Több éves kitartó munka, számtalan koncert után végre a szombathelyi csapat is eljutott a bemutatkozó nagylemez megjelentetéséig. A demóikat ugyan nem hallottam, de elég pozitív véleményeket olvastam azokról több helyen, másrészt koncerten kétszer is sikerült elcsípnem őket és kifejezetten tetszett az élő fellépésük. Így nagyjából képben voltam velük kapcsolatban és örültem a lehetőségnek, hogy írhatok a lemezről, bár sokszori végighallgatás után azért maradt néhány kérdőjel bennem.

Ha azt mondom, hogy az Iron Maiden, a Hammerfall és a Helloween (meg a COB is) közös kedvenc náluk, akkor máris mindenki el tudja helyezni a csapatot a zenei palettán. Első alkalommal kézbe véve a CD-t kicsit meglepett a borító, mert a címmel szerintem nem igazán harmonizál, de kétségtelen, hogy igazán profi külcsínt adott az egész füzetnek Sallai Péter. Egy jó pont. Viszont amikor betettem a lemezt a lejátszóba… hát őszintén megmondom, hogy legörbült a szám. Szerintem aránytalan lett a hangzás, a ritmusszekció jobban ki van emelve a gitárok rovására, amelyek ráadásul elég érdekesen is szólnak… Mivel stúdió nincs feltüntetve, így csak feltételezem, hogy mobil cucc használatával történtek a felvételek. Ilyen stílusban (is) a gyengébb megszólalás elvesz a zene értékéből, amit azért is sajnálok, mert jó témák azért szép számmal akadnak a korongon. Érdekes módon többedszeri meghallgatás után a hangzás dolgán sikerült túllépnem. Ami viszont nem okés, az az énekhang. Legalábbis bizonyos dalokban. A nyitó tipikusan ilyen, a mai napig nem áll rá a fülem. Ellenben a „Face To Face”-ben – ami mellesleg a legjobban megfogott – Ákosnak sikerült megtalálni azt a tartományt, amelyben igazán jól otthon van, nem kell erőltetnie a hangját. De hasonló módon megemlíthető még az enyhén Manowar-hatású „Gods Of War”; a nagyszerű kórusú „Break Down The Walls”; vagy a „No Way Out” is. És el ne felejtsem a „Chance To Be Free”-t, ami szintén nagyon bejön, középtempós döngölése még a Hammerfallnak is jól állna :) A címadó és a „Final Warning” azonban nálam nem éri el a fentebb soroltak szintjét, a már említett énekhang okán. A „The Power’s Breaking Loose” azonban ismét egy izgalmasabb darab, amit rendkívül ízléses szólókkal dobnak fel. Ez utóbbiból viszont több is elfért volna a dalokban. Zárásként pedig megkapjuk a klipesített „Horsepower”-t, ami igazi ökölrázós headbanger csemege.

Hiányosságai ellenére is elővettem újra, meg újra, de nem ’kötelességből’, hanem mert van rajta jópár dal, ami nekem tetszik. Egy arányosabb hangzás és egy képzettebb énekes (vagy Ákos hangjának képzése) azonban csodát művelhetett volna ezekkel a dalokkal. Így viszont nálam maradnak az „érdemes rá odafigyelni” kategóriában. Heavy metal hívők azonban ne késlekedjenek begyűjteni a lemezt, amely rendkívül rajongóbarát áron, mindösszesen 1200,- Ft + pkg-ért begyűjthető a csapattól.