×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Symphony X - The Damnation Game (1995) 

Megjelent: 2015. augusztus 12. szerda 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Michael Romeo '94 elején kiadta szólóban neoklasszikus demóinak válogatását, aminek a folytatása a Symphony X nevű csapat lett, amivel '94 végére elkészítette a Symphony X című bemutatkozó lemezét. A lemezen európai prog-power metál keveredett klasszikus elemekkel, mely hangzáshoz Rod Tyler próbált énekelni, de érezhető volt a produkción, hogy még nem teljes... Mindezt Rod Tyler is belátta, így javasolta a saját helyére a sokkal drámaibb, leginkább Ronnie James Dioéhoz hasonló előadásra képes Russell Allent, aki a The Damnation Game című második Symphony X albumon mutatkozott be... Mindezzel a plusszal, Allen később is sokat segített az amerikai csapatnak, hogy feljebb és feljebb tudjon lépni a nemlétező ranglétrán...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Symphony X lemez megjelenése után, mindössze hat hónap telt el, amikor kijött a The Damnation Game. Russell Allen tiszta és karcos énekstílusának keverékével új színt hozott a hangzásvilágukba, ami miatt a kritikák és a lemezeladások is javultak. Az album producerei Steve Evetts, Eric Rachel és a gitáros, Michael Romeo voltak, a felvételek a New Jersey államban található Trax Studios-ban készültek. A lemezen nem szerepelt olyan epikus dal, ami 10 perc feletti hosszúságú volt, viszont felvették az első igazi lírikus balladájukat, a Whispers-t, amit később lemezről-lemezre megismételtek, egyre himnikusabb formában... De ne fussunk ennyire előre...

A lemezt a címadó, The Damnation Game című dal nyitja, ami egy Yngwie J. Malmsteen-szerű neoklasszikus menetelés, progresszív téma és tempóváltásokkal, de az Allen-által preferált - Ronnie James Dioéhoz hasonló - színpadias előadásmód egyből minőségi ugrást hozott a csapat számára... Vele a dalok hangulata gyorsan olyan lett, mint amiket Malmsteen a korai időszakában készített Mark Boals-szal és Jeff Scott Soto-val...

Ebben az időszakban Michael Romeo európai módra menetelő heavy-témái alá Michael Pinnella billentyűs végig a neoklasszikus jelleget adagolta, a visszafogottabb Dressed to Kill kiváló példa minderre. Itt Allen a tiszta énekhangját használja, aminek a magas hangszíne közel van Rod Tyleréhez, csak sokkal biztosabb az előadása. Aztán Michael Romeo a dal középső szakaszának instrumentális betétjének szólójába felhasználta Johann Sebastian Bach 1722-es Prelude in C minor (BWV 847) témáját, amivel a gitáros feltette a koronát a neoklasszikus-fúziós elképzeléseire!

Ezek után a kilenc perces The Edge of Forever terjengősebb felépítése megadja a másik oldal, a Dream Theater szerkezeteinek és váltott szólóinak progresszívabb oldalát, de a dal romantikussága és élesebb, agresszívabb váltásai ma is érdekes vegyületet jelentenek. A rövidke dobszólóval induló Savage Curtain súlyosabb alapjai Ronnie James Dio energikus előadásával, karcos áriáival párosulnak, de sikerül ezt az érzést "lágyítani" a musical-szerű kórusokkal és a nagy ívű, szépen felépített instrumentális betéttel. Ezek után jöhet is a zenekar első epikus balladája, a Whispers, aminél később írtak pár érdekesebbet is, de a középrész vibráló instrumentális betétje és himnikus melódiája így is maradandónak mondható!

A lágy átvezető után, a The Haunting visszahozza a neoklasszikus metált, az egyszerű és durva meneteléseket romantikus betétekkel lágyítva, de ez már nem ugyanaz a szint, ahogy a Secrets tempóváltásai is musical-kórusok közötti menetelései sem mondhatók teljesen kiforrottnak... Ahogy a lemezt két részben záró A Winter's Dream sem, de ezt mai füllel is érdemes meghallgatni. A Prelude (Part I) című lágy - és feleslegesen elnyújtott - felvezető után, a The Ascension (Part II) a Dream Theater-közeli progresszív metálos témáival és hangszereléseivel hódítja meg a hallgatóit, csak itt sokkal archaikusabbnak és erőtlenebbnek tűnik a végeredmény. Később ebben a világban is sokkal tovább, sokkal izgalmasabb végeredményig jutottak, de a váltott szólók és a - sokszor kórusok közé szoruló - Allen-skálák már itt is művészi elegyet alkottak...

A The Damnation Game legnagyobb eredménye az volt szerintem, hogy megteremtette a számukra a kellő hosszúságú időt, így sokkal többet tudtak gondolkodni utána a folytatáson! A következő lemezük 1997-ben jött ki The Divine Wings of Tragedy címmel, amin bár a "frontokat" megtartották, de minden téren tovább tudtak lépni! Erről szól a sorozatom következő része!


Track lista:

1. The Damnation Game - 4:32
2. Dressed to Kill - 4:44
3. The Edge of Forever - 8:58
4. Savage Curtain - 3:30
5. Whispers - 4:48
6. The Haunting - 5:21
7. Secrets - 5:42
8. A Winter's Dream - Prelude (Part I) - 3:03
9. A Winter's Dream - The Ascension (Part II) - 5:40

Közreműködő zenészek:

Russell Allen (Adrenaline Mob, Allen-Lande, Level 10) - ének
Michael Romeo - gitár, vokál, producer
Michael Pinnella - billentyűs hangszerek, vokál
Thomas Miller - basszusgitár, vokál
Jason Rullo (Redemption) - dob, vokál

Suha Gur – mastering
Steve Evetts - producer
Eric Rachel - producer

Lemezeik:

1994 - Symphony X
1995 - The Damnation Game
1997 - The Divine Wings of Tragedy
1998 - Twilight in Olympus
2000 - V: The New Mythology Suite
2002 - The Odyssey
2007 - Paradise Lost (-info-)
2011 - Iconoclast (-2-)
2015 - Underworld (-2-)

1994 - Michael Romeo - The Dark Chapter
1998 - Behind the Mask - válogatás
1998 - Prelude to the Millennium - válogatás
2001 - Live on the Edge of Forever - koncert album
2005 - Rarities and Demos - válogatás
2007 - Forsaken - Set the World on Fire - split

Kiadó:
Zero, Inside Out Music
Honlap:
www.symphonyx.com
facebook.com/symphonyx


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Symphony X - The Odyssey (2002)

2015-08-28 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Operation: Mindcrime - The New Reality (2017)
És Geoff Tate és az Operation: Mindcrime története újra itt, az énekes folytatja a harcát a Queensryche még megmaradt rajongóiért! A

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...




Koncertek 2018. január 18. és 2018. február 03. között:









Klipmánia