna ihletett... Ez egy nagyvonalú - Dream Theater-t idéző - epikus dal, tele nyugodt dallammal és romantikussággal... Az előző két albummal ellentétben, ide nem született a lemez címét viselő dal. A lemezen a gitár mellett szitáron és hárfán is játszó Michael Romeo elmondása szerint tervbe vették ilyen címen egy hosszabb lélegzetű, epikus dal felvételét, de ez végül időhiány miatt nem lett befejezésre. Később pletykák kezdtek terjedni arról, hogy a dal egy későbbi albumon fog majd megjelenni, de a zenekar inkább a szerzeményben hallható riffeket és dallamokat használta fel a következő lemez - a 2000-es V: The New Mythology Suite - dalaihoz, amik megírása így nem a nulláról indult...

Annak idején - a Dream Theateres csalódások közben - a Twilight in Olympus-t nagyon vártam, azonnal, a megjelenése napján meg is vettem... Ez a Symphony X esetében az első ilyen alkalom volt, de nem csalódtam ebben a lemezben, nagyon beleszerettem a csapatba, tulajdonképpen ma is ezt tartom a legjobb kiadványuknak! Komplex és ízes zenéjükkel a Dream Theater és Malmsteen rajongóinak az első számú - és legjobb - keverője lettek ezzel a lemezükkel... Ráadásul Russell Allen is olyan változatos stílusban volt képes melódiákat, igazi drámákat énekelni, amire senki más nem volt képes akkoriban... Nem véletlen tehát, hogy sokan a Symphony X - máig tartó - karrierjének ezt tartják a csúcspontjának... Én is hajlamos vagyok a legjobbnak mondani, csak szerintem a progresszív metál műfajban is kevés ilyen minőségű lemez született...


Track lista:

1. Smoke and Mirrors - 6:08
2. Church of the Machine - 8:57
3. Sonata (Ludwig van Beethoven, Romeo) - 1:25
4. In the Dragon's Den - 3:58
5. Through the Looking Glass - 13:06
- Part I
- Part II
- Part III
6. The Relic - 5:03
7. Orion - The Hunter - 6:56
8. Lady of the Snow - 7:07

Közreműködő zenészek:

Russell Allen (Adrenaline Mob, Allen-Lande, Level 10) - ének
Michael Romeo - gitár, szitár, mini-harp, vokál
Michael Pinnella - billentyűs hangszerek, vokál
Thomas Miller - basszusgitár, vokál
Thomas Walling - dob, vokál

Steve Evetts - producer, hangmérnök, keverés
Eric Rachel – hangmérnök, mastering, producer

Lemezeik:

1994 - Symphony X
1995 - The Damnation Game
1997 - The Divine Wings of Tragedy
1998 - Twilight in Olympus
2000 - V: The New Mythology Suite
2002 - The Odyssey
2007 - Paradise Lost (-info-)
2011 - Iconoclast (-2-)
2015 - Underworld (-2-)

1994 - Michael Romeo - The Dark Chapter
1998 - Behind the Mask - válogatás
1998 - Prelude to the Millennium - válogatás
2001 - Live on the Edge of Forever - koncert album
2005 - Rarities and Demos - válogatás
2007 - Forsaken - Set the World on Fire - split

Kiadó:
Zero, Inside Out Music
Honlap:
www.symphonyx.com
facebook.com/symphonyx




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Symphony X - The Odyssey (2002)

2015-08-28 12:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...
Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...
Michael Schenker Fest - Resurrection (2018)
A 63 éves Michael Schenker '69-óta tartó karrierje tele van csodával! Sokat köszönhet neki az Ufo és a Scorpions is, miközben magánemberként

Tovább...




Koncertek 2018. május 23. és 2018. június 08. között:









Klipmánia