×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Van Halen - Van Halen (1978) 

Megjelent: 2011. december 03. szombat 18:10
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A mostanság (milliónyi pletykával övezve) visszatérőben lévő Van Halen zenekar kapcsán legutóbb a kissé csúfos 1998-környéki időkről és a Van Halen III albumról írtam, ami már csak részben volt méltó a zenekar korábbi pályafutásához (bár Deepfreeze kolléga a napokban írta egy levelében, hogy neki erről más a véleménye)...

De nem szabad ilyen negatív kritikával befejezni egy zseniális zenekar életművéről írt kritika-sorozatot... és a bemutatkozó, forradalmian innovatív lemezről amúgy is nagyon régen tervezem már, hogy írjak... Szóval térjünk vissza 1977-1978 környékére, amikor Eddie Van Halen vezetésével elindult egy - forradalmi változásokat magába foglaló - folyamat, aminek ez a lemez volt az első állomása! A folyamatnak máig tartó hatásai vannak, ugyanis ezen a 35:13 perces lemezen született meg - technikai felkészültségét, arzenálját tekintve - a modernkori-rockzenei értelemben vett "gitárhős" fogalma!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Több fronton jelent forradalmat ez az album, de mindegyik nagyon fontos változást jelentett. Az első és talán legfontosabb, hogy amikor a hetvenes évek végén megjelent az album, akkor éppen légüres tér volt a kommersz rockzenében és így az amerikai rockzene azonnal átvette a hatalmat a korábbi brit hard rock legendák inváziójától! A Deep Purple 1976-ban feloszlott. A Led Zeppelin 1980-ig működött, de már a hetvenes évek közepétől kezdve részben elfordult a kommersz és direktebb zenéjű kezdetektől. A Black Sabbath-ból ekkor épp ki-be lépkedett Ozzy, az énekesük, az 1979-es Never Say Die!-val történetük leglaposabb formájában voltak. A Uriah Heep - David Byron 1976-os kiszállását követően - szintén énekes-problémával küzdött, de John Lawton-nal már soha többet nem lettek olyan népszerűek, mint korábban volt... A nagyok mélázása közben a kiadóknak ideje lett szétnézni... és egy sor addig mellőzött fiatalabb zenekarnak adtak lehetőséget. Szóval részben nyitott lett az arénákhoz vezető út! Ebbe az üzleti és zenei környezetbe érkezett üstökösként a Van Halen első kiadványa...

A forradalom másik oldala Eddie Van Halen gitáros stílusa volt... Egyrészt az addig megszokott, főleg blues-közeli rockgitár-hangzástól eltérően, ő egy sor komolyzenéből ismert, de a kortárs jazz-ben már felhasznált technikát (lásd: tapping) hozott át és épített be vírtuóz, sajátos stílusába, amiktől a megszokottól könnyedebb, légiesebb lett a játéka (mindennek a csúcsa az Eruption című gitárszóló szokatlan stúdióban rögzített felvétele). Másrészt az egyszerűbb (statikus és kemény) alapokkal operáló dob-basszus fölött, a Frankenstrat-gitár egyedi (fémes és mégis meleg) hangja végig a fellegekben járhatott! Az ének számára fontos, előre lefektetett refrén-verse váltások, sarokpontok között annyit improvizálhatott és villoghatott a gitár, amennyit csak akart, vagy épp' tudott, amitől összességében a dalok gitártémái átmentek örömzenélésbe! A technikai modernizáció mellett, ez a kötetlenség is maga volt a forradalom!



Harmadrészt megjelent a modernkori rockénekesek alfa-hím prototípusa is! Eddie Van Halen eufórikus stílusa mellé olyan énekes kellett, akinek az érzelmei hasonlóan fokozottak, mint a gitárosnak! David Lee Roth tökéletes választás volt, hiszen nem egy operai kvalitású hangterjedelem az övé (ami mellé így, tökéletes kiegészítőként nagyon jól jött a basszusgitáros Michael Anthony sikoltozásra is alkalmas magas vokálja), viszont hangulati állapota a fellegekben jár, jókedve a csillaghoz közelít... Vagyis élvezi minden hangját annak amit csinál, márpedig Eddie folyamatosan csillagszórózó stílusa mellé dukál a jókedv és öröm (még, ha talán hangulatjavító szerekkel is érik ezt a lelkiállapot)!

Vagyis nem volt véletlen, hogy ez az örömzenélős-forradalom azonnal hatalmas siker lett... A kritikusok könnyben úsztak az örömtől és a publikum is zabálta... tízmilliónál több példányban kelt el Amerikában. Pedig ez a bemutatkozó album 35:13 hosszú, ráadásul egy stúdióban felvett gitárszóló és két átdolgozás is van a 11 dalban... De azt hiszem, hogy a Van Halen életműve nem lenne teljes a The Kinks 1964-es You Really Got Me-je nélkül, ahogy David Lee Roth sem véletlenül dolgozta fel kétszer (itt és a 2003-as Diamond Dave című szóló lemezén) a John Brim-féle, akusztikusan induló, majd öröm-blues-ba váltó Ice Cream Man-t...



Van még egy fontos, mondhatni akár forradalmi léptékű momentuma ennek az albumnak: a hangzása. A forradalmi zenei világ ugyanis kikényszerítette magának a forradalmi hangzást is! Ted Templeman producernek és hangmérnökeinek (Donn Landee, Peggy McCreary, Kent Nebergall, Logan Jervis) ugyanis meg kellett találniuk a forradalmi mennyiségű gitár-sziporkázás (még a hetvenes években is) elviselhető arányait az alapvetően ének- és vokál- centrikus dalokban! A döntés végül a bal-jobb felezése lett... Vagyis Eddie Van Halen hiába szórja a 35 perc alatt végig a virtuóz sziporkákat, a dolog nem válhat öncélúvá, hiszen - az amúgy rendkívüli - kíséretei vagy csak a bal, vagy csak a jobb oldalon szólnak, átadva így a főszerepet az éneknek! Csak a rövid szóló-betétek kerültek középere. Ez egy egészen rendkívüli és bátor kísérlete a háttércsapatnak arra, hogy Eddie Van Halen sziporkázóan friss játéka helyett (mellett) a "dalokon" legyen a fő hangsúly!

A forradalmi ötletek amúgy minden fronton kifizetődtek! A zenekart elvitte magával a fuldokló Black Sabbath turnézni, ők meg minden este felmosták a padlót a nagy nevű legendával... Nem is értem, hogy Black Sabbath-nak mire volt jó a dolog, statikus mélyülésüknek szerintem esélye sem lehetett Eddie Van Halen folyamatosan örömben úszó, ultra-modern felfogású, végig villogó-csillogó stílusa ellen... Ozzy később nem véletlenül akart valaki nagyon hasonlót a szóló bandájába... De Ozzy nem volt ezzel egyedül, Eddie és a Van Halen forradalma olyan sikeres volt, hogy felforgatott mindent maga körül! Hatásukra a nyolcvanas évek elejére eljött a gitárhősök és a glam-metal zenekarok világa, ahol minden gitáros olyan tiszta technikákkal akart villogni, mint Eddie ezen a lemezén... és az énekesek ettől kezdve - a klasszikus értelemben vett éneklés kárára - inkább olyan bohócok, lazák és vidámak akartak lenni, mint amilyen David volt akkoriban... Hát ezt nevezem én sikeres forradalomnak!


Track lista:

01. Runnin' with the Devil - 3:36
02. Eruption (instrumentális) - 1:43
03. You Really Got Me (The Kinks feldolgozás, 1964, szerzője: Ray Davies) - 2:38
04. Ain't Talkin' 'bout Love - 3:50
05. I'm the One - 3:47
06 Jamie's Cryin' - 3:31
07. Atomic Punk - 3:02
08. Feel Your Love Tonight - 3:43
09. Little Dreamer - 3:23
10. Ice Cream Man (John Brim) - 3:20
11. On Fire - 3:01

Közreműködő zenészek:

David Lee Roth – ének, akusztikus gitár: Ice Cream Man
Eddie Van Halen – gitár, vokál
Michael Anthony (Chickenfoot) – basszusgitár, vokál
Alex Van Halen – dob

Ted Templeman - producer
Donn Landee, Peggy McCreary, Kent Nebergall, Logan Jervis - hangmérnökök

Van Halen lemezei:

Van Halen (1978)
Van Halen II (1979)
Women and Children First (1980)
Fair Warning (1981)
Diver Down (1982)
1984 (1984)
5150 (1986)
OU812 (1988)
For Unlawful Carnal Knowledge (1991)
Live: Right Here, Right Now (1993)
Balance (1995)
Best of Volume I (1996)
Van Halen III (1998)
Little Guitars: A Tribute to Van Halen (2000)
Best of Both Worlds (2004)
Tattoo (2012, single)
A Different Kind of Truth -2- (2012)

David Lee Roth lemezei:

Crazy from the Heat EP - 1985
Eat 'Em and Smile - 1986
Skyscraper - 1988
A Little Ain't Enough - 1991
Your Filthy Little Mouth - 1994
DLR Band - 1998
Diamond Dave - 2003

Az élet Dave után - interjú 1991-ből, első rész
Az élet Dave után - interjú 1991-ből, második rész

Kiadó:
Warner Bros.
Honlap:
www.van-halen.com
facebook.com/VanHalen


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...












Klipmánia