×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 King's X - Live All Over The Place (2004) 

Megjelent: 2013. január 25. péntek 18:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1980 környékén, Springfield-ben (Missouri, USA) The Edge, majd később már trióként Sneak Preview néven indult King's X-et sokan a grunge előfutárának, meg a nu metal egyik legfőbb inspirációs forrásának tartják, de ennél többről van szó. Organikus egésszé gyúrták a hard rock, a soul, a funk, a blues, a beat és a metal hangszeres elemeit, a Beatles könnyedségét árasztották a gospel több szólamú kórusával.

A trió a kezdetektől azonos felállásban dolgozik, Doug Pinnick énekes, basszusgitáros, Ty Tabor gitáros, énekes és Jerry Gaskill dobos-énekes kimagasló színvonalú lemezek sorát készítette el hosszú közös karrierje alatt, de az úttörők sanyarú sorsát ők sem kerülhették el: az igazi áttörés mindig elkerülte őket. 1999-ben jártak hazánkban egyszer, de Doug énekét hallhattuk még a 2006-os Szigetes Living Colour koncerten külön is... Cikksorozatunkban most a King's X karrierjével foglalkozunk majd behatóbban... Ez a cikk az 1998-2004 közötti Metal Blade korszakukat lezáró dupla élő albumról szól, ahol a műsorukkal ők is megpróbálták összefoglalni nekünk az addigi színes karrierjüket...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ez egy hiteles lenyomata annak, hogy mire volt képes 2002-2003-ban a King's X... Szinte bootleg minőségű koncert válogatás, amit 2002. novembere és 2003. márciusa között vettek fel a koncertjeiken, majd különösebben kivehető utólagos javítgatás meg manipuláció nélkül tettek a hallgatóik elé... Vagyis bevállalták, hogy nem hibátlanok, de káprázatos hangulatú bulikat tudnak nyomni... Ekkorra dUg Pinnick egy igazi mélyebb tónusú, karcos, reszelős, ösztönös, fekete blues hanggá formálódott, a régi dallamosabb-kommerszebb, tisztább hangot követő dalokat is képes volt erre transzformálni... Ty Tabor is bevállalta a torzított grunge gitárhős szerepét, aki a blues témákat is ilyen megszólalással tolja elénk... Erre a kemény gitár alapra azért is szükségük volt, mert így a trió felállás adta üresjáratok is be vannak tömve a hangszerrel... A telt érzés uralkodik... És még Jerry Gaskill is van annyira jó dobos, hogy mindezt életben tartsa a ritmusaival...

Ez az első koncert lemezük, így biztosan fontos volt nekik, hogy a műsorban minden korszakból legyenek dalok... Az akkoriban futó keményebb, grunge-groove menetelő világgal nyitnak, Groove Machine és Dogman meg Complain, majd a kísérletező - alternatív korszakot is emlegetik, Believe és Little Bit of Soul és társaival... A jammelős Manic Depression feldolgozás mintegy koronaként kerül a blues-grunge részbe, beillesztve saját magukat is a rockzene egyetemes történetébe... A mögé tett négy Black Like Sunday lemezről előkapott dal nekem enyhén szólva is túlzásnak tűnik, ennyire azért nem volt fontos ez az akkor turnézó album...

Az ősi időkből is előkapják a legnagyobb kommersz slágereiket, az Over My Head és társait... Ez az ősi kor főleg a második korongra kerül előtérbe, ami sikereket hosszabb akusztikus blokkal ünnepelnek, amiket a régi, több szólamú vokállal együtt vállalnak be... Ha nem is tökéletesen, de még most is remekül működik a dolog... A csúcspont számomra egyértelműen a két komplexebb Faith Hope Love szerzemény, a Talk to You és a We Were Born to Be Loved... Valahol nekem még mindig ezekről a prog-metal közeli dalokról szól a csapat még ma is... és még akkor is, ha dUg Pinnick már nem képes ugyanúgy énekelni őket... Nekem ugyanis bejön ez a blues transzformálás, zeneileg pedig ez a komplexitás jelenti nekem a csapat stílusát akkor is, ha közben az egyszerűbb szerzeményeket, például a Dogmant erőből és dinamikából tudják elém varázsolni... és még mindeközben szabadabban jammelni is képesek, az ereszd el a hajam jellegű Visions is ilyen például, káprázatos improvizatív elszállásokkal...

Nem szoktam rendszeresen hallgatni ezt az anyagot, mert ahhoz túl naturális, de ez a fajta hibákat és másságot is bevállalós őszinteség mindig nagyon jó érzéssel tölt be... Főleg, ha ennyi tehetséggel töltik meg a műsorukat, még az általam kevésbé szeretett korszakukból származó dalaikat is! Így hát kijár nekik a tisztelet! A sorozatom is ezt szolgálta, remélem a kísérő információk mellett, ez a szeretet és tisztelet is lejött belőlük...




Track lista:

Disc 1:
01. Groove Machine (Tape Head, 1998) – 4:10
02. Dogman (Dogman, 1994) – 4:19
03. Believe (Manic Moonlight, 2001) – 6:40
04. Little Bit of Soul (Tape Head, 1998) – 4:48
05. Complain (Dogman, 1994) – 3:16
06. Over My Head (Gretchen Goes To Nebraska, 1989) – 8:16
07. Manic Depression (Hendrix cover) – 5:38
08. Black Like Sunday (Black Like Sunday, 2003) – 3:40
09. Finished (Black Like Sunday, 2003) – 4:01
10. Screamer (Black Like Sunday, 2003) – 4:30
11. Johnny (Black Like Sunday, 2003) – 8:21

Disc 2:
01. The Difference - akusztikus – (Gretchen Goes To Nebraska, 1989) 3:51
02. (Thinking and Wondering) What I'm Gonna Do - akusztikus (Ear Candy, 1996) – 4:06
03. Mr. Evil - akusztikus (Tape Head, 1998) – 4:10
04. Mississippi Moon - akusztikus (Ear Candy, 1996) – 3:44
05. Goldilox - akusztikus (Out of the Silent Planet, 1988) – 5:02
06. Everybody Knows a Little Bit - akusztikus (Gretchen Goes To Nebraska, 1989) – 4:15
07. A Box - akusztikus (Ear Candy, 1996) – 4:06
08. Talk to You (Faith Hope Love, 1990) – 4:50
09. Visions (Out of the Silent Planet, 1988) – 6:03
10. Cigarettes (Dogman, 1994) – 8:28
11. Summerland (Gretchen Goes To Nebraska, 1989) – 3:47
12. We Were Born to Be Loved (Faith Hope Love, 1990) – 5:49
13. Moan Jam – 11:18
14. Over My Head - akusztikus (Gretchen Goes To Nebraska, 1989) – 5:25 (unlisted track)

Közreműködő zenészek:

dUg Pinnick (Pinnick Gales Pridgen, Tres Mts., The Mob) - basszusgitár, ének
Ty Tabor (Platypus, Jelly Jam, Jughead) - gitár, ének
Jerry Gaskill - dob, ének

vendég: Jeff Ament (Pearl Jam) - basszusgitár: Manic Depression

Lemezeik:

Sneak Preview (1983)
Out of the Silent Planet (1988)
Gretchen Goes to Nebraska (1989)
Faith Hope Love (1990)
King's X (1992)
Dogman (1994)
Ear Candy (1996)
Best of King's X (1997)
Tape Head (1998)
Please Come Home... Mr. Bulbous (2000)
Manic Moonlight (2001)
Black Like Sunday (2003)
Live All Over The Place (2004)
Dogman Demos (2005)
Rehearsal CD Vol. 1 (2005)
Ogre Tones (2005)
Live & Live Some More (2007)
XV (2008)
Tales From the Empire (2009)
Live Love in London (2010)
Burning Down Boston (2012)

Kiadó:
Brop! Records / Metal Blade
Honlap:
www.kingsxrocks.com
facebook.com/KingsXFanPage


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

King King - Exile & Grace (2017)

2018-01-07 00:05:00

kép

Kingstone - interjú (2017)

2017-11-01 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...




Koncertek 2018. január 18. és 2018. február 03. között:









Klipmánia