×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Iron Maiden - The X Factor (1995) 

Megjelent: 2015. január 24. szombat 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A The X Factor volt a brit heavy metal legenda, az Iron Maiden tizedik nagylemeze, az X erre utal a címben... 1995. október 02-án jelent meg. Ez volt a zenekar első albuma, amin Blaze Bayley énekelt, aki a Wolfsbane-ből átkerülve próbálta pótolni az 1993-ban kilépett és szóló pályára lépett Bruce Dickinson-t... Ezzel a lemezzel ünnepelték a 20. születésnapjukat... A Piece of Mind után ez volt a második olyan lemezük, melynél a lemezcím nem egy dal után kapta a nevét...

Az albumnál ezen kívül is változások következtek be. Az eddig megszokott producerük, Martin Birch helyett Nigel Green és Steve Harris látták el a produceri teendőket. (Green korábban hangmérnökként dolgozott velük az 1981-es Killers és az 1982-es The Number of the Beast lemezeken.) A lemez borítóját a velük korábban még nem dolgozó, de egyéb grafikái miatt legendának számító Hugh Syme készítette... A festményével azonban gondok támadtak, mivel a különböző áruházak és boltok nem voltak hajlandóak eladni, mondván túl obszcén. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy készítenek egy visszafogottabb borítót, az eredetit pedig megfordítva betették a belső lapok közé. Ez alól kivételt képezett néhány kiadás (például a Japán változat), ahol az eredeti borítóval került piacra a korong. De nem csak ennyi probléma adódott ezzel a koronggal, Blaze Bayley énekhangját is mindenki kritizálta rajta...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Zeneileg az előző lemezzel - az 1992-es Fear of the Darkkal - ellentétben, itt inkább a hosszabb, epikusabb hangvételű dalokon volt a hangsúly, melyre jó példa a lemezt 11 percben nyitó Sign of the Cross, aminek a felvezetőjében férfikórus is szerepel... A lemezről két dalt adtak ki kislemezként, a Man on the Edge-t és a Lord of the Flies-t, előbbi a Fear of the Dark világát idéző, pattogó, de rockosabb Iron Maiden slágereket idézi, és az 1993-ban bemutatott Összeomlás című film inspirálta... A Lord of the Flies egy epikusan építkező, monumentálisabb darab, kellően Maiden-ízű részletekkel...

A helikopterrel nyitó és egyre-egyre gyorsuló The Edge of Darkness-nek a történetét meg a Joseph Conrad A sötétség mélyén című kisregénye ihlette, illetve az abból készült klasszikus film, az Apokalipszis most... A Lord of the Flies William Golding hasonló című novellája alapján készült... A Sign of the Cross alapjául pedig Umberto Eco A rózsa neve című regénye szolgált... Ez a 11 perces dal amúgy (a Powerslave-n szereplő, 13 perces Rime of the Ancient Mariner után) a második leghosszabb Maiden-eposz...

Ez a három dal a későbbi, Dickinson visszatérése utáni koncertek programjában is szerepelt, aminek lenyomata, hogy a Man on the Edge élő változata szerepelt a The Wicker Man kislemezén, illetve a Lord of the Flies a Death on The Road koncertlemezen is felbukkant, de a Sign of the Cross élő változatát is hallhattuk a Rock in Rio koncertlemezen...

Zeneileg egy a korábbiaknál komorabb, sötét hangulatú, nyomasztó album született, ami hangulatba az is közrejátszott, hogy akkoriban Steve Harris a magánéletében is problémás időszakot élt át... A basszusgitárosnak ekkoriban ment tönkre a házassága, valamint az édesapját is elveszítette, így fájdalma több dalban is érezhető. Sokan vélték úgy, hogy a lemezt átszövi egy laza koncepció, ami egy katona tönkrement életéről szól, de minden bizonnyal Steve magánéleti problémáiról is szólnak ezek a dalok...

Az album kiadását az énekescsere miatt nagy érdeklődés előzte meg. Több pletyka is felröppent arról, hogy az albumot az egykori Helloween frontember, Michael Kiske fogja majd felénekelni. Végül a lemez minden korábbinál negatívabb kritikákban részesült, sokan ezt tartották és tartják az eddigi leggyengébb alkotásuknak. A legtöbben az új énekes, Blaze Bayley teljesítményét kifogásolták, akinek hangja nélkülözte Bruce Dickinson heroikus és magabiztos megközelítését. Blaze bizonytalanabb énekhangja komorabb tónusú volt, egyfajta depresszív légkört teremtett a korábbiakhoz képest sokkal kevésbé galoppozósra vett zenéhez... Az album kereskedelmileg is az addigi leggyengébb eladásokat produkálta, ami eredménybe természetesen belejátszhatott az is, hogy a heavy metal stílus, úgy általában is visszaszorulóban volt akkoriban! A sikertelenség és elmaradt bevételek pótlásáért 1996-ban gyorsan ki is adtak egy Best of the Beast című válogatáslemezt, ami 1979-től 1996-ig foglalta össze a pályafutásukat...

Ezt a lemezt elásná szinte minden rajongó, köztük én is... Pedig egy sor fantasztikus iker-téma, minőségi riff és basszusfutam hallható rajta... Blaze szokatlanul bizonytalan énekhangján kívül, én elsősorban Nicko McBrain fantáziátlan dobolásának tulajdonítom azt, hogy ennyire enervált lett ez a produkció, tőle tűnik úgy, hogy még az élénk gitár-betétek is az üres térben lebegnek! Persze a lemez naturális hangzása sem segíti, hogy a végeredmény megfelelő minőségűnek tűnjön, pedig ez a fajta őszinte - mondhatni próbatermi jellegű - megszólalás a Fear of the Dark-nál simán bevált nekik... Itt viszont az énekes bunkóbb hangjával és az érdektelen ritmussal együtt, ez így már túl soknak tűnik!

Azt hiszem, hogy Steve Harris ekkor, mintha nem figyelt volna oda eléggé a csapatának a dalaira! Így eshetett meg, hogy a nem sokkal ez előtt, két lemezzel korábban beszálló Janick Gers a 11-ből hét dal társ-szerzője lehetett, de az ekkor beszálló Blaze Bayley neve is öt dal szerzői között tűnhetett fel... Én nem akarom egyikük dalszerzői kvalitását sem kétségbe vonni, de az biztos, hogy főleg Blaze túlságosan kívülálló volt akkoriban, nem lett volna szabad ilyen gyorsan szinte főszerephez jutnia! Ráadásul az énekhangja sem volt alkalmas ahhoz a fajta Dickinson-jellegű áriázáshoz, amire próbálták - próbálta magát - kényszeríteni! Pedig például a Sign of the Cross epikusságát és virtuóz instrumentális betétjeit, meg kórus-betétjeit tekintve, zeneileg simán felfért volna mondjuk a Fear of the Dark-ra, csak hát az ének, az ugye meg sem közelíti azt a minőséget...

A Lord of the Flies tipikus Janick Gers-féle lazább hangvételből építkező darab, amit a basszusgitár próbál szinten tartani... Aztán viszont jön az ösztönösen és primitíven kaszaboló Man on the Edge, Blaze nyers hangjával és Gers jellegzetesen szakadozó riffjeivel, amit a dob egyszerűsége miatt már a feszes basszus-alap sem tud megmenteni... A Fortunes of War leginkább Harris depresszióját próbálja harcossá tenni, de az unalmas felvezetője túl hosszan tart, a végkifejlet meg nem elég izgalmas... Főleg úgy nem túl érdekes, hogy aztán megkapjuk ugyanazt még egyszer Look for the Truth címmel... És, hogy a bajok tovább nőjenek, az ezt követő The Aftermath és Judgement of Heaven is eléggé élettelen epikus dalnak tűnnek... Utóbbiban legalább galoppoznak kicsit, ha az igazi pörgés hiányzik is belőle... Aztán Blood on the World's Hands-t nyitó basszus-szóló-improvizáció mindenen túl tesz... Ez már tényleg feleslegesen lett ilyen hosszúra nyújtva, de a középtempós részek menetelésében sincs semmi különleges... Hogy a dolog semmiképpen ne tudjon tovább fejlődni, a középtempós The Edge of Darkness és a bizonytalanul énekelgető 2 A.M. című ballada is mereven ragaszkodik az eddigi tompasághoz... Aztán végül a hard rockos The Unbeliever némileg fel is pörgeti magát, de ennyivel már nem lehet megmenteni ezt az unalmas albumot...

Én annak idején úgy gondoltam, hogy Blaze Bayley azért került a csapatba, hogy vele majd visszahozzák azt az ösztönös vadságot, amit Paul Di'Anno-val a fronton a '80-as évek elején, az Iron Maiden és a Killers albumokon hallhattunk... De ez a feltételezés nagy tévedés volt! Harris egyszerűen ott akarta folytatni vele, ahová Dickinsonnal addig eljutott... és ez így, ebben a formában, Blaze szereplésével, egyszerűen lehetetlen volt! De Harris itt nem állt le, amit kitalált azt mindenáron tovább akarta vinni... Úgyhogy jó hosszú időt adott Blaze-nek, hogy a megfelelő színvonalra felszívhassa magát, de ami itt nem ment neki elsőre, az nem ment neki az 1998-as Virtual XI-en sem, másodjára... Ő ugyanis képtelen úgy énekelni, mind Dickinson... Az ember nem is nagyon hiszi el, hogy Harris miért akart belőle mégis mindenáron Dickinson-klónt faragni, miközben a képességei szerint, sokkal inkább a Paul Di'Anno-féle korai ösztönös vonalat tudta volna biztonsággal kihozni magából! Az 1994-1999 közötti évek mentek rá arra, hogy mindezt Harris is belássa...


Track lista:

01. Sign of the Cross (Steve Harris) - 11:18
02. Lord of the Flies (Harris, Janick Gers) - 5:04
03. Man on the Edge (Blaze Bayley, Gers) - 4:13
04. Fortunes of War (Harris) - 7:24
05. Look for the Truth (Bayley, Gers, Harris) - 5:10
06. The Aftermath (Harris, Bayley, Gers) - 6:21
07. Judgement of Heaven (Harris) - 5:12
08. Blood on the World's Hands (Harris) - 5:58
09. The Edge of Darkness (Harris, Bayley, Gers) - 6:39
10. 2 A.M. (Bayley, Gers, Harris) - 5:38
11. The Unbeliever (Harris, Gers) - 8:10
Japán bonus disk:
01. Justice of the Peace (Harris, Dave Murray) - 3:33
02. I Live My Way (Harris, Bayley, Gers) - 3:48
03. Judgement Day (Bayley, Gers) - 4:04

Közreműködő zenészek:

Blaze Bayley (1994-1999, Wolfsbane) – ének
Dave Murray – gitár
Janick Gers (White Spirit) – gitár, vokál
Steve Harris – basszusgitár, vokál, producer, keverés
Nicko McBrain - dob

Vendégek:
Michael Kenney – billentyűs hangszerek
The Xpression Choir – Gregorian kórus: Sign of the Cross
társ-producer: Nigel Green
grafika: Hugh Syme

Lemezeik:

1980 - Iron Maiden
1981 - Killers
1982 - The Number of the Beast
1983 - Piece of Mind
1984 - Powerslave
1986 - Somewhere in Time
1988 - Seventh Son of a Seventh Son (dalszöveg)
1990 - No Prayer for the Dying
1992 - Fear of the Dark
1995 - The X Factor
1998 - Virtual XI
2000 - Brave New World
2003 - Dance of Death (-2-, lépésről lépésre)
2006 - A Matter of Life and Death (-2-)
2010 - The Final Frontier

Egyéb kiadványok:
1980 - Live!! + One - EP
1981 - Live at the Rainbow - Video, VHS
1981 - Maiden Japan - EP
1983 - Video Pieces - Video, VHS
1984 - Behind the Iron Curtain - Video, VHS
1985 - Live After Death - Live album, Video, VHS
1987 - 12 Wasted Years - Video, VHS
1989 - Maiden England - Video, VHS
1990 - Running Free - Sanctuary - EP
1990 - Women in Uniform - Twilight Zone - EP
1990 - Purgatory - Maiden Japan - EP
1990 - Run to the Hills - The Number of the Beast - EP
1990 - Flight of Icarus - The Trooper - EP
1990 - 2 Minutes to Midnight - Aces High - EP
1990 - Running Free - Run to the Hills - EP
1990 - Wasted Years - Stranger in a Strangeland - EP
1990 - Can I Play With Madness - The Evil That Men Do - EP
1990 - The Clairvoyant - Infinite Dreams - EP
1990 - The First Ten Years - Video, VHS
1992 - From There to Eternity - Video, VHS
1993 - A Real Live One - Live album
1993 - A Real Dead One - Live album
1993 - Live at Donington - Live album
1993 - Donington Live 1992 - Video, VHS
1994 - Raising Hell - Video, VHS
1994 - Maiden England - Live album
1995 - The Story So Far Part One - Boxed set
1995 - The Story So Far Part Two - Boxed set
1996 - Best of the Beast - válogatás
1998 - Eddie Head - Boxed set
1999 - Ed Hunter - válogatás
2001 - Classic Albums: The Number of the Beast - DVD
2002 - Rock in Rio - Live album
2002 - 17 Numbers by the Beast - válogatás
2002 - Rock in Rio - DVD
2002 - Edward the Great - válogatás
2003 - Rainmaiker - maxi single
2002 - Eddie's Archive - Boxed set
2003 - Visions of the Beast - DVD
2004 - No More Lies - EP
2004 - The Early Days - DVD
2005 - The Essential Iron Maiden - válogatás
2005 - Death on the Road - Live album
2006 - Death on the Road - DVD
2008 - Live After Death (-2-) - DVD
2008 - Somewhere Back in Time - The Best of: 1980-1989 - válogatás
2009 - Flight 666 - DVD
2009 - Flight 666: The Original Soundtrack - Live album
2012 - En Vivo!

Kiadó:
EMI
Honlap:
www.ironmaiden.com
facebook.com/ironmaiden


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...




Koncertek 2017. október 22. és 2017. november 07. között:









Klipmánia