×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Bon Jovi - Slippery When Wet (1986) 

Megjelent: 2012. december 19. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1983-ban Sayreville-ben (New Jersey, USA) alakult Bon Jovi 1986-ban lett a rádióbarát glam metal egyik legnagyobb szupersztárja... Túl voltak már az első két lemezükön (Bon Jovi 1984, 7800° Fahrenheit 1985), de nem sikerült velük sokkal előbbre lépni, aminek talán a legfontosabb oka az lehetett, hogy túlságosan hasonlítani akartak a hangszereléseikkel a műfaj egyik feltalálójára, a Journey-re... Úgyhogy, ha kút főből nem ment, a következő lemezük megírásába bevontak egy igazi profit, Desmond Childot, akitől megtanulhatták a rockslágerek gyártásának nagy titkát... Megszületett a You Give Love a Bad Name, a Livin' on a Prayer, a Wanted Dead or Alive és a Never Say Goodbye, a zenekar és az egész műfaj felejthetetlen klasszikusai...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A Bruce Fairbairn producerrel és Bob Rock hangmérnökkel közös munka szupersztárrá tette őket, a Slippery When Wet nyolc hétig volt első a Billboard eladási listáján, 38 hétig tanyázott a Top 5-ben, de még 1987-ben is ebből az albumból adták el a legtöbb darabot Amerikában. 12 milliónyi fogyott belőle az államokban, ami a 48. helyre elég a "minden idők legtöbbet eladott" listán, de háromszoros platina lett Kanadában és hatszoros platina Ausztráliában, vagy 28 milliónyi ment el belőle nemzetközileg... Karrierjük úgy beindult, hogy azóta bármihez nyúlnak, abból siker lett és lesz.

Desmond Child kiugró formában volt ezen a lemezen. A kiadójuk kérésére három slágernél fogta a Jovi és Sambora szerzőpáros kezét, megmutatva nekik, hogy hogyan kell felejthetetlen slágert írni... A You Give Love a Bad Name és a Livin' on a Prayer megadta a két főhősnek a siker útját! A Without Love című harmadik, kevésbé sikeres dal pedig már csak ráadás volt, de annak viszont nagyon jó... Ezekkel a kezükben nem volt gond megírni a másik két mega-slágert, a Wanted Dead or Alive-t és a Never Say Goodbye-t... A dolgok ugyanis működni kezdett a két dalszerző fejében, elképesztő magasságokba repítve a csapatot! A sikerük alapjai máig ezek a dalok adják, pedig egy ideje talán legszívesebben elfelejtenék őket... De az a refrén- és sláger-orientált, együtt-éneklős, össze-kacsintós jó kedv, ami árad belőlük, az a fiatalos lendület, ami áthatja minden pillanatát ezeknek a dalokat, az röptette a csúcsra, az vitte sikerre a karrierjüket... Meggyőződésem, hogy nem lennének olyan nagy "világsztárok" azzal az amerikás-modern-rockos, meg country-beütésű izével, amikkel egy ideje sokkolják a rajongóikat!

Szóval Desmond Child átment New Jersey-be, beköltözött Sambora anyukájának a házába, majd meghallatta a srácok által írt 30 dalt. Köztük a későbbi Livin' on a Prayert, amit eredeti formájában Jon Bon Jovi nem tartott elég jónak, hogy kiadják... Végül ironikus, de Child munkájával, ez lett a legfontosabb korai daluk... A "népek" ugyanis azonnal bele tudtak szeretni, elég volt a rádióban egyszer leadni...

Kaptak még két nagy ajándékot az élettől... vagyis valójában a kiadójuktól... Bruce Fairbairn producer és az akkoriban még a szárnyát bontogató Bob Rock hangmérnök a csapat hangzását is képes volt kitalálni, pontosabban úgy vakarni le róluk a Journey hatását, hogy abból maradjon is valami, de a hangszerelések sokkal fiatalosabbak és slágeresebbek legyenek... Jöhettek a nagyívű kórusok, amik áthatják a slágernek szánt dalaikat! A két szakember segítségével Jon Bon Jovi és Richie Sambora énekhangja úgy olvadt itt egybe, mint senki másnál a szakmában! De az se túl hihető a számomra, hogy a Livin' on a Prayer-ben a talkbox használata Sambora ötlete lett volna, hiszen azóta sem szokta rendszeresen használni... Kicsit olyan érzéseim is vannak, mintha egész további karrierje alatt menekülne a gitáros ez elől az egyetlen ötlet elől, ami minden rajongójuk szemében egybe forrt a gitárossal... és ez nagy kár, mert tényleg ügyesen kezeli ezt a kissé furcsa hangzást...

Azt sem szabad elfelejteni, hogy akkoriban a páros mellett még fontos szerephez jutott David Bryan billentyűs, aki végig színes szintetikus háttereket pakolt a dalaik alá, mintegy megtartva a szükséges mértéket a Journey hatásából... Káprázatos az az energia, ahogy a billentyűs beindítja a lemezt a Let It Rock elején, zajos orgonájának komolysága meghatározza az egész lemez kettősségét... Mert a Bon Jovi lényege akkoriban is az volt, hogy egy alapvetően szentimentális nyálat komolyan lehet venni... Ez a zseniális orgona-szóló, plusz Tico Torres mindig kemény ritmus-alapja ezt a kettősséget egy életre a helyére tette ezen a lemezen...

Talán kevesebben tudjátok, hogy az alapvetően olasz-bevándorlók leszármazottjaiból álló zenekarnak volt akkoriban magyar származású tagja is, Alec John Such basszusgitáros, akinek a neve amúgy helyesen Such helyett Szűcs volt eredetileg... Emlékszem, mennyire meglepődtünk, amikor 1993. szeptember 01-i MTK pályát megtöltő koncertjükön kiderült a dolog... Körülbelül olyan nagy meglepetés volt, mint amikor Gene Simmonsról kiderült a magyarsága... A 2001-ben visszavonult, ma 61 éves basszusgitáros káprázatosan játékos pop-rock alapokat ad ennek az albumnak, érdemes csak az ő munkáját figyelni, mennyire izgalmas és sokszínű amit művel a hangszerével! Az újrakevert kiadásokon valahogy ki is emelték a hangszerét... Az biztos, hogy ügyes dolgokat művel...

A négy slágerré emelkedő, nemesedő dal, a You Give Love a Bad Name, a Livin' on a Prayer, a Wanted Dead or Alive és a Never Say Goodbye mellett kapunk hat további kiváló szerzeményt, amikről szintén nem szabad megfeledkezni... Ezek többnyire jobban emlékeztetnek az első két lemezük (Bon Jovi 1984, 7800° Fahrenheit 1985) dalaira, de már bennük van az az energia, az a kakaó, amivel egy csapat nemzetközi sztár lehet... Például a Social Disease, ami nagyobb lépés az Aerosmith funk-rockja felé... Vagy a Raise Your Hands, amivel tovább vitték az első lemezük egyetlen slágerének, a Runaway-nek a modern gitárhősi, mondhatni Van Halen-ízű gitár-orientált lendületét... Vagy a butácska hangszerelésű I'd Die for You, amiben az énekes kiénekelheti magából a korábban beszorult, nagy romantikus hőst... Ami ekkoriban, ezekkel a dalokkal született meg csak igazán...










Track lista:

01. Let It Rock (Jon Bon Jovi, Richie Sambora) - 5:25
02. You Give Love a Bad Name (Jovi, Sambora, Desmond Child) - 3:44
03. Livin' on a Prayer (Jovi, Sambora, Child) - 4:09
04. Social Disease (Jovi, Sambora) - 4:18
05. Wanted Dead or Alive (Jovi, Sambora) - 5:08
06. Raise Your Hands (Jovi, Sambora) - 4:16
07. Without Love (Jovi, Sambora, Child) - 3:30
08. I'd Die for You (Jovi, Sambora, Child) - 4:30
09. Never Say Goodbye (Jovi, Sambora) - 4:48
10. Wild in the Streets (Bon Jovi) - 3:54

2010 Special Edition Bonus Track:
11. You Give Love a Bad Name (Live Version)
12. Livin' on a Prayer (Live Version)
13. Wanted Dead or Alive (Live Version)

Közreműködő zenészek:

Jon Bon Jovi - ének, ritmus gitár
Richie Sambora - gitár, vokál, talkbox: Livin' on a Prayer
Tico Torres - dob, percussion
David Bryan - billentyűs hangszerek, vokál
Alec John Such - basszusgitár, vokál

producer: Bruce Fairbairn
hangmérnök, keverés: Bob Rock

Lemezeik:

1984 - Bon Jovi
1985 - 7800 Fahrenheit
1986 - Slippery When Wet
1988 - New Jersey
1992 - Keep the Faith
1995 - These Days
2000 - Crush
2002 - Bounce
2005 - Have a Nice Day
2007 - Lost Highway (-2-)
2009 - The Circle
2013 - What About Now (-2-)
2015 - Burning Bridges (rare)
2016 - This House Is Not for Sale

Kiadó:
Mercury, Vertigo
Honlap:
www.bonjovi.com
facebook.com/BonJovi


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Bon Jovi - Bounce (2002)

2016-11-02 12:05:00

kép

Bon Jovi - Crush (2000)

2016-11-01 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)
1987 nagy változásokat hozott a zenei életben. A Napalm Death a Scum-mal útjára indította a grind őrületet, a Mötley Crüe a Girls, Girls, Girls lemezzel tovább folytatta a

Tovább...












Klipmánia