×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 King Diamond - The Eye (1990) 

Megjelent: 2011. március 29. kedd 18:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A nyolcvanas évek elején a brit heavy metal új hulláma, a Judas és Maiden vezetésével a csúcsra ért, sok millió zenésznek mutatva utat... Így volt ezzel a dán Kim Bendix Petersen is, aki King Diamond művésznével előbb a Mercyful Fate nevű zenekarral, majd 1985-től szólóban vált a britek heavy metal hullámának egyik legfontosabb követőjévé, tevékenységével felírva Dániát is a műfaj szerelmeseinek térképére...

Szóló pályafutásának kulcs momentumai, az összefüggő történet mesélése, a komplex ritmusok és riffek progresszív felfogású egymásra építése, halmozása és a több szereplő egyedüli éneklése az 1987-es Abigail albumra álltak teljesen össze, így az ezt követő (amúgy koncepcionálisan összefüggő) 1988-as "Them" és 1989-es Conspiracy albumokkal elkészítette egész pályafutásának három legfontosabb művét... Előbbire megérkezett második gitárosnak Pete Blakk, akivel a hagyományos brit iker-gitár témákat is megkaphattuk, a Conspiracy album viszont nagy változásokat vetített előre azzal, hogy Mikkey Dee dobos és Roberto Falcao billentyűs a felvételek után kilépett... King a kilencvenes évekre nagyot változó rockzenei közegben, új dobossal kezdte építeni új lemezének történetét, melynek 1990-ben The Eye lett a címe...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A The Eye album a hagyományos kitalált horror sztori helyett valós történetet próbál feldolgozni. A francia inkvizíció alatt, valamikor 1450-1670 között játszódik, egy keresztény szexuális atrocitást dolgoz fel, amiben boszorkányok megerőszakolnak egy apácát és az inkvizíció munkához lát... De az album nem csak a történetével osztotta meg a rajongókat... 1990-ben az új dalaival King némileg műfajt is váltott... Az új dobosnak érkező Snowy Shaw egészen másként építette fel az album ritmusait, Mikkey Dee-hez képest lassabb és visszafogottabb volt, aminek a végeredménye vontatottabb dalvezetés lett, ami összességében direktebb doom hatás megjelenéséhez vezetett. A pörgő heavy metal helyére középtempós doom ritmusok álltak, amit a két gitáros, Andy LaRocque és Pete Blakk próbált klasszikus brit heavy metal-ra emlékeztető iker-gitár témákkal érdekesebbé tenni...

De a változások nem álltak le ennyinél... King részben magához ragadta a billentyűs szerepkört és Roberto Falcao-val közösen elektronikus elemekkel kezdett kísérletezni, ami szintetikus témáknak egy része, a megszokott Hammond orgona mellett, be is épült az új dalokba. Ráadásul Snowy Shaw ritmusa a gyors részek monoton témáinál túl száraz megszólalást kapott, amitől a játéka sokkal kevésbé tűnt kreatívnak ... A változások végeredményeként a dalok ugyan erőt sugároztak, de túl statikus lett a hangszerelés. Túl vontatottak lettek az instrumentális részek, végül eluralkodott rajtuk a stílusok közötti bóklászások, a heavy metal és doom mellett, még direkt lebegőre vett progresszív rock pillanatok is előkerültek (például az instrumentális Insanity című dalban)... Persze meg lehetne magyarázni ezt a változást az idő múlásával, de szerintem egyszerűen a zenekar nem találta meg a kellően egyéni irányt az új dalokban...

A zenei problémák mellett, King-mester sem volt pályafutása legkreatívabb időszakában... Mintha a visszafogott lendület őt is visszafogná, nincs újdonság a hangjában, és mintha nem is akarna annyit énekel, sok lett az instrumentális rész, ami a vontatott témák mellett sok üres-járatot is jelent... Andy LaRocque és Pete Blakk is visszafogja magát, igazán ők sem találják a heavy metal riffjeikkel a helyüket ebben a doom sebességben... Szóval nem véletlen, hogy a rajongók és a kritikusok is lehúzták a klotyón ezt az albumot... Mert a csillogóan sokszínű, pörgő Abigail-hez képest ez bizony tényleg nem tűnik túl érdekesnek...

Én mégis a megjelenése óta szeretem! Azért kedvelem, mert én ezt az albumot progresszív doom albumként hallgatom, és talán a közös pont, Snowy Shaw ritmusképletei miatt, de a Memento Mori 1994-es Life, Death And Other Morbid Tales mellé teszem... Valahogy nem is tartom "igazi" King Diamond albumnak, hanem a progresszív doom műfaj-fúzió legjobbjai között szoktam emlegetni... Persze elismerem, hogy értelmet egy King Diamond lemezt nem King Diamond miatt szeretni, de a The Eye esetében velem ez történik... és abban is biztos vagyok, hogy nem volt véletlen, hogy 1992-ben King inkább újra akarta építeni a Mercyful Fate-t, mintsem elkészíteni a The Eye folytatását...




Track lista:

01. Eye of the Witch - 3:47
02. The Trial (Chambre Ardente) - 5:13
03. Burn - 3:42
04. Two Little Girls - 2:41
05. Into the Convent - 4:47
06. Father Picard - 3:19
07. Behind These Walls - 3:45
08. The Meetings - 4:31
09. Insanity (Instrumentális) - 3:00
10. 1642 Imprisonment - 3:31
11. The Curse - 5:42

Közreműködő zenészek:

King Diamond - ének, billentyűs hangszerek
Andy LaRocque - gitár
Pete Blakk - gitár
Hal Patino - basszusgitár
Snowy Shaw - dob
Roberto Falcao - billentyűs hangszerek

Lemezeik:

1986 - Fatal Portrait
1987 - Abigail
1988 - Them
1989 - Conspiracy
1990 - The Eye
1995 - The Spider's Lullabye
1996 - The Graveyard
1998 - Voodoo
2000 - House of God
2002 - Abigail II: The Revenge
2003 - The Puppet Master
2007 - Give Me Your Soul... Please (-2-)

1988 - The Dark Sides - EP
1990 - In Concert 1987: Abigail - Live
1999 - Collector's Item - EP
2004 - Deadly Lullabyes: Live - Live

Kiadó:
Roadrunner Records
Honlap:
www.covenworldwide.org
myspace.com/kingdiamond


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

King Diamond - Voodoo (1998)

2016-07-05 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Sweet & Lynch - Unified (2017)
A 2015-ös Only To Rise albummal új szupergroup indult, amiben a nyolcvanas évek glam metal hullámának két ikonja fogott össze. A címszereplőket senkinek sem kell

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Supersonic Blues Machine - Californisoul (2017)
A 2016-os West Of Flushing, South Of Frisco után elkészítette második lemezét a Supersonic Blues Machine nevű amerikai

Tovább...












Klipmánia