×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Megadeth - Rust In Peace Live (2010) 

Megjelent: 2010. szeptember 09. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Óriási várakozás és persze fogadkozás előzte meg 1990-ben a Rust In Peace című lemez megjelenését. A két évvel korábban megjelent So Far, So Good, So What lemez után a csapat felállása dobos és szólógitáros poszton megborult. Dave Mustaine persze nem esett kétségbe, hanem egy elég ismert és egy kevésbé ismert zenészt állított maga mellé. Marty Friedman neve a Cacophony-ból volt nekem már akkor is ismerős, viszont Nick Menza-ról nem is hallottam korábban. A szokásos marketing henger indult be, teljesen jól emlékszem, Dave mindenhol lenyilatkozta, hogy most aztán megtalálta az igazi zenészeket és elkészítették a valaha volt legjobb Megadeth albumot... - Magasházi Gábor kritikája



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ezek a nyilatkozatok általában mindig mosolyt csalnak az arcomra, hiszen minden együttes az éppen megjelenő albumát tartja a legjobbnak addigi munkásságukból. Aztán az idő és persze a rajongók, szakma ezt igazolják vagy nem. Itt jön a történet érdekessége és persze az apropója, amiért ezt leírtam, mert kérem, 2010-ig tűnik, hogy ez a nyilatkozat megállta a helyét. Valóban ez a felállás nagyon erősnek bizonyult, és Marty olyan friss lendületet és technikai megoldásokat hozott Dave zenekarába, ami a hullámvölgyből a sikerek tetejére repítette nagyon hamar a zenekart. A lemez turnéja óriási sikerrel járta körbe az amerikai és európai kontinenst és a lemezeladások is azt mutatták, hogy mindenki nagyon rákattant a lemezre. Személy szerint én a mai napig ezt a lemezt a 10 legkedvesebb albumaim közé sorolom.

Megdöbbentem, amikor 20 éves évfordulóról kell írnom, hiszen még tisztán emlékszem, amikor a műsoros kazettát nagy büszkeséggel egyik belvárosi kis heavy metal kuckóban beszereztem és utána hónapokig léggitároztam és tanultam a szövegeket. Igen, sajnos az idő senkivel nem áll meg, itt vagyunk 20 év múlva és talán nem véletlen, hogy Dave Mustaine is úgy érezte, hogy neki a reunion-ok és „teljes lemezek koncerteken való előadási” trendbe be kell szállnia. Reunion-ról ugyan nincsen szó, mivel Friedman-t Japánban történt letelepedése és gyökereket eresztése óta onnan nem lehet kirobbantani, Menza pedig eltűnt teljesen a süllyesztőben. Azt a vitalehetőséget meghagyom az online rock médiának, hogy jobb lett volna-e velük ezt a lemezt újra feljátszani koncerten vagy tökéletes ez így is! Nosztalgia szempontjából biztos nagyobb értéke lenne, zenei szempontból viszont teljes értékű Broderick és Drover játéka. Semmi kivetnivalót nem találok a játékukon, minden hangot óramű pontossággal és a lemezen megszólaló minőségben adnak elő.

A Rust In Peace turné amerikai, utolsó állomásán rögzítették a koncertanyagot, ami az egész lemezt tartalmazza. Én egy ilyen koncertlemeztől azt várom, hogy valami plusszal, egy-két összekötőszöveggel, közönségénekeltetéssel, némi poénkodással feldobják, megspékelik a stúdiólemezen elhangzottakat. Itt erről nincsen szó, Dave és tánczenekara besétál a színpadra, mond egy Hello-t, valamint annyit, hogy mindenki tudja, miért vannak itt és belekezdenek a dalokba, melyeket megállás és szusszantás nélkül végigtekernek. Aki már hallotta Dave Mustaine-t koncerten (és nem koncertlemezen!!) énekelni, az igazat ad nekem abban, hogy ezen a lemezen az éneksávokat vagy feljavították, vagy stúdióban újra felénekelte az egészet a vörös ördög. Ilyen stúdiólemez minőségben Dave nem tud énekelni koncerten. Feltűnő a régi harcostárs Ellefson bőgője, ami szerencsére elég szép amplitúdójú erősítést kapott. A két gitáros a szólókat hangról hangra játssza el, Broderick szépen betanulta Marty Friedman nyakatekert ötleteit. Drover dobolása nem annyira látványos, mint Menza szinte folyamatosan álló és nagy ívű mozdulatokkal előadott mutatványai, azonban semmi kritika nem érheti őt, hiszen óramű pontos és rendkívül intenzív a munkája. Egy-két sorba érezni, hogy Mustaine felett is eljár az idő, itt-ott kicsit megcsuklik a hangja a gyors sorok között. A Holy Wars Reprise-ig igazából az ember bele is merülhet a dalok nosztalgiájába, mert semmi plusszt nem kap az eredeti 1990-ben megjelent koronghoz képest. Az utolsó tételnél is csupán annyi történik, hogy Dave bemutatja a játszótársakat, Ellefson-hoz érve, csak annyit mond, hogy őt nem is kell bemutatni... A Rust In Peace lemez végén megköszöni a figyelmet, „Ez volt a Rust In Peace”...

Kiegészítésképpen még pár dalt felpréseltek a korongra, a régmúltból, nekem ezek sem hoztak túl sok izgalmat. A Peace Sells-hez érve nyújtott egyedül maradandó élményt az amerikai közönség, ahol a refrénbe maximálisan beszálltak és a hamburgerzabálókkal én is otthon a szobában együtt ordítottam a klasszikus sorokat. Ilyen részekből kellett volna sokkal több ezen a korongon, amitől több lesz és fogyaszthatóbb lesz ez a megemlékezés.

Egy koncertlemeznek az adott percek, órák élményét kellene visszaadni. Sajnos nekem ebből semmi nem jött át, kaptam egy műanyag, stúdióban felpolírozott Rust In Peace–t 2010-ből, olyan mellék-érzéssel, mintha újra feljátszották volna a stúdióban. Ettől ez még nem lesz koncertkiadvány, persze a törzsrajongóknak a gyűjteménybe így is be kell tenni. Nekem csalódás volt ez a 20. éves megemlékezés, inkább nosztalgiának éltem meg a dalokat, de azért meg minek ez a lemez? Felteszem az eredetit és ott még Friedman és Menza játszott. Ha pedig látványra vágyom, akkor előveszek pár koncertvideoklipet, ami ezen a turnén készült ezekkel a nagyszerű zenészekkel és már is sokkal nagyobb élményben lesz részem. A pontszám természetesen nem a daloknak szól, hanem ennek a lelketlen és pénzlehúzó marketing anyagnak. Maga a Rust In Peace 2010-ben is tökéletes és alapmű.

[6/10]


Track lista:

01. Holy Wars...The Punishment Due
02. Hangar 18
03. Take No Prisoners
04. Five Magics
05. Poison Was The Cure
06. Lucretia
07. Tornado Of Souls
08. Dawn Patrol
09. Rust In Peace...Polaris

Bonus Content:
10. Skin O' My Teeth (Countdown To Extinction)
11. In My Darkest Hour (So Far, So Good... So What!)
12. She-Wolf (Cryptic Writings)
13. Trust (Cryptic Writings)
14. Symphony Of Destruction (Countdown To Extinction)
15. Peace Sells (Peace Sells…But Who's Buying?)
16. Holy Wars – Reprise (Rust In Peace)

Közreműködő zenészek:

Dave Mustaine – ének, gitár
Chris Broderick – gitár, vokál
Dave Ellefson – basszusgitár, vokál
Shawn Drover – dob, percussion

Lemezeik:

Killing Is My Business... and Business Is Good! - 1985
Peace Sells... But Who's Buying? - 1986
So Far, So Good...So What! - 1988
Rust in Peace (-2-) - 1990
Rusted Pieces - Video/VHS, 1991
Maximum Megadeth - EP, 1991
Countdown to Extinction - 1992
Exposure of a Dream - Video/VHS, 1992
Megadeth Live - EP, 1993
99 Ways To Die - EP, 1993
Youthanasia - EP, 1994
Reckoning Day - Video/VHS, 1994
Youthanasia - 1994
Evolver - Video/VHS, 1995
Hidden Treasures - Best of/Compilation, 1995
Megabox - Boxed set, 1995
Cyberarmy Exclusive Tracks - EP, 1996
The Originals - Boxed set, 1997
Cryptic Writings - EP, 1997
Old Testaments - Best of/Compilation, 1997
Cryptic Writings - 1997
Live Trax - EP, 1997
Live Trax II - EP, 1998
Cryptic Sounds (No Voices In Your Head) - EP, 1998
Megadeth - Best of/Compilation, 1999
Risk - EP, 1999
Risk - 1999
Breadline - EP, 2000
Capitol Punishment: The Megadeth Years - Best of/Compilation, 2000
Return To Hangar - EP, 2001
The World Needs A Hero - 2001
Behind The Music (Extended Version) - DVD, 2001
Rude Awakening - Live album, 2002
Rude Awakening - DVD, 2002
Best of Live - Boxed set, 2002
Still, Alive... And Well? - Best of/Compilation, 2002
The System Has Failed - EP, 2004
The System Has Failed (-2-3-) - 2004
Hell Wasn't Built In A Day - Boxed set, 2004
Video Hits - DVD, 2005
Greatest Hits: Back to the Start - Best of/Compilation, 2005
Unplugged in Boston - Best of/Compilation, 2006
Arsenal of Megadeth - DVD, 2006
That One Night: Live In Buenos Aires - DVD, 2007
Extended Versions - Best of/Compilation, 2007
United Abominations (-2-) - 2007
That One Night: Live in Buenos Aires - Live album, 2007
Warchest - Boxed set, 2007
Anthology: Set the World Afire - Best of/Compilation, 2008
Deep Cuts - EP, 2009
Wakin' Up The Dead - DVD 2009
Endgame - 2009

Kiadó:
Shout! Factory.
Honlap:
www.megadeth.com
myspace.com/megadeth




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Megadeth - Dystopia (2016)

2016-01-21 00:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jack White - Boarding House Reach (2018)
A 42 éves, Detroit-i születésű John Anthony Gillis, művésznevén Jack White a 1997-2011 között forradalminak számító White Stripes garázs-duó miatt mindenkinek ismerős

Tovább...
The Dead Daisies - Burn it Down (2018)
A 2012-ben alakult ausztrál-amerikai Dead Daisies - a folyamatos tagcseréje közben - mára az egyik legjobb XXI. századi hard rock zenekar lett. 2016-ban

Tovább...
Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...




Koncertek 2018. május 23. és 2018. június 08. között:









Klipmánia