×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Van Halen - Tokyo Dome Live In Concert (2015) 

Megjelent: 2015. április 06. hétfő 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A 1972-ben alakult Van Halen 1974-'85 közötti, David Lee Roth-os időszakának hat stúdiólemeze megreformálta maga körül a rockzenei piacot... Roth szörfözős lazasága és csajozós vagánysága, meg Eddie Van Halen forradalmi jazz-rock fúziós gitárjátéka átértelmezte és felértékelte az amerikai dallamos rockzene egészét... Ők lettek a modern kor Led Zeppelinje, a műfaj mindenki számára elfogadott csúcsa, a követendő példa... Végül az 1984-es lemez szintetikusságával már sikerült olyan pop-rock slágereket is írniuk, amivel bármely könnyűzenei és tánczenei sztárral felvehették a versenyt, de az énekes a sikereik csúcsán, nagy balhék közepette mégis távozott...

A helyére érkező Sammy Hagarral a csapat tovább volt képes vinni a pozícióját, egyedüliként túléltek mindent, a jó kedvű dallamos rockzene halálát, a grunge depresszióját, csak azt nem, hogy Eddienek elment a kedve az egésztől... A Gary Cherone-val '98-ban kiadott Van Halen III már messze alul múlta az elvárásokat, így '99-től a Van Halen hol feltűnt, hol eltűnt, hol Roth, hol Hagar volt az énekese, de kreatívan, komolyabban nem voltak jelen a zenei életben... Mígnem 2008-végére Eddie fia, Wolfgang fel nem cseperedett, és meg nem tanult basszusgitározni. "Apu" ugyanis meg akarta mutatni neki, hogy mekkora gitárhős is volt ő valamikor... Mindettől a legendás Van Halen újra életre kelt... feltámadt a szőrnyeteg!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Mivel új dalok írására már annyira nem érzett késztetést, felmelegítette hát a régi demókat, elfelejtett ötleteket... és négy év alatt, 2012-re összerakták Roth sajátos stílusával az A Different Kind of Truth című lemezt, ami végül hatalmas siker lett, a Billboard "általános" listáján a 2. helyre jutott, de minden fontosabb rockzenei listát vezettek, még a mi Mahaszos listánkra is felkerültek, igaz csak a 25. helyen...

A lemez bemutató turnéja már nem ment olyan egyszerűen, a 2012. január 05. és 2013. július 24. közöttre szervezett 58 koncertből 36-ot lemondtak, Amerika határát sokáig csak Kanada felé hagyták el, de végül egyetlen koncertet azért adtak Ausztráliában és négyet Japánban, köztük 2013. június 21-én felléptek a tokiói Dome-ban is... Ez a fellépésük jelenik most meg hanganyagként...

Eddie így mesélt a koncertalbum kiadásának körülményeiről: "Megpróbáltuk kitalálni, mit csináljunk, mert új stúdióalbum összerakására egyszerűen nem volt időnk. Én eredetileg a régi demóink huszonöt dalát szerettem volna újrakeverni, az tényleg baromi jó lett volna, csak a szalagok elvesztek, nyomuk sem maradt. Szóval erről le kellett tennem. Utána elkezdtük áttúrni a korai klubozó évek bootleg felvételeit. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy jól szóljanak, de sajnos még így sem bizonyultak elég jónak ahhoz, hogy ki lehessen hozni őket. Annyira rossz volt a felvételek minősége, hogy megpróbáltuk feljavítani ezeket. Viszont ezután meg pont az az érzés veszett el belőlük, hogy olyanok, mintha te magad is ott lettél volna a helyszínen, egyszerűen nem sütöttek. Utána merült fel az élő album ötlete... Egyikünk sem akart egy helyben ülve végighallgatni kétszáz koncertet, szóval Dave-re hagytuk a feladatot. Alex, Wolfgang és én minden este stabilan teljesítettünk, egy énekes számára azonban az ilyesmi nehezebb. Szóval Dave választotta a Tokyo Dome-ban adott bulit, mi pedig azt mondtuk: remek!"

Roth 2014 októberében, Eddie 2015 januárjában töltötte be a hatvanat, Alex már a hatvanegyet tapossa, szóval nagy forradalomra már nem is lehet számítani tőlük, de azért most még egy régi nagy tartozásukat bepótolják azzal, hogy kiadják az első hivatalos koncertanyagukat Roth énekhangjával... Eddig csupán egyetlen hivatalos koncertlemezük jelent meg '93-ban Live: Right Here, Right Now címmel, de azon Hagar énekelt, szóval tényleg ideje volt már kihozniuk egy Rothos koncertlemezt is... Ez történik meg most... Az is biztos, hogy a nyáron ismét csak Amerikában turnéznak, amin ezt a koncertlemezüket mutatják be... A mi kontinensünk ebből is kimarad majd... Már persze, ha nem mondják le megint ezt az egészet... Mert hát hatvan körül már senkinek az egészsége sem garantált...

A Tokyo Dome Live In Concert hallgatása viszont egyszerre vált ki belőlem örömet és bánatot... Egyrészt azért öröm hallgatni, mert még mindig remek dalokról... és úgy általában bulis műsorról van szó, másrészt viszont rá is döbbenti az embert az idő múlására... Mert az a bizonyos csoda és varázslás már nem olyan, mint régen... A világ még Eddie Van Halen egykor oly' istenített trükkjei mellett is elment, mint egy gyorsvonat... Persze a gitáros jó formában van, a korához és a hosszú kihagyáshoz mérten remekül teljesít... Csak ma már nem tűnik akkora csodának a játéka, sőt, néha még fárasztóbb is a kelleténél, ahogy azon erőlködik, hogy emlékeztessen egykori önmagára... Izgalmas a játéka, ha karcosabb is a kelleténél, de a régi lazasága az már tényleg teljesen a múlté...

A felvétel minősége amúgy nem tűnik többnek egy jól szóló bootlegénél... Mert bizony Wolfgang Van Halen eléggé bizonytalannak tűnő basszus alapjaiból még Alex Van Halen megszokott minőségű és pontosságú dobjátéka sem tudott sokat javítani, mindezt ráadásul Eddie Van Halen is megfejelte némi csúszkálással ritmikailag, ami manapság már nem tűnik épp' mestermunkának... És hát közben David Lee Roth hangszálai sem fiatalodtak, Michael Anthony pedig már nincs a csapatban, hogy a felső szólamaival és kórusaival megadja neki a kereteket... Mondjuk így, ebben a nem tökéletesre javított formában tényleg élőnek tűnik a végeredmény, de közben azt is kihallani belőle, hogy sokat kevertek-kavartak, erőlködtek, hogy valahogy a kiadásig is eljussanak vele... Az biztos, hogy a Live: Right Here, Right Now-val ellentétben, az utólagos "csiszolgatással" most nem fogják őket zaklatni, miközben valójában ennek az anyagnak a valós teljesítményükhöz sincs teljes mértékben köze... (Sajnos hallottam ezt a koncertet is bootlegen...)

A műsor a '74-'85 közötti hat klasszikus lemezükre épül, a bemutatott A Different Kind of Truth-ról három dal kerül csak elő... A kötelező She's the Woman és a háttérbe szintetizátort is bedobó Tattoo, mint slágerek... Illetve a gitár-basszusgitár közös szólóval indító China Town, a maga lendületével, mint "villantás"... Ezeket nyilván annyit próbálták, hallgatták és játszották akkoriban, hogy mennek is, ahogy kell... Ráadásul ezek már a mai képességeiknek megfelelően is íródtak, ami sokat javított a helyzeten, előadásuk közben is...

A '78-as Van Halen című bemutatkozó lemez igazi csoda volt a maga idejében, tulajdonképpen máig a legfontosabb munkájuknak tekinthető... Így erről is kapjuk a legtöbb dalt... Van Runnin' With the Devil a kemény és minimalista basszusok hátán játszva a riffekkel és üvöltve a refrént... Van gyors és villantós I'm The One, később előkerül a You Really Got Me is, az a Kinks-feldolgozás, amivel akkoriban lepipálták az eredetit is... A záró harmadba került az Ice Cream Man, ami eredetileg John Brim blues-gitáros slágere volt... Roth mostanra beleöregedett ebbe a szerepbe... Persze - az első lemezes a Me & You című dobszóló törzsi ritmusai után - a második lemez záró traktusban az Eruption című gitárszólót is megkapjuk, mintegy nyolc perces gitártépés képében, ha nem is a régi tisztaságában, de a megszokott üveghangokkal, ötletes elszállásokkal és visszhangokkal együtt... és utána gyorsan jön az Ain't Talkin' 'bout Love, mert ez a karcos buli-dal elhagyhatatlan része volt mindig is egy Van Halen koncertnek...

A '79-es Van Halen II-ről négy dal szerepel a műsorban, a feszes Somebody Get Me a Doctor, a második lemezt slágeresen nyitó Dance the Night Away, az üveghangokból és romantikából összeillesztett Women In Love..., meg a Beautiful Girls, a dögösség mintapéldánya... Az 1980-ban megjelent Women and Children First-ről is három dalt hallhatunk, a glam rock törzs himnuszának tűnő Everybody Wants Some!! az első innen, majd sokkal később az eredeti lemezt nyitó And the Cradle Will Rock... jó kedvű melódiája és karcos riffjei is feltűnnek, hogy a lemez gyors és kemény slágeréről, a Romeo Delight-ról már ne is beszéljünk...

A '81-es Fair Warning három dala szerepel a műsorban, az Unchained mindjárt a koncertet is beindítja egy hosszú és villantós tust elnyomva, hogy aztán a jellegzetesen aktív és kemény gitártémákra lehessen énekelgetni a játékos refrént... Innen került a műsorba a Hear About it Later című rockosított Beach Boys-szerűség, illetve innen került elő a tapping iskolának, alapvetésnek is számító Mean Street is... A '82-es Diver Down főleg a feldolgozásai miatt volt maradandó, ide az elmaradhatatlan (Oh) Pretty Woman került fel róla, amire Roy Orbison is csak helyeslően bólinthatott annak idején... Dögös és tökös tud lenni ma is a Van Halen-féle verzió!

Annak idején az 1984-lemez hatalmasat durrant a néhol a gitárt is elnyomó szintetizátoraival... A csapat két legismertebb dala, legnagyobb slágere, a Panama és a Jump is itt szerepelt... Ezek persze elmaradhatatlanok ma is, a záró "sláger-blokk" igazi égköveiként tűnnek fel a műsorban, pedig előbbit Roth alaposan elvicceli... Mondjuk utóbbival már nem meri megtenni a dolgot, ha mondjuk elénekelni már nem képes tökéletesen, de a végeredmény így is rendben van... A műsorban előkerül még innen az I'll Wait című ballada, kissé csúszkálva, mondhatni a szintetizátor pontosabban hozza a témákat, mint a gitár... Illetve megkapjuk még a Hot for Teacher című izgatott és szexista slágert, kellően megpörgetve a dögösségét a fejek fölött...

Itt a végén nem tudok mást mondani, minthogy reménykedjünk a folytatásban... Ha másban nem, hát abban bízhatunk, hogy akad még a fiókban jó pár régi demós daluk, amikből össze tudnak válogatni és be tudnak fejezni egy új lemeznyi anyagot... Gyűjtőként állíthatom, hogy van jó pár zseniális régi ötletük, amik befejezésre várnak... Alapanyag tehát lenne, kérdés, hogy kedvük lesz-e még valaha is a dologra... De, persze a remény hal meg utoljára!

10/9






Track lista:

01. Unchained (Fair Warning, 1981)
02. Runnin' With the Devil (Van Halen, 1978)
03. She's the Woman (A Different Kind of Truth, 2012)
04. I'm The One (Van Halen, 1978
05. Tattoo (A Different Kind of Truth, 2012)
06. Everybody Wants Some!! (Women and Children First, 1980)
07. Somebody Get Me a Doctor (Van Halen II, 1979)
08. China Town (A Different Kind of Truth, 2012)
09. Hear About it Later (Fair Warning, 1981)
10. (Oh) Pretty Woman (Diver Down, 1982)
11. Me & You (drum solo)
12. You Really Got Me (Van Halen, 1978)

Disc two
01. Dance the Night Away (Van Halen II, 1979)
02. I'll Wait (1984, 1984)
03. And the Cradle Will Rock... (Women and Children First, 1980)
04. Hot for Teacher (1984, 1984)
05. Women In Love... (Van Halen II, 1979)
06. Romeo Delight (Women and Children First, 1980)
07. Mean Street (Fair Warning, 1981)
08. Beautiful Girls (Van Halen II, 1979)
09. Ice Cream Man (Van Halen, 1978)
10. Panama (1984, 1984)
11. Eruption - guitar solo (Van Halen, 1978)
12. Ain't Talkin' 'bout Love (Van Halen, 1978)
13. Jump (1984, 1984)

Közreműködő zenészek:

Eddie Van Halen - gitár, vokál
David Lee Roth - ének, akusztikus gitár
Alex Van Halen - dob
Wolfgang Van Halen - basszusgitár, vokál

Lemezeik:

1978 - Van Halen
1979 - Van Halen II
1980 - Women and Children First
1981 - Fair Warning
1982 - Diver Down
1984 - 1984
1986 - 5150
1988 - OU812
1991 - For Unlawful Carnal Knowledge
1993 - Live: Right Here, Right Now
1995 - Balance
1996 - Best of Volume I
1998 - Van Halen III
2000 - Little Guitars: A Tribute to Van Halen
2004 - Best of Both Worlds
2012 - Tattoo (single)
2012 - A Different Kind of Truth (-2-)
2015 - Tokyo Dome Live In Concert (info)

David Lee Roth lemezei:

1985 - Crazy from the Heat EP
1986 - Eat 'Em and Smile
1988 - Skyscraper
1991 - A Little Ain't Enough
1994 - Your Filthy Little Mouth
1998 - DLR Band
2003 - Diamond Dave

Az élet Dave után - interjú 1991-ből, első rész
Az élet Dave után - interjú 1991-ből, második rész

Kiadó:
Warner Bros.
Honlap:
van-halen.com
facebook.com/VanHalen


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Van Halen - OU812 (1988)

2012-12-14 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...












Klipmánia