×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 King's X - Gretchen Goes To Nebraska (1989) 

Megjelent: 2013. január 18. péntek 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1980 környékén, Springfield-ben (Missouri, USA) The Edge, majd később már trióként Sneak Preview néven indult King's X-et sokan a grunge előfutárának, meg a nu metal egyik legfőbb inspirációs forrásának tartják, de ennél többről van szó. Organikus egésszé gyúrták a hard rock, a soul, a funk, a blues, a beat és a metal hangszeres elemeit, a Beatles könnyedségét árasztották a gospel több szólamú kórusával.

A trió a kezdetektől azonos felállásban dolgozik, Doug Pinnick énekes, basszusgitáros, Ty Tabor gitáros, énekes és Jerry Gaskill dobos-énekes kimagasló színvonalú lemezek sorát készítette el hosszú közös karrierje alatt, de az úttörők sanyarú sorsát ők sem kerülhették el: az igazi áttörés mindig elkerülte őket. 1999-ben jártak hazánkban egyszer, de Doug énekét hallhattuk még a 2006-os Szigetes Living Colour koncerten külön is... Cikksorozatunkban most a King's X karrierjével foglalkozunk majd behatóbban... Ez a cikk a második lemezükről szól, egy összefüggő, concept albumról, ahová már nem csak megvoltak a saját zenei elképzeléseik, felhasználni is tudták őket... és még a tempók is sokszínűbbek lettek...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Folytatták a munkát Sam Taylorral és megszületett az első "nagy mű", amit a rajongók mindmáig az egyik legkreatívabb alkotásuknak tartanak. Az album szövege a dobos Jerry Gaskill rövid története köré fonódik. Itt már a gospel-szerű, több szólamú kórusok szinte folyamatosan jelen vannak, aminek a keresztény témájú dalok (Over My Head, Mission) adnak különösen értelmet... De a vallásosság kérdését vizsgálja a Pleiades is, némi a megégetett filozófus, Giordano Bruno elméleteit is alapul véve... Zeneileg az album különféle stílusokat próbál lefedni, hangsúlyozva az ének melódiáinak jelentőségét, de belefogadva a gospelt, és a hatvanas évek pszichedelikus rockzenei elemeit is... Mintha csak hippi szabadságban úszó musical-t hallgatnánk...

Jerry Gaskillt 1990-ben faggatta valaki az albummal kapcsolatban, aki úgy nyilatkozott róla, hogy a cím egy 6-7 évvel korábbi viccelődésből nőtte ki magát... Akkor még senkik voltak, de már koncerteztek... Így egy alkalommal pár segítőjükkel utaztak a következő koncertjükre egy kis furgonban, majd az idő elütéséhez elkezdtek viccelődve keresgélni butább címeket a majdani lemezeikhez. Akkor dobta fel egy road nekik a Gretchen Goes To Nebraskat, ők meg végül megígérték neki, ha odáig jutnak, lesz ilyen lemezük... és bár a srác már nem emlékszik a dologra, ők teljesítették is ezt az ígéretüket...

Két klip készült az albumhoz... Az Over My Head az egyik, amiben szinte metal groove gitárok keverednek soul-hatású énekkel... A másik a Summerland című érzelgős hangvételű ballada, tele káprázatos vokállal... Az Over My Head olyan nagyszerűen sikerült, hogy tulajdonképpen máig az egyik legnagyobb kedvence a koncertjeiknek... Ez az az album, amire mindenki bólintott, a kritikusok és a közönség is imádta... Komplex szerkezetű a lemez, a dalok már-már a progresszív metal határát is súrolják... Izgalmas tempók, káprázatosan kemény gitárok, stílusok között természetesen morgó ének, szóval mindenki szerint briliáns a végeredmény... Annyira előre mutató volt minden fronton a megszületett alkotás, hogy sorra szerepeltek vele az európai újságok éves "legjobbak listáján", a brit Kerrang! például a 4. helyre tette...

Én is nagy kedvelője vagyok ennek az albumnak... Tulajdonképpen én ezt hallottam elsőként tőlük... Annak idején szokásban volt, hogy a "maszek lemezboltosok" kevéske pénz ellenében kazettára másolták az egyesével az országba lopott bakelit korongokat, hozzám eredetileg úgy került, hogy valamit "felvetettem", de maradt hely a 90 perces kazetta másik oldalán, amire "ismeretség" nélkül csak ráböktem, hogy "akkor legyen az"... Hát, azóta is hallgatom a lemezt, bár már rég megvettem a teljes életművet cédén, egy használt turkálóban, darabját száz forintért, bontatlanul össze postás-gumizva az egész életművet... Hát abban biztos vagyok, hogy már csak ezért az egyért is megérte volna...

Mert a szitár hangjaival nyitó Out of the Silent Planet izgalmasan torz gitárja és kórusa, meg a szinte punk-módra lázadozó, lendületes Over My Head, meg a bontott akkordok között balladázó Summerland, meg a gospel kórusból élénk funk-basszusok közepette kilövő Everybody Knows a Little Bit of Something, meg az akusztikus és együtt-éneklős The Difference (In the Garden of St. Anne's-on-the-Hill), meg a keményebb hard rocker gitár és basszusgitár alapokra építkező I'll Never Be the Same, meg a templomi orgonával nyitó, majd progresszív rockosan elnyújtott hangszerelésekbe váltó Mission, meg a Hendrix gitárjának húzását felelevenítő Fall on Me, meg a lemez egyik legkomplexebb és pszichedelikusba váltó Pleiades dala, meg az izgalmas kórusokat kísérő Don't Believe It (It's Easier Said Than Done), meg a kemény kiállásaitól érdekes Send a Message, meg a lagymatagabban levezető The Burning Down is nagyszerű dal, annyira egységes színvonalat sikerült írniuk, hogy nem is tudnám megmondani melyik köztük a kedvencem...

A lemez turnéja közben a második londoni bulit kézi kamerákkal felvették az Astoria-ban... 2008-ban adták ki a telt házas felvételt DVD-n, Gretchen Goes to London címmel. Doug Pinnick interjúkban beszélt arról, hogy a buli után a stresszes Jerry Gaskill bezárta magát a szállodai szobájába, gondolkodott a kilépésén... Ami szerencsére végül nem következett be, hiszen akkor nem született volna meg 1990-re a legfőbb és legprogresszívabb művük, a Faith Hope Love, amin egyértelműen tovább tudtak lépni még ebből a magasságból is... A Gretchen Goes To Nebraska kiadásának 20 éves fordulóján, 2009-ben megturnéztatták újra ezeket a dalokat, a koncerteken elnyomva ezt az egész napfényben úszó albumot...








Track lista:

01. Out of the Silent Planet - 5:44
02. Over My Head - 4:47
03. Summerland - 3:17
04. Everybody Knows a Little Bit of Something - 3:57
05. The Difference (In the Garden of St. Anne's-on-the-Hill) - 3:08
06. I'll Never Be the Same - 4:56
07. Mission - 5:01
08. Fall on Me - 4:05
09. Pleiades - 4:41
10. Don't Believe It (It's Easier Said Than Done) - 3:07
11. Send a Message - 4:02
12. The Burning Down - 5:35

Közreműködő zenészek:

dUg Pinnick (Pinnick Gales Pridgen, Tres Mts., The Mob) - basszusgitár, ének
Ty Tabor (Platypus, Jelly Jam, Jughead) - gitár, ének
Jerry Gaskill - dob, ének

producer: Sam Taylor és a King's X

Lemezeik:

Sneak Preview (1983)
Out of the Silent Planet (1988)
Gretchen Goes to Nebraska (1989)
Faith Hope Love (1990)
King's X (1992)
Dogman (1994)
Ear Candy (1996)
Best of King's X (1997)
Tape Head (1998)
Please Come Home... Mr. Bulbous (2000)
Manic Moonlight (2001)
Black Like Sunday (2003)
Live All Over The Place (2004)
Dogman Demos (2005)
Rehearsal CD Vol. 1 (2005)
Ogre Tones (2005)
Live & Live Some More (2007)
XV (2008)
Tales From the Empire (2009)
Live Love in London (2010)
Burning Down Boston (2012)

Kiadó:
Megaforce
Honlap:
www.kingsxrocks.com
facebook.com/KingsXFanPage


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

King King - Exile & Grace (2017)

2018-01-07 00:05:00

kép

Kingstone - interjú (2017)

2017-11-01 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...












Klipmánia