×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Metal Church - Generation Nothing (2013, Dionysosrising) 

Megjelent: 2013. október 20. vasárnap 18:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Generation Nothing. Nem tudom, hogy melyik nemzedék lett megszólítva – H. Sanyit meg sem kérdezem, mert rögtön megnevez vagy négyet –, de az is lehet, hogy némi öniróniát csempészve be a templomba, saját, 2000-évekbeli lemezeiket értik rajtuk, melyek patinás név ide, patinás név oda, nem lettek a hívek által imába foglalva. No, nem mintha annyira rosszak lettek volna, de gyónni sem kell ahhoz, hogy kijelentsük: a klasszikus első négy lemez, és a Blessing in DisguiseThe Human FactorHanging In The Balance triumvirátus után a csapat nem igazán tudta megugrani a bizonyos lécet, sem hasmánt, sem ollózva, és hiába volt a csatasorba állított csodagyerek, Ronny Munroe, a power metal helyi messiásának eljövetelét nem az ő nevükhöz sikerült kapcsolni...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Itt van azonban az új album, aminek irányát az előzetesen hangoztatottak szerint a korai évek direkt stílusában határozták meg, amelynek hallatán rögtön szívtam egyet a fogamon, lévén, hogy a csapattól származó kedvenceim a Blessing / Hanging éra progosabb felfogásában alkotott lemezei. Szerencsére azonban a tavaly remek szólóval jelentkező Ronnyval újból felálló csapat – ez már ugye a harmadik feltámadás, vagy hogy Hofi klasszikusát idézzük: Fel!Támadás! volt – egy ökölcsapással felérő albummal zúzta szét – nem, nem a fogsoromat, hogy ne legyen mit szívogatnom többet – hanem az előítéleteimet. Az ígérethez ugyanis tartották magukat a a fiúk, és az öregsulis, profán dalok valóban messzire kerülik az agyasabb megközelítést, az eredmény azonban több mint meggyőző, ami már csak azért is meglepő, mert nincs semmi olyan az albumon, amit ne hallottunk volna már százszor. Igen, csak gyengébb kivitelben.

Akinek tehát tetszett a beharangozó címadó szám, az máris dörzsölheti a kezét – imára! – mert a csapat folyamatosan szórja az áldást, minden teketória nélkül, Ronny primitív, ám zsigeri dallamai pedig működésükben cáfolnak rá, hogy csak az európai power képviselői szeretik az alapmelódiákat. Igaz, hogy míg az öreg kontinens bandái sramliszerűen nyomják a dúdolni valót, addig Amerikában a munkadalok üteme határozza meg a "lábalávalót", de oda se neki: addig, amíg olyan egyszerű refrének, mint amilyenek a Jump The Gun-ban, vagy a Dead City-ben dörrentik fülön a hallgatót, nem fogunk sírni az Obádovics matematikát igénylő zenei megoldások után – legfeljebb Tartuffe, bár ő sem, mert milyen má' a pityorgó katona.



A Metal Church mindig is erős volt a hosszabb, összetettebb szerzeményekben, kíváncsian vártam, hogy ebben a profánabb környezetben mit sikerül összekalapálni a majd kilenc perces Noises In The Wall-ban. Biztos lesznek olyanok, akik sokallják a bevezető és levezető hangjait, ám a szerzemény közepén felcsendülő Dio-jellegű belassulós résztől azok is berosálhatnak, akik a tavalyi Munroe szólót hallgatva sem jöttek rá, hogy ki lehet az énekes példaképe. Persze van itt még elrejtett csemege, csak győzze az ember a riffzáporban észrevenni, a Hit's Keep Comin' - Metallicát idéző harangszerű hangjai, vagy a záró The Media Horse málházós súlyossága – és a megismételt Dio-idézés – a lemez emlékezetes pillanatai közé tartoznak, amiből szerencsére akad jó pár.

A hangszeresek teljesítményére nem lehet panasz, jóllehet a lemez egyetlen hibájaként a gitárszólók relatíve szűkösségét tartom, mert ha régisulist játszunk, akkor vegyük komolyan a szabályokat, mert azok bizony kőbe vannak vésve. Szerencsére Jeff Plate dobos a lelkét is kiüti, legyen szó thrash-es kétlábas sorozatról, vagy fineszesebb, power megoldásokról, ráadásul jó előtérbe van nyomva, így az ember fejében gyorsan összeáll az össztűz, amelyet aztán az össztapsnak kell felváltani, mert ez a produkció megérdemli. Még a Semmi generációjától is.


Track lista:

01. Bullet Proof
02. Dead City
03. Generation Nothing
04. Noises in the Wall
05. Jump the Gun
06. Suiciety
07. Scream
08. Hits Keep Comin'
09. Close to the Bone
10. The Media Horse

Közreműködő zenészek:

Kurdt Vanderhoof (Presto Ballet) - gitár
Ronny Munroe - ének
Steve Unger (Chris Caffery) - basszusgitár
Jeff Plate (Savatage, Chris Caffery) - dob
Rick van Zandt - gitár

Lemezeik:

1984 - Metal Church
1986 - The Dark
1989 - Blessing in Disguise
1991 - The Human Factor (-2-)
1993 - Hanging in the Balance
1999 - Masterpeace
2004 - The Weight of the World (-2-)
2006 - A Light in the Dark
2008 - This Present Wasteland
2013 - Generation Nothing (-2-)
2016 - XI (-2-)

élő:
1991 - Operation Rock & Roll - Split video
1998 - Live in Japan - Live album
1998 - Live - Live album
2007 - Dynamo Classic Concerts 1991 - Video

Kapcsolódó kiadványok:
1988 - Heretic (Mike Howe) - Breaking Point
1990 - Reverend (km.: David Wayne) - World Won't Miss You
1991 - Reverend (km.: David Wayne) - Play God
1991 - Hall Aflame (Kurdt Vanderhoof) - Guaranteed Forever
1997 - Vanderhoof - Vanderhoof
2001 - Wayne - Metal Church
2002 - Vanderhoof - A Blur in Time

Kiadó:
Rat Pak Records
Honlap:
metalchurchmusic.com
facebook.com/OfficialMetalChurch
Garael, dionysosrising.blog.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Metal Church - Masterpeace (1999)

2016-07-20 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...












Klipmánia