×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 King's X - Please Come Home... Mr. Bulbous (2000) 

Megjelent: 2013. január 23. szerda 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1980 környékén, Springfield-ben (Missouri, USA) The Edge, majd később már trióként Sneak Preview néven indult King's X-et sokan a grunge előfutárának, meg a nu metal egyik legfőbb inspirációs forrásának tartják, de ennél többről van szó. Organikus egésszé gyúrták a hard rock, a soul, a funk, a blues, a beat és a metal hangszeres elemeit, a Beatles könnyedségét árasztották a gospel több szólamú kórusával.

A trió a kezdetektől azonos felállásban dolgozik, Doug Pinnick énekes, basszusgitáros, Ty Tabor gitáros, énekes és Jerry Gaskill dobos-énekes kimagasló színvonalú lemezek sorát készítette el hosszú közös karrierje alatt, de az úttörők sanyarú sorsát ők sem kerülhették el: az igazi áttörés mindig elkerülte őket. 1999-ben jártak hazánkban egyszer, de Doug énekét hallhattuk még a 2006-os Szigetes Living Colour koncerten külön is... Cikksorozatunkban most a King's X karrierjével foglalkozunk majd behatóbban... Ez a cikk a nyolcadik lemezükről szól... A kiégett Ear Candy zavarossága és bukása után, helyben íródó, olcsón kihozott, rutinból írt művészkedéssel tértek vissza a Tape Head albumon... A 2000-es Please Come Home... Mr. Bulbous is nagyon hasonló lett...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Az 1998-2004 közötti Metal Blade-korszak második albuma a Please Come Home... Mr. Bulbous... A korszak munkamódszere szerint készült, vagyis pár hétre bezárkózva a stúdióba, külső szereplők nélkül... Folytatódott itt is az ötletelős-különcködés, a szinte improvizációs dalszerzés, csak itt már szélsőségesebb stílusok között váltogatott dalokat megszülve... Amiket egyre nehezebb dolog hallgatni, egészben megszeretni őket pedig egyenesen lehetetlen feladatnak tűnik a számomra...

Bár a garázs megszólalású dobján Jerry Gaskill itt is egykedvűen üti ugyanazokat a sablonokat a dalok ritmusaként, azért akadnak jobb momentumai a lemeznek... Ilyenek például azok a részek, ahol Ty Tabor "olyanra" torzítva nyomja vadul a grunge riffjeit, mintha csak a Nirvana szólna... Sok ilyen akad... Például a nyitó Fish Bowl Man beindulós részei, de a She's Gone Away és a Marsh Mellow Field is tartalmaz hasonló részeket... De szintén a Nirvana jut az eszembe a Julia című elektro-akusztikus balladáról, meg a hasonló módon lebegősre vett gitár-témákról is, amik végig előkerülnek... Ilyenkor kifejezetten különösnek és érdekesnek tűnnek a tisztán megszólaltatott, több szólamú, Beatles-hatású vokálok, amiket pár dalban végre újra erőltetni próbálnak... Érdekességként beugrott hozzájuk pár külföldi (név szerint Esther, Yuko, Joe és Dirk), akik hat dalba bemondtak nekik dánul és japánul egy-egy sort... Amit aztán kellően el lehetett dugni nekünk a keverésben...

Írtak egy minimalista, jazzesen lüktető Charlie Sheen című középtempós dalt - ami vagy a színészről, vagy a róla elnevezett kábítószerről szól -, és aminek a kórusai és a misztikus basszus alapja szerintem kiválóan sikerült... Csak nincs maga a dal rendesen kidolgozva... Hasonló alternatív művészkedés a Smudge, ahol ének helyett rappelős szövegelést is hallhatunk... De abban is biztos vagyok, hogy az itt szereplő, leginkább félkésznek tűnő dalokon is lehetett volna még pár hetet agyalni, hogy jobbak lehessenek... Mert vannak itt jó ötletek, csak mintha idejük nem lett volna elég a rendes kivitelezéshez... Így aztán itt is szinte improvizációkról van szó, amiket rutinból felötleteltek... A minőség így messze van a korai időszakot, de tehetségükből adódóan, még így is lehet kapaszkodókat találni... De ezt a lemezt is úgy kell hallgatni, ahogy készült... Vagyis nem kell túl komolyan venni... Mert messzire jutottak, mire ilyen messzire értek a kezdeti zsenialitásról, és mostanra lötyögős lett ez az improvizatív "gatya" is rajtuk...






Track lista:

01. Fish Bowl Man – 4:28
02. Julia – 3:39
03. She's Gone Away – 4:37
04. Marsh Mellow Field – 5:30
05. When You're Scared – 4:26
06. Charlie Sheen – 3:51
07. Smudge – 3:52
08. Bitter Sweet – 2:13
09. Move Me – 4:58
10. Move Me (part two) – 7:20

Közreműködő zenészek:

dUg Pinnick (Pinnick Gales Pridgen, Tres Mts., The Mob) - basszusgitár, ének
Ty Tabor (Platypus, Jelly Jam, Jughead) - gitár, ének
Jerry Gaskill - dob, ének

Lemezeik:

Sneak Preview (1983)
Out of the Silent Planet (1988)
Gretchen Goes to Nebraska (1989)
Faith Hope Love (1990)
King's X (1992)
Dogman (1994)
Ear Candy (1996)
Best of King's X (1997)
Tape Head (1998)
Please Come Home... Mr. Bulbous (2000)
Manic Moonlight (2001)
Black Like Sunday (2003)
Live All Over The Place (2004)
Dogman Demos (2005)
Rehearsal CD Vol. 1 (2005)
Ogre Tones (2005)
Live & Live Some More (2007)
XV (2008)
Tales From the Empire (2009)
Live Love in London (2010)
Burning Down Boston (2012)

Kiadó:
Metal Blade
Honlap:
www.kingsxrocks.com
facebook.com/KingsXFanPage


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

King King - Exile & Grace (2017)

2018-01-07 00:05:00

kép

Kingstone - interjú (2017)

2017-11-01 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Iron Maiden - The Book of Souls: Live Chapter (2017)
Az 1975-ben alakult Iron Maiden jó ideje a heavy metál legnagyobb látványosságának számít! Showműsoruk felül múlja az NWOBHM-generáció minden más

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017, Stargazer)
Ha azzal nyitnék be egy Nightwish-topic-ba, hogy szerintem az Imaginaerum a legjobb lemezük, azonnal hideget-meleget kapnék. Pedig az a

Tovább...












Klipmánia