×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 MEGADETH - United Abominations (2007 Roadrunner) 

Megjelent: 2007. július 07. szombat 00:00
Szerző: ary
    Lemezismertetők 
Forrás:
Headbanger MetalNews

A két évvel ezelőtti The System Has Failed albumhoz képest teljesen kicserélődött a Megadeth tagsága Dave Mustaine körül. A nemrég megjelent That One Night koncertanyagon hallható és látható volt, hogy az új arcok gond nélkül elboldogulnak a régi klasszikusokkal, már csak az volt a kérdés, hogy stúdióban is képesek-e hasonló jó teljesítményre. A válasz: igen. Ez a Megadeth simán felveszi a versenyt a klasszikus Mustaine-Ellefson-Friedman-Menza felállással. Glen Drover ugyanolyan technikás gitáros, mint maga Mustaine. Shawn Drover dobolása isten. Egyedül James Lomenzo basszusgitár játéka kap talán kevesebb szerepet, mint annak idején Dave Ellefson.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



A lemeznyitó Sleepwalker azonnal letekeri az egyszeri Megadeth fan fejét. Nagyon erős kezdés. A majdnem hatperces szám végig technikás, izgalmas, változatos, lendületes. Minden, ami kell. Mustaine énektémája is hihetetlenül fogós. Imádom azt a cinikus élt a hangjában. A Washington Is Next kezdő témája rém ismerős, korábban már tuti elsütötte Mustaine valahol. Különben kísértetiesen emlékeztet a dal felépítése az olyan nótákra, mint a Shewolf és a Kill The King. A gitárszóló meg eszméletlen nagy tekerés.

A Never Walk Alone... A Call To Arms következik, amiben újra van egy kis riff-recycling. Pedig ez az egyetlen dal, amit Dave Mustaine nem egyedül írt, hanem Glen Droverrel közösen. Itt megfordították a dolgot, és a refrént építik a széttördelt ritmusokra, nem a verzét. Talán ezért nem süt annyira. A szólópárbaj persze itt sem maradhat el. A címadó United Abominations (mely az ENSZ angol elnevezésének - United Nations – elferdítése) egy az egyben felfért volna az 1994-es Youthanasia albumra is akár. A zakatoló verzére érkezik a telitalálat refrén, kényelmes a tempó, minden összetevő mérnöki precizitással adagolt.

A lemezről a Gears Of War nótát ismerhette meg először a nagyérdemű. A bombasztikus, hollywoodi nyitány után egy középtempósan döngölő téma érkezik, ami végigvezeti a dalt. Furán keveredik benne az újabb kori és a régi Megadeth világa. A gitárszólóban is megelégszenek egy visszafogott témával. Itt nincs tekerés, a hangulatra mennek rá inkább. A Blessed Are The Dead (mindig ...Sick-et akar írni az agyam, hihi) szintén a dallamra van kihegyezve. Kis egyszerű. Nem karmolja szét az ember arcát, de jó húzása van. Lomenzo is végre előtérbe kerül valamelyest.

Egyetlen lüktetés a Play For Blood. Olyannak hat, mintha csak megpróbálták volna valamivel kitölteni az egyes szólók közti időt, vagy felfűzni egy témára a gitártekeréseket. Túl sokat nem ad. A lemez nem várt meglepetése a '94-es A Tout Le Monde újbóli felbukkanása. Annyi a változás, hogy Mustaine mellett az olasz Lacuna Coil énekesnője Christina Scabbia is szerepel a dalban. Bár ezt nyilatkozta, de nem gondolhatja komolyan Mustaine sem, hogy majd pont ezzel fognak újra betörni a mainstreambe. Ezzel a többi dal hitelessége kérdőjeleződik meg: "utálom a rendszert, de azért jó lenne benne lenni a tutiban". Elég lett volna egy maxira feltenni, ha már annyira meg akarta csinálni újból. Amúgy Christina Scabbia hangján kívül semmit nem tettek hozzá a dalhoz. A tempó lett egy hajszálnyival pattogósabb talán. Kár, hogy nem valamelyik új dalt favorizálják inkább.

Az ironikus című Amerikhastan jön ezután, ahol a bukó Risk lemez dallamos rock (AOR) megközelítését vegyítik a technikás tekerésekkel időnként. Nyálas kórusok plusz odamondogatós szövegelés egyenlő CNN Metal. Szerencsére ellensúlyozásként a You're Deadben megidézik a Rust In Peace album okosságát. Fenyegető hangulat, végig tapintható feszültség, finom zenei megoldások, és király gitárszóló. A Sleepwalker mellett ez a másik nagy kedvencem a lemezről.

A lemezt záró Burnt Ice is ígéretesen indul Mustaine pusztulat köhögésével. Itt is annyi a bajom csak, hogy érzésem szerint a szólók közti időt próbálta mindennel kitölteni a jó Dave, ami csak eszébe jutott. Szerencsére ötletesebben, mint a Play For Bloodban, és emiatt a legjobbak között van a dal. A végén az a villantós gitárszóló meg odavág rendesen. Ha a koncerteket is a Burnt Ice-szal fogják zárni, akkor mindenki adrenalinnal telepumpálva és metalra éhesen fog távozni, az biztos. Én sem tudom megállni, hogy ne indítsam újra a cd-t. Ügyes trükk! :)

Azt gondolom, hogy a Megadeth új albuma abszolút ki tudja elégíteni az elvárásokat. 21. századi heavy metal rengeteg technikás gitárszólóval, helyenként finom hard rock megoldásokkal, máskor meg igazi old-school speed/thrash tekerésekkel. Egyedül a duettesített A Tout Le Monde újrajátszása és a förtelmes színezésű borítógrafika zavarja a pozitív összképet nálam. :)


"À Tout Le Monde" video




megadeth.com
myspace.com/megadeth




rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Megadeth - Dystopia (2016)

2016-01-21 00:05:00



ary írta:



 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Voodoo Circle - Raised on Rock (2018)
A németországi Brüggen-ben, 2008-ban alakult Voodoo Circle a Whitesnake egyik legjobb klónja. A legutóbb Jorn lemezén szereplő - de a Level 10, a Silent Force, a

Tovább...
Dalriada - Nyárutó (2018, Dionysosrising)
Úgy gondolom, hogy a Dalriada-féle folk-metal - ami nem más, mint a népzenei darabok a metal eszközrendszerével eljátszott változata - nem emeli, de nem is erodálja a

Tovább...
Fu Manchu - Clone of the Universe (2018)
A Fu Manchu eredetileg a kaliforniai Orange County-ban indult 1985-ben Virulence néven... Akkoriban őszinte hardcore-punkot toltak, mígnem '87–ben nevet és stílust

Tovább...
Counter Clockwise - Látszatfoltok (2017)
Tényleg nem értem azokat, akik már december elején összeírják az adott évre vonatkozó listájukat, pedig az év utolsó hónapja mindig tartogat meglepetést.

Tovább...
A Perfect Circle - Eat The Elephant (2018)
Már jó ideje feltámadt, de lemezt csak most ad ki az A Perfect Circle! Utoljára 2004-ben volt példa rá, hogy a Tool-frontember Maynard James Keenan

Tovább...




Koncertek 2018. május 23. és 2018. június 08. között:









Klipmánia