×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 King's X - Dogman (1994) 

Megjelent: 2013. január 20. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1980 környékén, Springfield-ben (Missouri, USA) The Edge, majd később már trióként Sneak Preview néven indult King's X-et sokan a grunge előfutárának, meg a nu metal egyik legfőbb inspirációs forrásának tartják, de ennél többről van szó. Organikus egésszé gyúrták a hard rock, a soul, a funk, a blues, a beat és a metal hangszeres elemeit, a Beatles könnyedségét árasztották a gospel több szólamú kórusával.

A trió a kezdetektől azonos felállásban dolgozik, Doug Pinnick énekes, basszusgitáros, Ty Tabor gitáros, énekes és Jerry Gaskill dobos-énekes kimagasló színvonalú lemezek sorát készítette el hosszú közös karrierje alatt, de az úttörők sanyarú sorsát ők sem kerülhették el: az igazi áttörés mindig elkerülte őket. 1999-ben jártak hazánkban egyszer, de Doug énekét hallhattuk még a 2006-os Szigetes Living Colour koncerten külön is... Cikksorozatunkban most a King's X karrierjével foglalkozunk majd behatóbban... Ez a cikk az ötödik lemezükről szól... A Dogman előtt Sam Taylor helyét Brendan O'Brien vette át a produceri székben, aki grunge csapatnak látta őket, így direkt és groove-orientált rockzene született... A dolog nem véletlen, hiszen a producer a Pearl Jam, Stone Temple Pilots és a Black Crowes lemezeivel írta be magát a rockzene történetébe, úgyhogy grunge-szempontból a King's X-ből is ki tudta hozni a maximumot...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ha valaki a Sam Taylorral közös első három lemezt keresi a King's X-ben, akkor ez a produkció nagy csalódást hozhat... Itt nincsenek organikus hangszerelések, meg izgalmas gospel kórusok és napfény sincs, sőt a soul, a funk és a beat is csak nagyon ritkán került képbe, akkor is leginkább dUg Pinnick énekhangja kapcsán... Brendan O'Brien a direkt, modern, mély és depresszív rockzene egyik legnagyobb pápája, ebből a csapatból is ilyet faragott...

Így indul a címadó Dogman, olyan erőszakos riffel és maszatos ritmusozással, amiket soha korábban nem hallhattunk még King's X dalban... Ebben a formavilágban ez a legjobb szerzeménye a csapatnak szerintem. A gitár tele van dinamikával és erővel, ami lesöpri az ének fontosságát is, de még a dal közepébe rakott Beatles-hatású refrén sem tűnik tőle elég fontosnak... A Marshall fejre kötött Mesa Boogies viszont minden tekintetben kitett magáért...

Némileg árnyalja a képet a Shoes agresszív blues-közelisége, az ismét feltűnő beat-kórus is fontosabbnak tűnik itt, de a kemény gitár végül ezt a dalt is alaposan bedarálja... Kevésbé kötött a Pretend, de a réginél statikusabbak az alapok és a gitár itt is sokkal sűrűbb lett... A Flies and Blue Skies az első balladája az albumnak, kicsit unalmas lassú blues merengésről van szó, amit a lalalázó háttér ének sem tud sokkal színesebbé tenni... A Dogman után a Black the Sky a nagy groove-orientált darabja az albumnak, igazi lehangolt durvaság van itt belassítva, amire az ének is erőszakosabbá válik... A Fool You alternatív irányba nyit, a Soundgarden slágerei mozognak ebben a változatos környezetben, csak itt a refrénben több a háttérben a vokál... A Don't Care a következő groove-orientált dal, de itt a gitár lassabb málházása mellé nem nagyon tudtak kitalálni semmit... Így jöhettek a vokálok...

A Sunshine Rain az egyik dal, amiben talán leginkább kiesnek az új szerepükből... A gitár ugyan sokszor direktebb, mint régen, de az ének és a kórus már hozza a kellő soul-blues vegyületet... A Complain is képes a félúton mozogni, csak némileg dühösebb kivitelben. A Human Behavior kiállásaival a Led Zeppelint hozza ki a csapatból, a végére unalomba is fulladnak vele... Az elvont Cigarettes után a bevadult Go to Hellt kapjuk, ami egy félkész punk vagdalkozás... A betegesen belassított Pillow újra a Soundgardent hozza részben a képbe, de ez a dal kiüresedik a végére... A lemezt a Manic Depression feldolgozása zárja, a Hendrix dal erőből és - az éneket tekintve - hitelesen...

A Dogman keményebb felfogásáról évekkel később azt mondta dUg Pinnick, hogy ez a King's X valóságos hangja... Nos, én jobban kedveltem akkor, amikor okosabbak akartak lenni, de az album grunge lemeznek egyáltalán nem lett rossz... Az viszont így már nem tűnik meglepőnek, hogy a korszak emlékezetesebb koncertjeit grunge bandák, például a Pearl Jam előtt adták, meg a Woodstock '94en. A lemez érdekessége, hogy Leon Alvarado grafikus képével négy színben jelent meg, vörös, sárga, zöld és kék változat is létezik, de a változatokon a zenében nincs különbség... Az album turnéjának Dallas-i állomását felvették, de Live & Live Some More címmel végül csak 2007-ben adták ki...

Az album hiába követte a korszak divatját (ami akkoriban garantált Top 100-at jelentett), csak a 88. helyre jutott a Billboard listáján, így messze elmaradt a kiadó felfokozott várakozásától... Bukásnak tekinthető, amit a kiadó csak az 1996-ra összehozott Ear Candy kiadásánál viselt el újra, majd kitette a szűrüket... De erről majd később...






Track lista:

01. Dogman - 4:01
02. Shoes - 3:29
03. Pretend - 4:36
04. Flies and Blue Skies - 5:00
05. Black the Sky - 4:32
06. Fool You - 4:31
07. Don't Care - 4:39
08. Sunshine Rain - 4:35
09. Complain - 3:19
10. Human Behavior - 4:28
11. Cigarettes - 5:52
12. Go to Hell - 0:51
13. Pillow - 4:24
14. Manic Depression (Jimi Hendrix) - 4:59

Közreműködő zenészek:

dUg Pinnick (Pinnick Gales Pridgen, Tres Mts., The Mob) - basszusgitár, ének
Ty Tabor (Platypus, Jelly Jam, Jughead) - gitár, ének
Jerry Gaskill - dob, ének

producer: Brendan O'Brien

Lemezeik:

Sneak Preview (1983)
Out of the Silent Planet (1988)
Gretchen Goes to Nebraska (1989)
Faith Hope Love (1990)
King's X (1992)
Dogman (1994)
Ear Candy (1996)
Best of King's X (1997)
Tape Head (1998)
Please Come Home... Mr. Bulbous (2000)
Manic Moonlight (2001)
Black Like Sunday (2003)
Live All Over The Place (2004)
Dogman Demos (2005)
Rehearsal CD Vol. 1 (2005)
Ogre Tones (2005)
Live & Live Some More (2007)
XV (2008)
Tales From the Empire (2009)
Live Love in London (2010)
Burning Down Boston (2012)

Kiadó:
Atlantic
Honlap:
www.kingsxrocks.com
facebook.com/KingsXFanPage


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

King King - Exile & Grace (2017)

2018-01-07 00:05:00

kép

Kingstone - interjú (2017)

2017-11-01 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Operation: Mindcrime - The New Reality (2017)
És Geoff Tate és az Operation: Mindcrime története újra itt, az énekes folytatja a harcát a Queensryche még megmaradt rajongóiért! A

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...












Klipmánia