×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Iron Maiden - No Prayer for the Dying (1990) 

Megjelent: 2015. február 14. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A No Prayer for the Dying a londoni Iron Maiden nyolcadik sorlemeze, 1990. október 01-én jelent meg, a '88-as Seventh Son of a Seventh Son és a '92-es Fear of the Dark között...

A csapat életében nagy változások közepén jelent meg az album, hiszen Adrian Smith gitáros kiszállt előtte, mert '89-ben újra összejött a régi Urchinos haverokkal és összehozta velük az ASAP-ot (alias Adrian Smith and Project), aminek a '90-ben megjelent Silver and Gold című lemeze inkább volt AOR-hard rocknak mondható, mint heavy metalnak, de a gitáros közben ráébredt, hogy inkább dallamos zenét szeretne énekelni a jövőben... Ráadásul '89-'90-ben a csapat énekese, Bruce Dickinson is valami hasonló következtetésig jutott, hiszen a '90 májusában kiadott első szóló lemeze, a Tattooed Millionaire is leginkább egy ütős hard rock produkció lett, mint bármi más... A közös munka tanulságaként, az énekes számára az sem volt kérdés, hogy beprotezsálja Adrian Smith helyére a korábban a White Spiritet és Ian Gillan kísérő csapatát is megjárt Janick Gers-t, akivel az Iron Maiden zenéjét is megváltoztathatta... Mindennek a "műveletnek" a végére összeállt a No Prayer for the Dying album változó formavilága...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A No Prayer for the Dying legérdekesebb változása Bruce Dickinson énekstílusában fedezhető fel, amihez tulajdonképpen az egész lemez zenéjét is illesztették. A nagy ívet bejáró, hosszan és erőből kitartott hangokból visszavett... A lenyűgözően teátrális és heroikus hangszálakrobata áriázás mutatványából visszatért a stílus gyökereihez, Ronnie James Dio stílusához, amiben a drámaiságot a rekesztések és a tiszta dallamok közötti ellentét és feszültség jelenti. Nyilván könnyen belátható, hogy a korábbi stílus rendkívüli megterhelést jelentett a hangszálaknak, koncerteken főleg nehéz lehetett napról-napra ugyanazt az energiát és kifejezőerőt belevinni az amúgy is bonyolult - sokszor operai - skálák előadásába... Egyszerűen csak újra élvezni akarta az éneklést, erőlködés nélkül...

Minderre a problémára az amúgy is egyszerűbb és régimódibb, glam-hard rockosnak készült Tattooed Millionaire megírása közben a helyes megfejtést is kikísérletezte, megtalálta... Ide tehát kész tervekkel érkezett vissza... Janick Gers áthozásával pedig arra is alkalma nyílt, hogy az ott kiválóan működő nyersebb megközelítést, megoldásokat, egyszerűsített stílust és melódiákat, meg persze magát a munkamódszert, dalszerkezeteket is áthozza, a régi kollégák pedig arra a szerepre voltak kárhoztatva, hogy megpróbálják mindezt a változást az Iron Maiden-életművébe is beleilleszteni... és végül mindezt a változást sikerült kiváló eredménnyel megvalósítaniuk!

A végeredmény magáért beszél, de a változások miatt a régi rajongók így is sokat támadták! Szerintem ma már nincs olyan rajongója a csapatnak, akinek ne tetszene ez az album, de akkoriban ezt az alapvetően hard rockos megoldásokat és zsigeribb éneket tartalmazó lemezt nem fogadták kitörő örömmel, mivel sok esetben teljesen szembe kerülve a kifinomultságától, kidolgozottságától, egységességétől és kvázi progresszív metalos jellegétől káprázatos előző lemezzel, a Seventh Son of a Seventh Sonnal! Ezt a lemezt mintha egy másik zenekar készítette volna, mégis végig ott vannak a dalokban a csak rájuk jellemző stílusjegyek, klisék és fordulatok is!

A változások kiinduló pontja az volt, amikor Dickinsont felkérték, hogy írjon betétdalt a Rémálom az Elm utcában című horror filmsorozat Az álomgyerek című 5. részéhez, ő pedig tovább vitte a dolgot, a szóló lemezére keresett maga mellé alkotótársnak egy gitárost, aki már - Ian Gillan mellett - bizonyította, hogy a korabeli divatos stílusban, a heavy-hard rockzenében is otthon van... Az első dal a Bring Your Daughter... to the Slaughter című glam-rock sláger volt, ami - a giccses és közhelyes horror filmhez mérve - közelebb volt Alice Cooper dalaihoz és világához, mint amit addig Dickinson valaha is művelt az Iron Maiden-ben... Tulajdonképpen később ezt a koncepciót gondolta tovább, a stílusát boncolgatta és ötletelte az egész Tattooed Millionaire albumon, ami épp ezért a korának egyik legérdekesebb AOR-hard rock kiadványa lett. Dickinson pedig elkezdett miatta gondolkodni a kilépésen... Harris azzal reagált minderre, hogy nagyobb teret engedett az énekesnek kiélni csapaton belül is az új terveit...

Végül a Bring Your Daughter... to the Slaughter - Iron Maidenes basszusgitárral és gitárokkal áthangszerelve - a No Prayer for the Dying-on teljesítette be a küldetését azzal, hogy a zenekar első olyan kislemeze lett, ami első helyen végzett az angol slágerlistán... és ezzel a kiemelkedő sikerrel meghatározta a No Prayer for the Dying album alapvető koncepcióját is! De ne fussunk ennyire előre... A mai napig ez az egyetlen Iron Maiden album, amin egy dal sem éri el a 6 perces hosszat. Ez a rövidülés is az új, nyersebb megközelítésű koncepció részét képezte... Ahogy a dalok hangzása is... Ez volt az első album, amit Steve Harris saját stúdiójában rögzítettek, nem is lett olyan kifinomult és tökéletes a végeredmény, mint amit megszokhattunk korábban... Martin Birch persze végül mégis részben helyre tudta tenni az anyag arányait, eltolva a hard rock-felé a hangzást, de a régi heavy metalos nemesfémtől így is eléggé messze kerültek...

Időközben kiadót is váltottak, Európában továbbra is az EMI adta ki a lemezt, az Usában viszont az Epic Records, miután a zenekar elhagyta korábbi kiadóját, a Capitolt. Kislemezként a Holy Smoke és a már említett Bring Your Daughter... to the Slaughter jelent meg... A lemezt a Tailgunner című sláger nyitja, Steve Harris és Bruce Dickinson közös szerzeményeként. Ez a lendületes dal kiválóan mutatja be az új koncepciót, mivel egyszerűbben, dallamosabban, rekesztésekkel drámaibbá téve hozza az éneket Dickinson, miközben a basszusgitár a megszokott kiemelése mellett, teátrálisabb instrumentális középrészt kapunk, ami az az Aces Hight megidézve, kellően Maidenes tud lenni... A szintén Harris-Dickinson szerzemény, a kislemezes Holy Smoke tovább lép mindennél, egyszerűbb, lazább és sokkal slágeresebb dalról van szó, eltávolodva a progresszívabb heavy metaltól, amiben Dickinson már inkább súlyosan, modorosan és hangsúlyozva szövegel, mint énekel... A heroikus-repülős gitártémák a szóló részben azért sokat segítenek beilleszteni ezt a dalt is a csapat saját életművébe!

Az epikus No Prayer for the Dying-ot Harris szállította, a komplexebb lassú-gyors-lassú szerkezetével ez van legközelebb a Somewhere in Time és Seventh Son of a Seventh Son világához, csak a - gyors részeket ellensúlyozó - finomkodás maradt ki belőle... Janick Gers improvizatívabb alapokon nyugvó gitárszólójába mellé, ilyesmi nem igazán fér bele... Hasonló epikusságot sugároz Dave Murray és Dickinson közös dala, a Public Enema Number One is, de a középtempós menetelés egyhangúbb és önismétlőbb, mint amit korábban megszokhattunk tőlük... A Murray-Harris páros hozta a zavarosabb Fates Warningot, ami az epikus felvezetője után, zaklatottabb irányt vesz zeneileg, miközben az ének megpróbál a karcos hard rock hangsúlyok közé áriákat is illeszteni... Tölteléknek tűnő dalról van szó, amiben a Thin Lizzyt idéző iker-szóló végzi be a hard rockos koncepciót...

A Harris által hozott The Assassin a nagyvonalúbb, misztikus sláger szerepében tetszeleg, hogy aztán a Run Silent Run Deep is nagyon hasonló, csak sokkal pattogóbb legyen a Harris-Dickinson szerzőpáros tollából... De itt legalább heavysebb riffeket is gazdagabban adagolják... A Hooks in You-t Dickinson az addigra kilépő Adrian Smithel közösen írta... Ez a Charlotte the Harlottal megkezdett történet harmadik része, amiben egy Charlotte nevezetű szajha életét dolgozzák fel. Zeneileg egy bőrdzsekiben izzadó, hard rockos menetelésről van szó, egyfajta átvezetésről, amivel közelebb hozzák a Dickinson-féle Bring Your Daughter... to the Slaughter sima slágerességét... Zárásnak egy epikus Harris-dalt kapunk, a Mother Russia-t, amiből a nagyvonalú szólók között csak egy hasonlóan magasan szárnyaló énektéma hiányzik!

A lemez az angol album listán a 2., de a Billboard 200-on csak a 17. helyen nyitott. Annak ellenére, hogy Amerikában a kezdeti eladások ígéretesnek indultak az új kiadó számára, végül az album nem fogyott olyan jól mint az elődjei, még a platinalemez státuszt sem érték el vele. Minden együttes életében eljön a fordulópont ideje, amikor a sok évnyi közös munka és kitalált kifinomult mondanivaló eltávolítja egymástól az együttes tagjait, akik végül elkezdik a saját gyökereiket ráerőltetni a társaikra... Az Iron Maiden esetében ez lemez hozta el ezeket a problémákat! A főnök a saját stúdióját építette és erőltette a többiekre, az egyik gitáros kilépett, az énekes pedig - miközben szóló lemezt is kiadott - egyszerűsíteni akart, hogy könnyebb dolga legyen... A csapat részeire esett... Nem véletlen, hogy a kritikák is nagyrészt negatívak voltak, sok rajongó van ma is azon a véleményen, hogy ez az első lemezük, ami nem épp' hibátlan alkotás... Egyszerűen túl kevés a "fordulat" a dalokban! De az is tény, hogy a nagy változások közben, azért még a dalokban vannak a félre nem ismerhető stílusjegyek, amikből pár élvezhető szám is összeáll.

Az új koncepció előzetes boncolásához több hard rock slágert fel is dolgoztak, ezeket az 1995-ös újrázás bónuszaként is meghallgathattuk... Az egyik az All in Your Mind volt, a Stray nevű hard rock együttestől, a másik a Kill Me Ce Soir a Golden Earringtől, a harmadik az I'm a Mover című Free dal, illetve a Led Zeppelin-féle Communication Breakdown-t is rögzítették ekkoriban, elmélyítve a hard rockos gyökereket... Az album turnéján nagyrészt elhangzottak az új dalok, de az 1992-es Fear of the Dark összerakását követő Bruce Dickinson-kilépés után már hanyagolták őket, csak a Bring Your Daughter... to the Slaughter maradt a műsoruk szerves része.


Track lista:

01. Tailgunner (Steve Harris, Bruce Dickinson) - 4:13
02. Holy Smoke (Harris, Dickinson) - 3:47
03. No Prayer for the Dying (Harris) - 4:22
04. Public Enema Number One (Dave Murray, Dickinson) - 4:03
05. Fates Warning (Murray, Harris) - 4:09
06. The Assassin (Harris) - 4:16
07. Run Silent Run Deep (Harris, Dickinson) - 4:34
08. Hooks in You (Dickinson, Adrian Smith) - 4:06
09. Bring Your Daughter... to the Slaughter (Dickinson) - 4:42
10. Mother Russia (Harris) - 5:30

Közreműködő zenészek:

Bruce Dickinson – ének
Dave Murray – gitár
Janick Gers (White Spirit, Ian Gillan) – gitár
Steve Harris – basszusgitár
Nicko McBrain - dob

közreműködött: Michael Kenney - billentyűs hangszerek
producer: Martin Birch

Lemezeik:

1980 - Iron Maiden
1981 - Killers
1982 - The Number of the Beast
1983 - Piece of Mind
1984 - Powerslave
1986 - Somewhere in Time
1988 - Seventh Son of a Seventh Son (dalszöveg)
1990 - No Prayer for the Dying
1992 - Fear of the Dark
1995 - The X Factor
1998 - Virtual XI
2000 - Brave New World
2003 - Dance of Death (-2-, lépésről lépésre)
2006 - A Matter of Life and Death (-2-)
2010 - The Final Frontier

Egyéb kiadványok:
1980 - Live!! + One - EP
1981 - Live at the Rainbow - Video, VHS
1981 - Maiden Japan - EP
1983 - Video Pieces - Video, VHS
1984 - Behind the Iron Curtain - Video, VHS
1985 - Live After Death - Live album, Video, VHS
1987 - 12 Wasted Years - Video, VHS
1989 - Maiden England - Video, VHS
1990 - Running Free - Sanctuary - EP
1990 - Women in Uniform - Twilight Zone - EP
1990 - Purgatory - Maiden Japan - EP
1990 - Run to the Hills - The Number of the Beast - EP
1990 - Flight of Icarus - The Trooper - EP
1990 - 2 Minutes to Midnight - Aces High - EP
1990 - Running Free - Run to the Hills - EP
1990 - Wasted Years - Stranger in a Strangeland - EP
1990 - Can I Play With Madness - The Evil That Men Do - EP
1990 - The Clairvoyant - Infinite Dreams - EP
1990 - The First Ten Years - Video, VHS
1992 - From There to Eternity - Video, VHS
1993 - A Real Live One - Live album
1993 - A Real Dead One - Live album
1993 - Live at Donington - Live album
1993 - Donington Live 1992 - Video, VHS
1994 - Raising Hell - Video, VHS
1994 - Maiden England - Live album
1995 - The Story So Far Part One - Boxed set
1995 - The Story So Far Part Two - Boxed set
1996 - Best of the Beast - válogatás
1998 - Eddie Head - Boxed set
1999 - Ed Hunter - válogatás
2001 - Classic Albums: The Number of the Beast - DVD
2002 - Rock in Rio - Live album
2002 - 17 Numbers by the Beast - válogatás
2002 - Rock in Rio - DVD
2002 - Edward the Great - válogatás
2003 - Rainmaiker - maxi single
2002 - Eddie's Archive - Boxed set
2003 - Visions of the Beast - DVD
2004 - No More Lies - EP
2004 - The Early Days - DVD
2005 - The Essential Iron Maiden - válogatás
2005 - Death on the Road - Live album
2006 - Death on the Road - DVD
2008 - Live After Death (-2-) - DVD
2008 - Somewhere Back in Time - The Best of: 1980-1989 - válogatás
2009 - Flight 666 - DVD
2009 - Flight 666: The Original Soundtrack - Live album
2012 - En Vivo!

Kiadó:
EMI, Epic Records
Honlap:
www.ironmaiden.com
facebook.com/ironmaiden


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...




Koncertek 2017. október 21. és 2017. november 06. között:









Klipmánia