×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Ace Frehley - Anomaly (2009) 

Megjelent: 2009. szeptember 16. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Paul Daniel Frehley (alias Ace, Space-Ace vagy Spaceman) 1951. április 27-én, Bronx-ban (New York, USA) született gitáros-énekes, a világ a KISS alapító tagjaként (1973–1982) ismerhette meg! Nem volt egyszerű az élete a hetvenes években, hiszen lazaságával, blues orientációjával, akkoriban egész amerikának ő volt az egyik vezető gitárosa, de az általa írt dalok alig kerültek fel a KISS lemezeire. Mindenkire hatott, aki valaha (főleg amerikában) gitárt fogott a kezébe, Slash-től, Dimebag Darrell-ig, talán glam és sleaze rock sem olyan lenne, mint lett, ha ő nincs...

Az elnyomott szerzők nehéz életét már a hetvenes évek közepén alkoholba folytotta, a pohár feneke alól talán még most sem mászott ki. Szóló pályafutása így nem lett sikeres, pedig annyira nem voltak rosszak a lemezei... Utoljára 1989-ben adott ki szólóban lemezt Trouble Walkin' címmel, az elmúlt 20 évet vagy kihagyta, vagy a KISS újrázással (1996–2002) töltötte... Ezek alapján az új dalok alapján úgy tűnik, hogy most nagyon komolyan gondolja a szóló pályafutást! A 2009-es év aranyba foglalt lehet a KISS rajongók számára, hiszen október elején lesz Sonic Boom, most pedig van Anomaly és mind a kettő átlagon felülinek ígérkezik!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Elfogult vagyok, mert 8 éves korom óta az Alive II-n lévő Shock Me számomra "A" rockgitár-szóló! Ezzel együtt nagyon kedvelem az Ace nélküli KISS nyolcvanas éveinek dalait, és kevésbé tartom szerencsésnek Ace szóló albumait... Az Anomaly-ra való felkészüléskor három cuccot vettem elő: az 1978-as klasszikus Ace Frehley szóló lemezt, még KISS tagként. Az 1989-es Trouble Walkin'-t, aminek semmi köze nem volt a KISS-hez. Illetve egy bootleg felvételt, ami 2007. október 31-én, a New York-i Hard Rock Cafe-ban tartott visszatérő koncerten készült. (Akkor már különben 6 éve nem volt színpadon.)

1978-as album ma már kultikus jelentőségű, Rip It Out-al, New York Groove-val... 1989-ben a Trouble Walkin' felemásra sikeredett, 102. volt a Billboard listáján, dallamosabb hard rock zene volt rajta, plusz Desmond Child, Paul Stanley közös Hide Your Heart szerzeménye, és az ELO zenekar Do Ya dalának feldolgozása, amiből különben klip is készült... A KISS világát nem rengette meg akkoriban, az biztos... 2007-ben viszont remek csapatot sikerült összeraknia! A Hard Rock Cafés koncerten sok minden kiderül, többek között az is, hogy írt a KISS-nek néhány nagyon jó dalt, amit manapság már senki nem nyom... Érdemes előkapni az 1979-es Dynasty-t, amire a Hard Times került fel, de az 1974-es Hotter Than Hell-ről és a Parasite-ről meg a Strange Ways-ről sem szabad megfeledkeznünk, ahogy a bemutatkozó lemez Cold Gin dala sem felejthető el soha! Utóbbi a koncert ráadása... 2008-ban Rocket Ride Tour-nén volt, amibe itt hosszabban bele is lehet nézni!

Az Anomaly dalait még 2007-ben otthon kezdte felstúdiózni, 2009-ben is dolgozott még rajta, de a végeredményből sem a hosszú idő, sem a házi stúdió nem derül ki. Remekül, energikusan, dögösen, 2009-ben készült hangzással szólal meg az album! Ace énekelni nem igazán tud, sohasem titkolta, hogy nem énekesnek készült... Már a KISS hetvenes éveinek koncertjein érezni lehetett az alkohol gőzét a hangján! Most úgy tűnik tiszta, mert itt bár a régi hangját használja, és nem igazán lett izgalmas énekes, de szinte egy pillanatra sem bizonytalankodik! Biztos hangon énekel, és biztos kézzel nyomja a sajátos riffjeit is!

A nyilatkozataiban az 1978-as lemezt emlegette, és bizony igaza is van! Bár a hangzás mai, de többnyire most végre a hetvenes évekből ismerős riffjeit vette elő! 1978. óta nem volt olyan Ace Frehley szóló album amiről ezt már első hallásra is el lehetett volna mondani! Kiss rajongóként csodálatosnak gondolom ezt a visszatérést! Ha ez az album mondjuk a Animalize-val vagy az Asylum-mal szemben jelent volna meg, manapság talán Gene és Paul nyomulna az Ace Frehley Band tagságért! Na jó, ez azért túlzás volt, de jól leírja az érzéseimet! Az Anomaly ugyanis úgy indul, ahogy egy KISS alapító gitáros lemezének kell!

A dögös Foxy & Free, a lehangoltan nyomuló Outer Space és a bulizós Pain In The Neck is olyan dal, aminek KISS lemezen kellene szerepelnie! De a dolog nem áll le ennyinél, mert ugyan a Sweet feldolgozás Fox on the Run-nak szerintem nem kellene itt lennie, és a Genghis Khan is inkább Jimmy Page témákat hozott elő, mint magát Ace-t, de egyik sem lett rossza dal! A Too Many Faces pedig olyan, mint egy nagy visszatérés az eredetiség világába! A Paul és Gene vezette KISS lemezekről olyan dalok hiányoznak, mint a slágeres Too Many Faces! A Change the World nekem kissé sok lett a végül gyerek-kórusos együtténeklősből, de ez sem rossz dal, ahogy az akusztikus Pink Floyd idéző A Little Below The Angels sem, bár ez sem ide lenne való, de még így sem lett egyik itt hallható dal sem rossz! Mellényúlás akad néhány, de majd 60 évesen már belefér egy-egy elmélkedős darab is!



A KISS rajongók szerint nincs KISS koncert Shock Me nélkül! Ezt Paul és Gene is így tudhatja, hiszen a jelenleg Ace Frehley jelmezét bitorló Tommy Thayer-nak is kötelező ilyen címen a régi látvánnyal szólózni! (Bitorló, mert legalább a jelmezt meghagyhatták volna Ace-nek, megérdemelte volna! Tommy remek gitáros, de új jelmez kellene neki, ahogy Singer-nek sem lenne szabad Criss jelmezébe bújnia!) Szerintem az Anomaly meghallgatása után érdemes lenne Paul-nak és Gene-nek máson is elgondolkodniuk! Például azon, hogy a Foxy & Free-t vagy a Too Many Faces-t miért nem a Sonic Boom-ról szerethetjük!?

10/9


Track lista:

1. "Foxy & Free" - 3:43
2. "Outer Space" (Jesse Mendez, David Askew, Frehley) - 3:48
3. "Pain In The Neck" - 4:18
4. "Fox on the Run" (Sweet feldolgozás) - 3:34
5. "Genghis Khan" - 6:08
6. "Too Many Faces" - 4:22
7. "Change the World" - 4:11
8. "Space Bear" - 5:24
9. "A Little Below The Angels" - 4:17
10. "Sister" - 4:48
11. "It's a Great Life" - 4:00
12. "Fractured Quantum" - 6:19
13. "The Return of Space Bear" (iTunes bonus track)

Közreműködő zenészek:

Ace Frehley - ének, basszus és szóló gitárok
Anthony Esposito - basszusgitár
Anton Fig - dob, percussion
Derrek Hawkins - ritmusgitár
Scot Coogan - dob, percussion
Marti Frederiksen - billentyűs hangszerek, basszusgitár, ritmusgitár, producer

Lemezei:

1978 - Ace Frehley
1987 - Frehley's Comet
1988 - Second Sighting
1989 - Trouble Walkin'
2006 - Greatest Hits Live
2009 - Anomaly

Honlap:
www.acefrehley.com
myspace.com/acefrehley
spaceaceonline.com




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet

Nemere - Vérmező (2017)
Van az úgy, amikor az ember nem vár semmi különöset, bóklászik a neten, aztán egyszer csak szembejön vele egy döbbenetesen kifejező erejű grafika - ami picivel később még a Hang-Súly

Tovább...
Rainbow - Memories In Rock II. (2018, Dionysosrising)
Nem is tudom, hogy most miként kellene úgy írni, hogy az írás azért mindenképpen szem előtt tartsa, az egyik legnagyobb rockbanda - rövid időn belül

Tovább...
Kim Wilde - Here Come the Aliens (2018)
A nyolcvanas évek diszkó-pop sztárjai egy ideje többnyire csak a drogos múltjukkal és halálukkal kerülnek a nemzetközi sajtóba, sajnos alig van kivétel ez alól.

Tovább...
Stone Temple Pilots - Stone Temple Pilots (2018)
Ez az alternatív-grunge-os Stone Temple Pilots hetedik sorlemeze, amin bemutatkozik a 2012-környékén az X Factor-ban felbukkant Jeff Gutt. A

Tovább...
Led Zeppelin - How The West Was Won (2018, remaster)
Ismét egy régi-új Zeppelin kiadvány került a boltokba, a zenekar 50 éves jubileumának előfutáraként, illetve a 2014-ben kezdődött remaster-sorozat

Tovább...




Koncertek 2018. június 22. és 2018. július 08. között:









Klipmánia