×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Black Label Society - Order Of The Black (2010, Dionysosrising) 

Megjelent: 2010. szeptember 26. vasárnap 12:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Nem az első kritikámat írom, és szerénytelenül azt is meg kell állapítsam, hogy adott a Jóisten némi tehetséget az íráshoz, kiváltképpen, ha az íppeg egy lemezkritika, leginkább hard rock/metal témakörben. De hogy az alázatosság erényét is gyakoroljam, azt is elárulom, hogy írtam én már (igaz, egyetlen egyet) bődületes baromságot is, ráadásul az egyik kedvenc gitárosom bandájáról. Igen, ez a BLS Shot To Hell lemezéről született, amit rögtön a következő szavakkal reagált le egy Soma nevű olvasó; "Vazze, hogy mennyire kurvára nagy baromságokat írtál, hihetetlen. Ez nem reális ismertető, hanem némiképp elfogult magánvélemány."

Hiú tud lenni az ember, meg önérzetes, így megkértem, hogy ugyan tegye már meg a kedvemért, hogy kifejti, miben (nem) tévedtem. Na, ez volt a baj, ugyanis kifejtette. Az elolvasás után pedig nem tehettem mást, mint elismerni, igaza van. Kurva szar érzés ám, főleg ha az ember nem küszködik önbizalomhiánnyal, meg tetszeleg a rockszakértő szerepkörben. Itt a válasza, amelyből kiderül, hogy tényleg lövésem sincs a stoner stílushoz, mert még most is hajlamos vagyok így gondolkodni, megjegyzem teljesen szakmaiatlanul...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



"poszt-grunge megközelítés - na ez pl... Egy-egy ponton az énekben ugyan felbukkan az AIC jellegzetes dallamvilága, de nem zavaróan, ellenben a zenének mint olyannak vajmi kevés köze van bármiféle grunge zenei világhoz. Halgattál te valaha grunge zenét?! Aztán: a nyitónótán túljutni kifejezett kín volt... Ha a Mafia nyitónótája tetszett, ezzel nem tudom mi a problémád. Ugyanaz a tökös, Zakk féle súlyos riffel zúzó igazi stoner ízű metal, ami miatt korábban is lehetett szeretni, ahogy most is, főleg, hogy énekileg igen sokat fejlődött a csávó. Nem csinál sokkal többet, mint legutóbb, de ki nem szarja le, ha azt viszont jól? Az persze, hogy mi a jó, az szubjektív, tudom. De ha egyszer jó volt, most miért kín?

Harmadjára: több ízben emlegeted a Pride & Glory-t, ami valóban zseniális, azonban ez itt a BLS, nem a Pride & Glory, függetlenül attól, hogy mindkettőben Zakk a nótafa. Ilyetén módon nem tudom, miért hivatkozol arra, hogy a P&G mennyivel jobb volt, és hangulata, meg fú, meg hű, a két dolognak nem sok köze egymáshoz. (Nem szó szerint idéztelek, még mielőtt erre ugranál rá, de az ismertetőből kb. ez jött ki.) A komának igen jellegzetes stílusa van, amit azonnal fel lehet ismerni, azonosítható. Ha Ozzy mellett nem tud tévedni, akkor olyan dalokkal, amik akár ott is szerepelhetnének, itt most miért csak laposnak ítélt a teljesítmény? Mindezt persze nem azért írom, mert meg akarnék bárkit győzni, ha nem tetszik ez a lemez, hát nem tetszik. Egy objektív lemezismertető viszont olyan - szerintem -, amely az adott albumot mutatja be, írja le, reálisan, attól függetlenül, hogy az adott kritikus elhivatottja e az adott előadónak. E ismertető azonban totál másnak írja le a lemezt, mint amilyen valójában. Mintha nem is ugyanazokat a dalokat hallottuk volna. És még csak akut BLS buzi sem vagyok..."

A végén persze a kegyelemdöfés, ahogy kell egy elegáns kivégzésnél... És hogy lesz ebből aktuális recenzió? - Sehogy, a BLS nekem nem megy. Most is csak azt érzem, hogy iszonyat dög, meg azt, ha a lábamra esne, szilánkosra zúzná olyan súlyos. De nekem homogén, hiába vannak lírák is. Képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy a metal-előemeber az ő tudásával és igazságügyi riffszakértőként ezeket a dalokat a próbateremben tízessével tudná gyártani, akár naponta, és még csak sokkal több sört sem kellene fogyasztania (ez emberileg egyébként is szinte már lehetetlen) a megnövekedett elvárások miatt. Hallgassatok inkább Somára, akit ismeretlenül is üdvözlök, -neki lesz igaza.

Korábbi kritikáink ITT olvasható!


Túrisas, dionysosrising.blog.hu




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Corrosion of Conformity - No Cross No Crown (2018)
A Corrosion Of Conformity '82–ben, Raleigh-ben alakult sludge-southern legenda. Utolsó lemezüket 2014-ben adták ki IX címmel,

Tovább...
Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Whitesnake - The Purple Tour Live (2018)
A 66 éves David Coverdale tavaly abba akarta hagyni a zenélést, de szerencsére nem tette... A 2015-ben kiadott The Purple Album-mal akarta keretbe foglalni a

Tovább...
Beth Hart & Joe Bonamassa - Black Coffee (2018)
Beth Hart énekesnő és - a nemrég a Black Country Communion-ba is visszatérő - Joe Bonamassa gitáros harmadik közös stúdió lemezét adja most ki

Tovább...




Koncertek 2018. február 25. és 2018. március 13. között: