×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 White Lion - Big Game (1989) 

Megjelent: 2013. november 17. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1983-ban, a dániai Koppenhágában alakult, de Amerikában dolgozó glam metálos White Lion az epikus-romantikus rockzene csúcsát jelentette 1992-es megszűnéséig, egy sor csodaszép, igazán nyálas balladával... De a történetük ennyivel persze nincs teljesen körülírva, hiszen a szinte sírva éneklő Mike Tramp mellett, náluk szerepelt a korszak egyik legnagyszerűbb gitárosa, Vito Bratta is, aki sokunk szerint a csapat igazi főszereplője volt... Aki nem hiszi, az nézze meg ezt az 1988-as koncert felvételt, amiből az biztosan kiderül, hogy talán Eddie Van Halen-óta nem volt olyan laza, de technikás gitáros alakja a rockzenének, mint amilyen Bratta volt akkoriban... Érdemes tehát bővebben foglalkozni a csapattal...

A Big Game a harmadik lemeze volt a White Lionnak, ekkoriban már nagyon sikeresek voltak... Az 1985-ös Fight to Survive mizériája után, az 1987-es Pride minden követ megmozdított, így a Big Game is már előre megkapta a különleges elbánást... Végül a 19. helyen landolt a Billboard 200-as listán, de ekkor már nemzetközileg is beindult a szekerük, hiszen Kanadában a 28., az angoloknál meg a 47. helyre értek vele...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A Pride album kiadása után nagyon beindult a csapat szekere, például Vito Bratta lett a Best New Guitarist a Guitar World és a Guitar for the Practicing Musician magazinokban...Szóval nagy lett a felhajtás körülöttük... Miközben az MTV folyamatosan nyomta a Wait klipjét, az Ace Frehley-féle Frehley's Comet előtt nyitottak, majd az Aerosmith, Ozzy és 1987. decembere után a Kiss előtt turnéztak, végül 1988-ban bekerültek az Ac/Dc elé a Blow Up Your Video amerikai turnéjába... Szóval mindenki megismerte őket, elkezdett a szakma is róluk beszélni, amit azzal háláltak meg, hogy közben megírták a következő lemezüket, ami Big Game-t ma szintén a legjobb munkájuk között említhetünk...

A Pride albumhoz hasonlóan, ezen a Big Game-n is Michael Wagener producerrel dolgoztak, aki tényleg jól ismerte a helyes keverési arányait ennek a dallamos és refrén-központú, mégis gitár-centrikus zenei műfajnak... Ráadásul, amit a producer például a Dokken 1981-es Breaking the Chains lemezén még csak próbálgatott, az itt már működött is, vagyis igazi epikus rockzene születhetett a kezében, olyan, amiből közben még az is kiderülhetett, hogy Vito Bratta mennyire is tud gitározni...

A Big Game lemez mai füllel is arányosan, jól szól, a basszusgitár például rendre varázsosan tűnik fel, van is mélysége a produkciónak, és lett is James Lomenzo-nak nagy karrierje a csapat után... Például a Broken Home című orgonás balladát el is viszi a hátán... De van itt klasszikusnak számító kincs bőven, a Van Halen-i szabadságot árasztó Little Fighter, vagy a záró Cry for Freedom című hosszabb, epikus tételből is sugárzik a legnagyobbak minősége... De, hogy a dolog a motoros himnuszok "magasságába" is emelkedjen, megkapjuk a Golden Earring nagy klasszikusának, a Radar Love-nak a tökös-lendületes feldolgozását is, izgalmasan dús gitárral, fantasztikus szólóval...

De a többi dalukról sem szabad elfelejtkezni, hiszen a korszak egyik nagy epikus himnusza a Goin' Home Tonight, ma is izgalmas Van Halen-es riffeket és szólókat kapott a Dirty Woman, de a Baby Be Mine-ban is benne van - a húzáson kívül a - nyálas-szexista jelleg, ami a csúcsra emelte a csapatot... A Living on the Edge dögösen hozza a glam-metal korszak kliséit, ahogy a Van Halen blues-közeliségét is tökéletesen tartalmazza a Let's Get Crazy... A dallamosabb Don't Say It's Over és a Ratt-osan "penge" If My Mind Is Evil is csúcs minőségben tartalmazza a glam-aranykor lényegét...

A csapat tehát egyértelműen bírta a Pride utáni emelkedett tempót, landoltak is a lemezükkel a Billboard 200 19. helyén... Ezért is annyira meglepő, hogy 1991-ig kellett várni a folytatásra, ami szünet - és az idő szavának engedő keményedés - egyben a zenekar végét is jelentette...




Track lista:

01. Goin' Home Tonight – 4:57
02. Dirty Woman – 3:27
03. Little Fighter – 4:23
04. Broken Home – 4:59
05. Baby Be Mine – 4:10
06. Living on the Edge – 5:02
07. Let's Get Crazy – 4:52
08. Don't Say It's Over – 4:04
09. If My Mind Is Evil – 4:56
10. Radar Love (Golden Earring cover) – 5:59
11. Cry for Freedom – 6:09

Közreműködő zenészek:

Mike Tramp (Freak Of Nature) - ének
Vito Bratta - gitár
James Lomenzo – basszusgitár
Greg D'Angelo – dob

Producer: Michael Wagener

Lemezeik:

1985 - Fight to Survive
1987 - Pride
1989 - Big Game (Little Fighter)
1991 - Mane Attraction
1999 - Remembering White Lion
2008 - Return of the Pride

Interjú 1991-ből: Roading to go

Kiadó:
Atlantic
Honlap:
www.returnofthepride.com
facebook.com/Whitelionfan
miketramp.com




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

White Lion - Pride (1987)

2010-12-30 12:05:00





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Stone Temple Pilots - Stone Temple Pilots (2018)
Ez az alternatív-grunge-os Stone Temple Pilots hetedik sorlemeze, amin bemutatkozik a 2012-környékén az X Factor-ban felbukkant Jeff Gutt. A

Tovább...
Led Zeppelin - How The West Was Won (2018, remaster)
Ismét egy régi-új Zeppelin kiadvány került a boltokba, a zenekar 50 éves jubileumának előfutáraként, illetve a 2014-ben kezdődött remaster-sorozat

Tovább...
Five Finger Death Punch - And Justice for None (2018)
A 2005–ben, Los Angeles-ben alakult, groove metálos Five Finger Death Punch legutóbb 2015-ben adta ki a Got Your Six

Tovább...
Judas Priest - Firepower (2018, Dionysosrising)
Nos, az albumot kísérő ováció közepette felvállalom annak szerepét, akinek a szar is keserű, így következő soraim kissé formabontó módon nem elsősorban a

Tovább...
Yes - Drama (1980)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban indult Yes tizedik lemezét, a '80-as Drama-t fogom részletesebben kielemezni! A csapat a '78-as Tormato után kettészakadt. Jon Anderson és Rick Wakeman a bemutató turnét

Tovább...




Koncertek 2018. június 22. és 2018. július 08. között:









Klipmánia