×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Orianthi - Heaven In This Hell (2013) 

Megjelent: 2013. március 19. kedd 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Orianthi Panagaris egy kiváló képességekkel megáldott gitáros-énekesnő hölgy, aki 1985. január 22-én (28 éve) született Adelaide-ben (Ausztrália). A most megjelenő Heaven In This Hell a harmadik szóló lemeze, az ezt megelőző 2009-es Believe-t a kollégák kritizálták is... A pop-blues-country konzerv Heaven In This Hell-t a legjobban az jellemez, hogy a producere az egykori Eurythmics-es Dave Stewart lett, aki 2011-ben elkészítette a Mick Jaggeres SuperHeavy szupergroup albumát is, a maga túlzásba vitt popzenei kommerszségével együtt ...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ennek a lemeznek a kapcsán az a legfőbb kérdés alakult ki bennem, hogy Dave Stewart miért akart mindenáron - Hendrixeket is játszani tudó - Sheryl Crowt csinálni ebből a kiváló gitáros hölgyből? Orianthi ugyanis szerintem túl jó gitáros ehhez a konzerv pop-blues-country világhoz, ahol a gitár inkább csak színesítőként van jelen, mint főbb szereplőként... Ráadásul, amikor végre megengedi, hogy a hölgy rendeltetésszerűen használja a hangszerét, szólózzon egy ízeset, akkor is a dallamokhoz kötött blues-jammelést akar tőle hallani, mintha nem is tudna mást, csak a dögös Hendrix-ízeket leutánozni hitelesen...

Pedig Orianthi nem véletlenül lett - a halála előtt - Michael Jackson gitárosa a This Is It Tour kapcsán... Sőt, az sem véletlen, hogy 2011-ben bekerült Alice Cooper turnézó csapatába... Sőt, még az sem véletlen, hogy a Believe-re Steve Vai is beugrott hozzá villantani egy kicsit... Szóval, a szép poficska mellett, tényleg van ebben a csajban valami igazi tehetség is, messze sem csak olyan konzerv-amerikás-népies slágereket tud énekelgetni, mint amilyeneket Sheryl Crow szokott... és amit kell neki...

Mert ez a lemez sajnos csak erről szól... Olyan Sheryl Crow-t kapunk, aki néha kiengedi magából a Hendrix-rajongót... és ilyenkor vibrál nekünk a hangszerével valami olyat, amilyet csak a legjobbak tudnak... De ez így kevés szerintem! Én sokkal karakteresebbet és rockosabbat várnék a hölgytől, ha már egyszer tényleg nagyszerű képességű gitárosról van szó... Én valahogy inkább Melissa Etheridge-nek adtam volna például az If U Think U Know Me című himnikus-pop-eposzt... De a szívhez szóló How Do You Sleep? című blues-os balladához, meg a funky-R&B How Does It Feel?-hez is milliónyi másik, alkalmasabb arcocskát-személyt találhattak volna...

Szóval, nagy kár, hogy Dave Stewart egy közepesnél nem érdekesebb pop-orientált albumocskát készített neki, ahol sokkal fontosabbnak tűnik a szép poficska, mint a mögöttes tudás... Pedig Orianthi gitárosként és énekesként is pont tökéletesen alkalmas lett volna egy jó kis dögös rocklemezre...

10/4




Track lista:

01. Heaven in This Hell - 4:32
02. You Don't Wanna Know - 3:40
03. Fire - 2:54
04. If You Think You Know Me - 3:35
05. How Do You Sleep? - 4:15
06. Frozen - 3:41
07. Rock - 4:34
08. Another You - 3:43
09. How Does That Feel? - 3:09
10. Filthy Blues - 3:17
11. If You Were Here with Me - 4:11

Közreműködő zenészek:

Orianthi - ének, gitár
Tom Bukovac - gitár
Dan Dugmore - lap steel gitár
Jimmy Z. - harmónika
Mike Rojas - zongora
Rob Christie - zongora
Shannon Forest - dob
Chad Cromwell - dob
Drea Rhenee - vokál
Wendy Moten - vokál

producer: Dave Stewart

Lemezeik:

Violet Journey (2007)
Believe (2009)
Heaven in This Hell (2013)

Kiadó:
Robo Records
Honlap:
www.orianthi.com
facebook.com/Orianthi


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Robert Plant - Carry Fire (2017, bcs)
Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy Plant a 2014-es Lullaby után még új albummal jelentkezik, de ennél nagyobb meglepetés sose érjen. Volt annak a lemeznek valami

Tovább...




Koncertek 2017. október 21. és 2017. november 06. között:









Klipmánia