Bon Jovi - Keep The Faith (1992) 

---

Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!

A Keep the Faith volt az ötödik lemeze a csapatnak... Producerüknek azt a Bob Rock-ot választották ki, aki a hangmérnöke volt a Slippery When Wet-nek és a New Jersey-nek, de azóta producerként világsikerekre volt képes... Ő lett akkoriban a tuti befutó, akinek a lemezei úgy megdörrentek, ahogy senki másénak... A csapat átköltözött a kanadai Vancouver-be és a Little Mountain Sound stúdióban 1992. januárjától augusztusig írta az új dalait a Revenge munkacímű lemezére, amit végül a Mercury Records még az év végén, november 03-án adott ki...

A Keep the Faith új fejezetet nyitott a Bon Jovi történetében. Több szempontból is, hiszen egyrészt ez már nem csak slágeres glam volt, a csapat sokkal érettebb, blues-közelibb lett, nagyot léptek a klasszikus hard rock felé, másrészt az album felvétele és turnéja után, 1994-ben távozott a csapatból a magyar származású Alec John Such basszusgitáros, máig üresen hagyva a helyét...

Nem lettek az új stílussal túl sikeresek, hiszen a Billboard 200on csak az 5. helyig jutottak vele... Mégis annyira hitt bennük mindenki, hogy hat kislemez és klip is készült a dalaikhoz, időrendi sorrendben: Keep the Faith; Bed of Roses; In These Arms; I'll Sleep When I'm Dead; I Believe; Dry County...

A közeledés a klasszikus hard rockhoz azt jelentette, hogy Richie Sambora gitárja hangsúlyosabb lett, keményebben és dögösebben szólt, de itt már David Bryan billentyűs is sokkal nagyobb szerephez juthatott a klasszikusabb rockos kíséreteivel... Mindezzel az átalakulással együtt, a csapat megmaradt énekes- és sláger- központúnak, amihez a régi slágereik szerzőtársát, Desmond Childot is bevonták a munkába... Így aztán maradtak slágeres énekdallamok, de dögösebb és blues-közelibb lett a gitár, és több lett a billentyű is a végeredményben... Megszületett a ma is ismert Jon Bon Jovi, a rockzene legnagyobb romantikus hőse...

A csapat egyfajta önszuggerálásba fogott, olyan dalokkal, mint a lüktető I Believe, meg a lazán filmes és funky hatású Keep the Faith, amihez Child-al közösen sikerült egy igazi dallamos refrént is írniuk... Az I'll Sleep When I'm Dead amolyan Rolling Stones-ba mártott Child-refrén lett, de a billentyűssel közösen írt In These Arms már megtalálta azt a túláradóan romantikus hangvételt, amit aztán a Red of Roses tett végül felejthetetlenné... A lassú és vontatott, viszont dögös gitárral nyitó If I Was Your Mother hegedűi némileg zavarosak lettek, viszont a Blaze of Glory-t - egy az egyben - idéző Dry County zongorás-énekes világa ismét rátalál a túláradó romantikus hős szerepére...

A Woman in Love a lemez egyik legdögösebb dala, húznak vele, ahogy kell... Nagy kár, hogy Tico Torres tempója valahogy túl lassú ehhez a témához... A Fear a régi glam-világot is megidézi, de az I Want You ismét romantikus himnusznak való... A kolompozó Blame It on the Love of Rock & Roll ismét kellően Stones-os lett, egy amolyan mainstream örömzene, ami talán a célja is volt ennek a felnőttes lemeznek... A lassabb Little Bit of Soul is ezt hozza csak lassabban, zongorával és blues-közeliséggel... Bónusznak a nagy ívű aréna rockos Save a Prayer, meg a hasonló, csak primitívebb Starting All Over Again került a Japán és az európai kiadásra...

Szóval a Keep the Faith, meg a róla kimásolt hat kislemez-klip (Keep the Faith; Bed of Roses; In These Arms; I'll Sleep When I'm Dead; I Believe; Dry County) meghozta a csapatnak azt a távolodást a hajlóbálós glam-től, ami akkoriban kellett a sikerhez... Úgyhogy a csapatnak mégis lett miért folytatnia, igaz, ebben a pénzért folytatott küzdelemben Alec John Such már valahogy nem akart részt vállalni...

Végül egy kis magánvallomással is tartozom... Mostanában sokat hallgatom ezt az albumot, mert az említett - pozitív értelemben vehető - önszuggerálásra mostanában nekem is hirtelen nagy szükségem lett, hiszen nem könnyű egyik kórházról a másikra járni az idős szüleimhez, szóval mostanában nekem is jól jön egy kis pozitív önszuggeráló lelki fröccs, amire ez a lemez tökéletesen képes...